Barcaforever írta:...
A jelenlegi vezetésben valóban voltak/vannak problémák, de nem olyan egyszerű megbolygatni mindent, és kirepíteni őket a kukába, amikor komoly feladatra adták a fejüket, amikor a klub képviselői megválasztották őket. Kiszivárgott egy kétes ügylet, Neymar átigazolása, aminek következtében az ügyben a leginkább érintett felsővezető, az elnök lemondott, így nyilván az alelnök vette át a helyét, aki folytatta azt a munkát, amit Rosell megkezdett annak idején. Egy választást kiírni nem olyan könnyű, a mostani menedzsment mandátuma előtt a klubban semmiféle "válsághelyzet" nem volt, nem hunyt el senki, adócsalások sem voltak jellemzőek, és a trófeák is repkedtek szép számmal, így aztán jóval kevesebb figyelmet kapott a vezetőség, és a klub történelmének legsikeresebb idejében csendes volt a váltás. Nem mondom, hogy elégedettek lehetünk a Rosell-Bartomeu csapat által elért alakításokra, de azért a Barcelona adósságát rendesen törlesztik emellett, és most kanyarodjunk a sportszakmára.
Tito Vilanova maximálisan elkötelezett volt a munkája mellett, amikor Guardiola után kinevezték vezetőedzőnek. Átvett egy tökéletesre formált játékrendszert, amivel az előző évben is kis híján sikerült Európa csúcsára jutni, és folytatni akarta azt, amit Guardiolával közösen alakítottak ki, aztán kiújult a betegsége. Meggyőződésem, hogy nem tett jót a csapatnak az a tudat, hogy a főnök éppen kemoterápián van, és a másodedzője helyettesíti, sőt, elég sokat kivett ez a csapatból, még ha a szakértelmet lehetett is pótolni a modern technológia kommunikációs eszközeivel. A Milan ellen jött a hidegzuhany Jordi Rourával a kispadon, de ne feledjük, hogy ő ült ott akkor is, amikor a visszavágón 4-0-ra ütöttük el a Rossonerit, ha már róla van szó. De teljesen mindegy, mert Tito a háttérből is dolgozott, ennek is köszönhető ez az eredmény, és le kellett volna mondania, mert akármennyire is fáj ezt kimondani, talán ráment az élete erre a munkára ilyen fokozott stresszhelyzet mellett egy ennyire komoly betegséggel... Vele nem alakult át a csapat, aztán ránk adta a Bayern a zakót, meg miegymás, és jött Gerardo Martino, aki korábban kisebb csapatoknál ért el nagy sikereket, és passzolt a személye ahhoz, amit elkezdtek vele, mert elkezdődött a változás Tata idejében.
Martino idejében azonban még mindig sírtunk, hogy komoly változások kellenek, mert játékban lett volna rá hajlandóság, de nem a tavalyi játékosállománnyal, akiknek a legtöbbjét egyrészt már csúcsra járatták, másrészt nem voltak képesek mást játszani. Elfogyott a motiváció, és Dani Alves, meg mit tudom én kicsoda már arról kezdett beszélni, hogy a múltban kell élni, mert az milyen szép volt... Hát óriási hiba. De Alves is, ahogy Piqué, Xavi, Busquets, meg Pedro ott voltak a világverő Barcelonában, nem kis szerepet betöltve, aztán megragadtunk velük tavaly a múltban, és sikerült nem nyerni semmit, ami önmagában abszolút nem katasztrófa, főleg, hogy már a szemünk előtt zajlanak le azok a változások, amikért lassan 2 éve könyörögtünk itt szurkolók.
Luis Enriquével egy új Barcelona épül, ez nem vitás. A vezetőség belátta, hogy kell a változás, ehhez elég volt egy hatalmas zakó meg egy trófea nélküli idény, ami szerintem annyira nem katasztrófa az elmúlt idők sikereinek fényében, és most nem Alvesnek adok igazat, aki még mindig rátámaszkodna a múltra, neki is menni kéne már, ahogy elengedtük Thiagot, aki nem kívánt a kispadon időzni, és ezáltal se ő a csapatra, se a csapat rá nem lett volna jó hatással, ha itt marad, és ne feledkezzünk meg Fábregasról, aki jól ide****va ment el, kb. nulla köszönettel a klub felé, de szerintem nem is akart ő visszajönni ide Angliából, csak már magunkat nevetségessé téve akartuk hazahozni. Jó, nem kapta meg a bizalmat, de kit érdekel, amikor játszott, annak fele ilyen, fele olyan volt, lehet másképp lett volna, ha minden nagy meccsen kezdő, de ebbe most ne menjünk bele, kicsit csak úgy elvolt már a pályán ő is elég sokszor. Elment még Alexis, akit nem is kommentálnék, meg hasonlítanék össze Suárezzel, mert míg az uruguayi a védővonalból is gólt lőne, a chilei legtöbbször a tizenhatoson belülről se tudott, persze a kvalitásai megvoltak, csak valahogy mégis láthatóan és érezhetően nem lett elég ide végül, persze megsüvegelendő az akarata, és nagyon is szimpatikus kis játékos volt!
Van új kapusunk, kettő is, jönni fognak a hátvédek, de legalább egy biztosan, vettünk egy minden téren komplett spílert a középpályára, meg egy uruguayi állatot, aki a világ egyik legjobbja jelen pillanatban, kár, hogy a száját nem tudja összecsukni, mert az emberekben - egyébként jogosan - sajnos ez marad meg leginkább, nem az, hogy ő a 2013/14-es kiírásban szétbombázta az ellenfelek kapuját közelről, távolról, fejjel, lábbal, háttal a Premier Leagueben. Ja és itt van még Rafinha, aki körülbelül akkora tehetség, mint a bátyja, meg Deulofeu, aki éles szögből töri ketté a kapufát, vagy épp rúg gólt az Arsenalnak 19 évesen, de a lényeg, hogy rohadtul érzi a kaput.
Szóval a változás, amire olyannyira vágytunk, már elkezdődött, itt, a szemünk előtt. LE érti a futballt, és tudja, hol kell lennie Messinek, hogy a világ legjobb támadótrióját alkossa Neymarral és Suárezzel, tudja, hogy Rakitic és Busquets, vagy Mascherano mennyire stabillá és erőssé teheti a középpályát egy példamutató hozzáállású Iniestával, és remélhetőleg azt is, hogy kit kell hozni hátra és játszatni a védelembe.
Szóval legyünk türelmesek, mert az idei év a mostani körülményeket ismerve rengeteg meglepetést tartogat a számunkra - remélhetőleg pozitívakat, mert az előjelek egyelőre azok.