És igen, jobbak voltunk A BAJNOKSÁGBAN a Realnál, de ha holnap találkoznánk a BL-ben, úgy kivágnának minket, hogy azt sem tudnánk, merre van észak. És a Bayern is, és még a tegnapi gyengélkedő Pool is. De levezethetjük, hogy ez nem így lenne, mert hétről-hétre megverjük a Betist és az Alavést, neadjisten még a Valenciát és a Sevillát is, csak ebből nem lehet következtetést levonni arra az esetre, amikor egy azonos fajsúlyú csapattal találkozunk (mert a spanyol csapatok nem ilyenek), és fel kellene tennünk az i-re a pontot.
Meg megmagyarázhatunk egyedi esetként kezelve minden buktát, hogy éppen hiányzott Araújo, meg éppen rossz volt a pálya, vagy Ter Stegennek hullott a haja, de 10 év után nekem arra van igényem, hogy messzemenőbb következtetéseket vonjak le.
"Pár momentummal". Pont ezzel van a gondom, és emiatt nem tudunk ezügyben dűlőre jutni sem veled Andris, sem a hozzád hasonlóan gondolkozókkal ebben a témában. Nekik van "pár momentumuk", ezért behúzzák a BL-t végül, mi meg a bajnokságban hétről-hétre hozzuk magunkat, és emiatt jobbak vagyunk tőlük elvileg.
Szerintem meg ők tudnak A dolgot, mi tudunk B dolgot. Ha tényleg egyértelműen kijelenthető, hogy jobbak vagyunk, akkor miért nem produkáljuk mi is azt a "pár momentumot", és jutunk tovább a BL-ben csak úgy kedvtelésből mi is? Mert nem értünk hozzá, nem erre van a csapat berendezkedve, nem vagyunk jók ebben. Nem tudjuk produkálni ezeket a momentumokat. Mi tart vissza attól, hogy megtanuljuk ezt a műfajt is? Ha homokba dugjuk a fejünket, és kizárólag a saját, nekünk előnyös módon felrajzolt koordinátarendszerünkben akarjuk látni a sportot, azzal csak magunkat tesszük nevetségessé.