szakítós vers, saját módra:
Tűz
Tűz. Gyönyörű és szenvedélyes
Mellette minden oly szép lesz,
Meleget s fényt ád,
Boldoggá teszi minden porcikád.
Látod, hogy az ég felé nyúlik,
Mindig egyre csak fentebb,
Vad vágya sohase múlik,
Neked ő a legszebb.
Állsz, nézed a fenségest,
Fénylő lett a sötét est.
Közelebb mész, többet akarsz,
Úgy érzed, szerelmet vallasz.
Elmondod hát neki,
S várod mit felel
„Boldogságunk a világot is befedi”
Neked már csak ő kell.
Nagyon közel állsz mellette.
S már belebújt szívedbe.
Úgy érzed, vigyáznod már nem kell,
S nem törődsz már semmivel.
Ezt elszúrtad, nagyon.
Mentél felé, de már csak vakon.
Érzés kölcsönös, de hiába
Nincs több boldogság a mába.
Nem szabad játszani a tűzzel,
Pedig oly különleges
Megsüt, ha nem futsz el
S szíved lett égő sebes.
Mert a tavasz már eljő,
Többé már nem kell ő.
Mondta ezt, s megégett:
„Jobb lesz így, elhiheted”
Vágysz a melegségére
Még a forró nyáron is,
De ez már elért a végére,
Folytatatni már túl hamis.
Búcsút intesz neki,
S csókot lehelsz kezére.
Megsebzett szíved tudja:
Nem léphet senki se a helyébe.
remélem jó lett
ha vmi ötletetek van, szóljatok!
esetleg Krojf koma vmi építő jellegű kritikával?
