sjay írta:Egy kicsit visszatérve a Batman témához, találtam egy igencsak nagyszerű, átfogó és magyarázó kritikát az egész Sötét lovag mizériáról. Szerintem elképesztően jó.
Íme
(Írtam az elmúlt tíz év szted meghatározó rendezőiről, csak szerintem kicsit nem idevaló, meg sok embernek a lelkébe gázoltam volna)
LÉNYEG: Mindig lehet filmekbe sok mindent belelátni, és ugyanakkor azon az oldalon is állni, akik szerint hülyeség bármit is belelátni. Imdb-n olvastam olyan gondolatokat az Inception kapcsán, hogy Bob susogó falevél analógiája elbújhat mögöttük, és könnyen lehet is bennük igazság. Ugyanakkor az is lehet, hogy csak egy izgalmas heist movie, semmi több.
Nincs abszolút skála szerintem, hogy mennyire értékes egy film, vagy hogy mitől tartja magát egy néző intellektuálisnak. Egyszerűen már megint ott vagyok, hogy az emberek ilyen gondolatmeneteket gyártanak, ahelyett, hogy egyszerűen élveznék a filmeket. Nem úgy jöttem ki a moziteremből (és szerintem nincs ilyen elvetemült ember, aki ezt tenné), hogy "hú ez mekkora posztmodern társadalomkritika volt a modern ember elidegenedését bemutatva", hanem h "ez tetszett", és kész.
Sajnálom azokat, akik azért néznek meg egy filmet, mert ettől intellektuálisnak érzik magukat, attól tartok, hogy ez a dolog már kezdi túlnőni a saját élvezeti cikk mivoltát. Jó persze van szépirodalom is, de az a helyzet (ezt is nem először mondom), hogy míg egy könyvnél meg lehet állni, gondolkodni rajta, addig a film erre nem igazán alkalmas. Én egyszerűen nem tudok az élet értelmén filozofálni, ha közben a szereplők még szövegelnek.
Na de hogy filmmel is érkezzek:
American Gangster
Végre! Egy 170 perces gengszterfilm, amit egy percig sem untam. Egyszerűen ezért érzem túlhaladottnak ma már az 1990 előtti filmeket, mert itt van egy alkotás, ami ugyan nem jobb, mint egy Keresztapa v egy Scarface, de (számomra) végig érdekes tud maradni és le tud kötni. Meghajlós smiley Ridley Scottnak (és Steve Zaillian forgatókönyvírónak, aki már nem először rakott össze egy ilyen jó sztorit)
Denzel Washington megint tetszett, Josh Brolin egyre nagyobb kedvencem lesz, de akit ki kell emelnem, az T.I.
Amilyen gyenge volt a Takersben, itt még el is hittem róla, hogy színész.
(Ja és ugye mivel Scott film, Russell Crowe-nak kötelező volt egy szerep)
Az a baj, hogy most már véglegesen beláttam, hogy a régi klasszikusokból aligha fogok egyet is szeretni, mert azok nem így vannak tempó, szerkezet szempontjából összerakva. Kár érte, azért még próbálkozom
