Amit írok nem reagálás senki bejegyzésére, csak az itt (is) leírtak elgondolkodtattak.
Mezei szurkolóként számomra hatalmas élmény lenne, és remélem lesz is, ha az a nemzet, amelyiknek a nyelvét beszélem kijut egy EB-re. Az én nézőpontom szerint tökmindegy, hogy egy gyenge csoportból, és esetleg csak a csapatok számának növelése miatt. Egyszerűen az számít, hogy kijut, hogy kapok egy olyan élményt, amit még soha, egy olyant, amire lehet, hogy majd ismét sokáig kell várni.
Nyilván - egy esetleges - kijutás után sem lesz kolbászból a kerítés, nem tanulnak meg egycsapásra játszani a játékosaink, de azért mégiscsak egy pozitív tapasztalat lesz, és a magyar foci megítélésének jót fog tenni. Az, hogy ennek a hozadéka milyen mértékben lesz pozitív, mikor és mennyire lesz mérhető az más kérdés, és a rengeteg feltételezés miatt nem is érdekel jelenleg.
Számomra az élmény a fontos. Hogy tegnap egy Feröer ellen is azt éreztem, hogy szurkoltam egy [auto_cenzúra] jót, aztán úgy feküdtem le, hogy elégedett voltam. És, ha a kijutás meglesz, akkor - eredménytől függetlenül - maga az szereplés is élmény lesz.
Azokat a kritikákat nem tudom komolyan venni, akik azért fanyalognak, mert nem játszik jól, vagy csak nyögvenyelősen nyer a csapat. Azért nem mert a realitás talaján maradva ez a max. amit elvárhatunk szerintem. Vagyis, hogy összefogva, viszonylag szervezetten játszva magukból mindent kiadva játszanak. Ha szép futballt akarok látni, akkor nézem a Barcát, a válogatottat azért nézem, azért szurkolok neki mert olyan emberek alkotják, akikkel egy nyelvet beszélek, akikkel egy kultúrát képviselek, és ez fontos a véleményem szerint.
Nyilvánvaló, hogy ezek a játékosok nem elit futballisták, sőt még egy európai középmezőnynek a közepét sem érik el, viszont most azt látom rajtuk, hogy elhiszik, hogy a kijutás sikerült, a pályán pedig mindent megtesznek, hogy össze is jöjjön. Aztán az, hogy egy győzelem - ha Feröer ellen is - után ünnepelnek, hát Istenem, nyertek, ünnepelhetnek, hiszen olyan tett kapujában vannak, ami a válogatottal nem mostanság történt meg.
Kicsit a Dzsudzsák témához:
Egyértelmű, hogy ő a legértékesebb magyar játékos, de az is egyértelmű, hogy parasztvakítás azt képzelni, hogy ő képes a hátára venni a csapatot. Nem. Képes elfutni szélen, képes betenni egy szabadot, de azt nem várja senki tőle, hogy ő majd egyedül meccseket fog eldönteni.
Az meg, hogy őt sztárolják, az a média terméke. Nem mondom hibának, mert szerintem nem az. Egyszerűen minden nemzetnek szüksége van arra, hogy kiemeljen valakit, akiben majd a szurkolók bíznak, akik - esetenként - bálványoznak, a sajtó meg persze, hogy rátesz még egy lapáttal. (Pl. a braziloknál is évek óta a nép zöme Neymart a világ legjobb játékosának tartja. Nem azért mert az lenne, sokkal inkább azért "mert szükségük van arra, hogy ezt higgyék".)
Az előző évtized közepesen aktív fórumozója.
A második gólja meg hihetetlen volt, nem is gondoltam volna, hogy ìgy megtudja forgatni a védőjét. Nem az az alkat.
a 95. percben 0-0-al elenged egy sistergőset és szevasz
