2014.05.12. 18:21:04
Kicsit hosszú, bocs.
A szurkolás egy emocionális műfaj. Nincs ezzel gond, de időnként a túláradó érzelmek mondatnak velünk ostobaságokat, pedig nem baj, sőt szükséges néha tárgyilagosan szemlélni a dolgokat.
Egy másik helyen leírt néhány mondattal mélységesen egyetértek:
„Van egy jellemző betegsége néhány Barcelona drukkernek. Ez pedig a Guardiola szindróma. Ennek a betegségnek az a tünete, ha nem pont ugyanolyan a játék, az eredmény, a küzdés, Messi, az edző, meg ki tudja még ki, mint akkor, abban az esetben az egész [auto_cenzúra]. Mindegy milyen eredményt ér el a csapat, csak akkor elégedett, ha a fenti feltételek is párosulnak hozzá.”
Régóta kikívánkozik belőlem, most zanzásítva reflektálok néhány fontosabb dologra, amelyekről itt írtok - hol okosat, hol butaságot:
1. játékrendszer (tiki-taka);
2. csapat (játékosok általában);
3. Messi.
1. Ebben az idényben többször elhangzott itt is és más helyeken is: a tiki taka lejárt lemez, kiszámítható, már nem hatékony, elavult, kukába vele, satöbbi.
Szerintem a mai fociban a tiki taka a leghatékonyabb játékrendszer. Nem akarok visszamenni az elemzéssel az őskorig (Rijkaardig, Cruyffig), induljunk onnan, hogy a tiki takát Guardiola csiszolta tökéletesre, ő alakította ki azt a hihetetlenül magas szintű játékstílust, amivel a világ nem tudott mit kezdeni (és ma sem tud, ha jól alkalmazzák). Figyelem! A „jól alkalmazzák” a kulcs, a lényeg.
Nem kell misztifikálni a dolgokat, a tiki taka egy borzasztóan egyszerű játék, egyszerű, mint a faék. Azon a zseniális felismerésen alapul, hogy a focit labdával játsszák, és az a csapat lesz a sikeresebb, akinél többet van a labda.
Labdatartás, gyors(!), sok rövidpasszos támadásvezetés, aztán valaki begyalogol a labdával a kapuba. Persze, ennél összetettebb, bonyolultabb a dolog (a labdatartás mellett fontos a helyezkedés, a területek kezelése, az állandó és sok mozgás, kis területen létszám fölény, labda bejátszása üresbe a mélységből érkező társnak, a labdavesztés utáni azonnali letámadás, ezáltal az ellenfél hibára kényszerítése, passzsávok kialakítása, labdavesztés után azok támadása, az önbizalom és a mentális felkészültség, magas szintű technikai képzettség, egyebek – a teljesség igénye és konkrét elemzés nélkül).
Szóval egyszerű dolog ez, csak jól kell alkalmazni. A Guardiola-érában ez sikerült, persze botlások akkor is voltak, de működött. Aztán Vilanova módosított rajta kicsit, nem drasztikusan, és még mindig működött. Martino pedig – úgy tűnik – nem képes alkalmazkodni ehhez a stílushoz, erőlteti a beívelgetős hülyeséget, amit sosem játszottunk, most sem megy.
---
Rövid közbevetés: Az edző. Guardiola nagy motivátor és jó pszichológus, Martino meg nem. Talán ezen a téren kell leginkább a megújulás, nem máshol.
---
Szóval, szerintem a tiki taka a legjobb dolog, csak jól kell játszani. Most nem jól csináljuk, lelassult a játék, többször veszítünk labdát és párharcokat, sokkal többet kontráznak ellenünk, a hibákra rossz edzői döntések jönnek, satöbbi, satöbbi, és ez agyonvágja a tiki takát.
2. Olvastam már itt sok okosságot, hogy ki, miért rossz, kit kell elzavarni (mindenkit), satöbbi.
Védelem. Vessetek a mókusok elé, de azt mondom, a Barcának soha nem volt igazán kiemelkedően jó a védelme. Amiért mégis megnyert mindent, az nem a védelem kitűnősége volt, hanem a fentebb taglalt játékrendszer. Egyszerűen nem voltak rákényszerítve, hogy védekezzenek. Persze ez így túlzás, de mégis..
A tiki takából adódik, hogy – ha jól játszod -, több gólt rúgsz, mint az ellenfél. Mindegy milyen a védelem, ha te többet rúgsz, mint a másik.
Annyit fikázzátok a mostani védelmet, főleg Alvest és Mascheranot, és hogy régen mennyivel jobb védelmünk volt… De most komolyan: az Alves- Pique-Puyol-Abidal védelem mennyivel jobb, mint az Alves-Bartra- Mascherano-Alba négyes? Oké, Puyol nyilván jobb Mascheranonál, de Puyol már 36 és nem fog már nálunk védőt játszani, Bartra lassan sokkal jobb Piquenél, Alba pedig egyértelműen a világ legjobb balhátvédje. Alves, persze kissé megkopott, de hát már 31 éves, már nem tud úgy visszafutni, mint 25 évesen. Mascherano pedig szerintem tök jó védő, csak az elbaltázott játékrendszer miatt sokszor kényszerül egyedül megoldani kényes szituációkat, egyedül megküzdeni a kontrákkal, ami a világ legjobb belső védőjének is nagy kihívás lenne.
Nem a védelmünkkel van baj, hanem a játékrendszerrel, a középpályával.
A középpályán semmi nem változott Guardiolához képest, ugyanazok, ugyanott, ugyan úgy. Fabregast sem Guardiolának sem a többieknek nem sikerült tökéletesen beépíteni a rendszerbe, pedig az egyik legzseniálisabb focista (szerintem). Megint csak azt mondom, itt sem személyekkel, hanem a stratégiával van gond. Ennek látványos bizonyítéka Xavi játéka, nem találja a helyét mert nem azt játsszák amit ő tud. Xavi a tiki takára kitenyésztett focista. Ő és Iniesta, akik a legjobban értik és művelik ezt a játékot.
3. Messi.
Messi és Neymar, így pontosabb. Meggyőződésem, hogy Messi gyengébb teljesítménye elsősorban a klubvezetés arcoskodásának köszönhető. Idehozták Neymart (szerintem jól tették), de túl nagy fizetést kap ahhoz képest, hogy még semmit nem mutatott, Messinek meg nem akarják megadni, amit kér, holott ő cipelte a csúcsra a Barcát. Megértem, ha mostanában nem nagyon motivált.
Sok mindenről lehetne még beszélni, pölö a Laporta kontra Rosell kormányzásról, a Rosell (Bartomeu) féle bénázásokról, miért nem hoznak fel több fiatalt a B csapatból, egyebekről.
Határozott véleményem, hogy a tiki taka jó, hogy Messi még mindig a legjobb, és optimális esetben még sokáig az lesz, hogy ez a keret még mindig a világ egyik legerősebb kerete és egy jó motivátor edzővel bármire képesek.
