Engem nem lep meg Mourinho "kálváriája". Eddigi edzősködése alatt egyetlen csapatnál töltött el két évnél többet: a Chelsea-nél, ahol a 3. évben a két legfontosabb sorozatban (BL, bajnokság) kudarcot vallott, a 4. szezonja elején pedig el is küldték. Ennek szerintem egyszerű a magyarázata: Mourinho személyisége. Megvan egy sémája arra, hogy hogy kell egy csapatot feljuttatni a csúcsra, hogy kell a sikeréhes játékosokból győztest csinálni. Azonban a futballban és úgy általában egyetlen sportban sem lehet mindig győzni és egy nagy győzelem után törvényszerű a visszaesés és a visszaesést nem tudja a portugál megfelelően kezelni. Mourinho egy önző, nagyképű, arrogáns, egoista ember, aki sportszerűséget és az ellenfél tiszteletét hírből sem ismeri. Legalábbis ezt a képet festi magáról - hiába kedves,jó szívű egy közszereplő a magánéletében, ha a nyilvánosság előtt ellenkező módon viselkedik. Azért is lép le mindig egy nagy siker után, mert a vereséget nem tudja elviselni. Madridban is most ennek isszák a levét. Mert ha veszítenek, ő soha sem hibás. Hibás a bíró, az UEFA, az UNICEF, a pálya, az ellenfél minősíthetetlen játékosai, egy-egy saját játékosa, a saját csapata. De ő nem.
Nem lehet hétről hétre úgy dolgozni egyik játékosnak sem, hogy az egész világgal harcban állsz. Hosszú távon ez nem kifizetődő. A legjobban akkor tud valaki egyenletesen jól teljesíteni, ha bizonyos fokú harmónia veszi körül, és nyugodtan tud arra koncentrálni amit éppen csinál. Ennek az áldozata most a Real Madrid. Nem értem és soha nem is fogom megérteni azokat a madridistákat, akik a portugált védik - ahogy azokat sem, akik Pepe-t.
Végül idéznék egy (szerintem) ide illő részletet Graham Hunter könyvéből Mourinho-val kapcsolatban. 2008-ban Rijkaard távozáskor felmerült Mourinho neve is, mint lehetséges jelölt. Txiki Begiristain és Marc Ingla találkoztak vele Lisszabonban, hogy tárgyaljanak. Ezek Txiki benyomásai az eset után.
"Száz százalékig biztos volt benne - sőt a mai napig az - , hogy Mourinho Barcelonája jól felkészült csapat lett volna, amely elfogadható futballt játszik, ha kissé pragmatikusan is, és sorra nyeri a trófeákat. Ugyanennyire biztos volt azonban abban is, hogy ezeknek a győzelmeknek a hatása eltörpült volna amellett, amit Mourinho kinevezése okozott volna a sociók és az elnökség soraiban, eltörpült volna a veszteségek mellett, amelyeket a Barcelona mint nemzetközi márkanév és a klub által elsődlegesnek tartott értékek elszenvedtek volna.
Més Que Un Club? Begiristain attól tartott, Mourinho úgy érezné, ő maga fontosabb, mint a klub."
" Három órát töltöttek el Mourinhóval, és mindketten úgy távoztak a megbeszélésről, hogy azt gondolták, nem Mourinho a megfelelő ember a számukra. Marc azt mondta, az együtt töltött idő 90 százalékában Mourinho beszélt, és a maradékban sem figyelt rájuk." (Soriano)
Örülök, hogy nem ő lett akkor a befutó.
Ha egy Jo 24 milliót, egy Adebayor 29et, Robinho 43-at megért nekik, ez egyáltalán nem irreális összeg
