Tito még a betegsége ellenére is nyert egy bajnokságot 100 ponttal úgy, hogy kb. vagy 3 hónapig távol volt, akkor az nem kis teljesítmény.
És itt jön ki a lényeg, mert lehet, hogy most egy igazi edzőfejedelmet tisztelhetnénk a személyében. Fáj belegondolnom, mi lenne, ha most ő ülne a kispadon és nem Tata.
Tito egy igazi motivátor volt és tudtam, ha az Osasuna vezetést szerzett, hogy itt most Messi duplája következik és egy Barca győzelem.
Itt most nem Tata-t akarom szidni és igen, lehet, hogy Tito-val nem vertük volna meg a Realt a Bernabeuban, de legalább a kis csapatokat megvertük volna és nem lennénk itt.
Soha nem fogom elfelejteni, de ilyenkor mindig ott van az a bizonyos mi lett volna ha... és ebben az esetben, ha erre a bizonyos ha-ra gondolok, összefacsarodik a szívem.
Nyugodj békében.