jelwaz írta:...
Számomra nem kérdés, h Pep teljesítménye mennyire kiugró, mert ha nem lenne az, akkor elég gyakran lennének 3-4-5-6 kupás csapatok egymás utáni években, vagy legalább közel egymáshoz. De ez ugye nincs így.
Ugyan voltak kevésbé jól sikerült meccsei, amikről írtam is, h kvázi további trófeákba került, de azt hiszem ezek fájdalmas kimenetele mellett annyira nem jogos felróni neki, mert azért bőven kárpótolt minket a maradék kb 50 meccsen a szezonban. Illetve felróni lehet és meg is jegyezzük, mivel tényleg elég fájó esetek voltak. Pont azért, amit írsz, h papíron sokkal jobbak voltunk , mint az aktuális ellenfelek. De sajnos a labda még mindig gömbölyű és nem robotok játszanak, így egy-egy meccsen alaposan borulhat a papírforma, mert van , h semmi nem akar összejönni, van h fásult a csapat.
Ezek miatt sem sikerülhet hosszú szezonokon keresztül töretlen szinten játszani az ún. korszakos csapatoknak. Biztos olvastad és tapasztaltad te is, h egy-egy ilyen fellángolás két-három évig tart maximum és kiég a dolog. Nálunk a semmiből (mert ugyan a keret zöme egyben volt, de mégsem arra utaltak a jelek, h ez bennük lesz) jött egy ilyen parádés időszak és a mai napig tart, azaz 5. éve. Ebben az időszakban azért elég meggyőző volt a reál (mint legfőbb rivális, aki trilliárdokat ölt menet közben a csapatba, h utolérjenek minket) elleni mérleg és ugye rekordokat döntöttünk. Ezek nem jöhettek volna létre Pep nélkül, legalábbis sosem tudjuk meg, h mással mire mentünk volna, így én ezt igenis neki tudom be. Mert vele lett ez a csapat két év leszállóág, szétesettség, motiválatlanság után egycsapásra a világ legjobb csapata, amely szinte verhetetlen. És eközben tulajdonképpen egyetlen igazi ellenfele volt, önmaga. Ha éppen nem jött ki a lépés, akkor foghatóak voltunk, de ez elenyésző %-ban érvényesült. És ugyan igaz, h az edző feladata a motiváció fenntartása, de azért nézzük el neki azt, h cirka 250 meccsen a 4 év alatt nem lehetett egyformán beleállni a meccsekbe, akad egy-két kivétel. Ráadásul az olyan nagy meccseken, mint a "remuntada" meg a reál elleni csörték, neki elégnek kellett volna lenni hátradőlni, mivel olyan nagyon nem kellene plusz motiváció a játékosoknak. De nyilván azért hátra nem dőlt és az megint csak tuti, h vissza nem fogta őket, h ne tegyétek oda magatokat, elég lesz a tisztes helytállású kiesés.
Tehát sztem lényegében igen kiválóan motiválta a srácokat és tartotta éhesen őket, máskülönben nem tudott volna egy ilyen sosem látott periódust produkálni. Az meg, h a
4.! (illetve 5.) év végére meg kicsit ő pukkadt ki, látszott rajta. Láthattuk a képeket róla, 15 évet öregedett ezalatt. Azt meg ő érzi, h képes e megújulni és szinten tartani a csapatot. Ő úgy érezte nem, és ez a csapat rovására ment volna, ha marad. Tehát sztem nem felróni kéne neki, h miért nem motiválta a csapatot, hanem tisztelni a döntését, amely a klubot szolgálta. Ő érezte h mi van benne.
Ez a nagy filozófusi dolog meg megint csak Ibrától származott, mivel ő nevezte így és degradáló hangsúllyal. Aztán emiatt ráragadt, mert vmilyen szinten igaz rá, de közel sem olyan negatív értelemben, ahogy a svéd tolta. Ahogy te fogalmazol ("Guardiola nem tudta motiválni a csapatot, akkor azt gondolom, hogy mégsem akkora filozófus") , abból meg az jön le, h ő magát nagyította fel a filozófusi jelzővel, pedig nem így van. Egy élmény olvasni minden megnyilvánulását a futballról, ittam a szavait, mert remek gondolatok származtak tőle a játékot illetően, legyen az lélektan vagy maga a játék. Ettől vált valóban filozófussá, de ez közel sem negatívum és az, h milyen gondolatai vannak a fociról nem egyenlő azzal, h miképp motivál.
"ha akkora filozófus, akkor nem úgy ment volna el, hogy nem nyert semmit az utolsó évében." Ebben megint nem értem a filozófusi jelző jelenlétét, mert az előző gondolatomból fakadóan ismét semmi köze a fiozófuskodásnak az utsó év """"sikertelenségéhez""". Azt meg halkan teszem hozzá, h azért egy kupa csak leesett a végén
Tehát sztem semmi köze ezeknek egymáshoz. Ha a filozófus jelzőt lecseréljük motivátorra, akkor már érthetőbb, de erre meg ismét azt mondom, h időben lépett le. Amikor már nem tudott többet adni, tehát értelme nem lett volna , h maradjon azért, h vegetáljon még pár évet és elindítsa a lejtőn a csapatot. Ehhez meg rengeteg önzetlenség, becsület és erő kellett, ami szintén erény számomra vele kapcsolatban. És láthatjuk, h Tito alatt h szerepelünk, tehát ahelyett, h leszállóágban lennénk, tartjuk a szintet és meglátjuk, h elég lesz e ahhoz, h visszaüljünk a világ tetejére.
Mert ugyan egy kicsit ez tavaly megrendült, köszönhetően a bajnoki ezüstnek és a BL elődöntős kiesésnek, de azért nekem úgy tűnik, h a mai napig nagyobb szó a futballéletben, ha mi kikapunk, mintha a reál vagy a cselszkij. Tehát vhol továbbra is mi vagyunk az etalon és ez Guardiola öröksége. Elvitatni lehet tőle, lekicsinyíteni szintén, de megcáfolni nem, mivel sosem tudjuk meg, mi lett volna ha... És könnyű rányomni, h a szertáros is triplázott volna ezzel a csapattal, de akkor hol volt a triplázás a Pep előtti években? Ha már " a keret megvolt és szinte csak az arcát kellett adnia" a győzelmekhez.
Ibra könyvét nem olvastam, csak amik szivárogtak belőle. Nem tudom mennyire szapulta a BARCÁ-t, de nekem annyi elég volt ennek a felméréséhez, h azt is milyen negatívumként tűntette fel, h ez egy "eminens osztály, ahol mindenki rendes és figyel az osztályfőnök szavára". Meg az a nemrégi kiszólása, h "sosem hagy fel a BARCA szapulásával". Asszem ezek önmagukért beszélnek. Ezért sem tartom mérvadónak a szavát semmiben, mert direkt túloz és sarkítva fogalmaz, ráadásul csak egyik szemszöget vázolja fel. És ha már azt is jófejségnek tartja magától, h szétszórt az öltözőben egy rakás szerelést dühében és Pepnél meg az is negatívum volt, h csendesen összeszedte, akkor asszem mutatja az arányokat és a szavai milyenségét.
Látatlanban is biztos vagyok benne, h Pepnek is megvolt a maga szerepe abban, h így alakult a kapcsolatuk, de valszeg az igazságot sosem tudjuk meg. Így marad az, ami bizonyítható hiba Guardiolánál: Zlatanban kereste a megoldást.
Mondjuk most már alaposan elkanyarodtunk a BARCA vs reál témától, uh lényegében offolunk. Lehet célszerűbb lenne a Pep topicban beszélni róla
Pep meg inkább úgy volt vele, h ne süllyedj le a hülyék szintjére, mert elvernek rutinból
Azt meg hogyan? Ölég csúnyán néznénk ki, ha a közönség döntené el, h ki játsszon, ki menjen, ... Másrészt asszem nem nagy titok, h Ibrát már nem kevesen rühellték akkor is, mielőtt érkezett (én is ódzkodtam tőle rettenetesen), más kérdés, h kapott e tiszta lapot vagy hendi hátrányból indult a svéd náluk. A lényeg, h a személyisége, a taplósága már eleve nem vetett rá jó fényt, bár sokan ettől eltekintettek és rajongták, rajongják. Náluk kétlem, h az itteni produkciója fordított volna a megítélésén (pláne nem Pep miatt), így ez sem játszik. Sztem egy egész elenyésző rész az, aki azért utálta meg, amit itt csinált (vagy inkább egy idő után már nem csinált...).
