LG írta:
Akkor itt alapvető felfogásbeli különbségek vannak. Nálad, és a hozzád hasonlóan gondolkodóknál kiemelkedik a válogatottak nemzeti jellege, h a nemzetért, a népért játszanak. Én elfogadom ezt a nézetet, de hozzáteszem, ezt a nemzeti jelleget pont a totalitárius rendszerek használták ki kegyetlenül! És bizony több mint 40 év kommunizmus után egy kicsit sem csodálom, h ez a beidegződés benne van még ma is nagyon sok emberben.
DE! Sztem meg lehet a dolgot más felől is közelíteni. Én személy szerint a sport internacionalizmusában hiszek. Pl. Heine hiába a németek nemzeti költője, a művei túl lépnek a nemzeti határon így az érzi sajátjának azokat, aki akarja, nemcsak a németek. Igy van a sporttal, és a focival is véleményem szerint. Hiába játszanak német játékosok Németország sikeréért, maga a futball, amit játszanak kilép a nemzetiség korlátaiból, és így a nem németek is maguknak érezhetik, ha tetszik nekik. Senki nem sajátíthatja ki magának!
Minden válogatott amikor játszik, akkor a hazáját és országának népét képviseli. Ezt nem csak mi magyarok gondoljuk így, hanem ez minden világ és kontinenstornán, annak megnyerése után elhangzik a nyilatkozatokban, legyen az brazil, uruguay-i, német, holland, spanyol, vagy éppen argentin. Nem kell ahhoz egy országnak 40 évig kommunizmusban élnie, hogy erős legyen a nemzeti identitása. Pl. múltkor kint voltam a Hungaroringen a Túraautó Világbajnokság futamán. Úgy szurkoltunk Michelisz Norbinak és Wéber Gabinak, hogy nekem kb az első futam 4. körében elment az összes hangom, majd mikor a második futamban elrajtoltak és a célegyenesben harcolt az első helyért, úgy ordított mindenki hogy nyomjad Norbi, gyerünk ezaz, mintha attól jobban menne a kocsi, vagy egyáltalán hallaná az autóban. Mikor megnyerte a futamot, akkor úgy éreztük hogy kicsit mi is nyertünk. Mert ez a srác, és az egész Zengő Team egy kicsit minket is képvisel, kicsit azért is dolgozik, hogy minket boldoggá tegyenek. Egy külföldi versenyzőnek biztos hogy nem tudnék így, szívből szurkolni, hiába sírtam el magam sokszor, miután Schumacher visszavonult, és hiába álltam végig a tavalyi kanadai nagydíj utolsó 10-15 körét azért izgulva, hogy Schumi dobogóra álljon. De idén a Hungaroringen rájöttem, hogy az egy teljesen más érzés. Más érzés az, amikor egy honfitársamért szurkolok, és más az amikor egy kedvencemért.
Írod hogy nem sajátíthat ki magának senki egy válogatottat. A német játékosok nem azért játszanak, hogy pl. Te boldog legyél. Hanem azért, hogy a német emberek boldogok legyenek. Hogy megnyerjék a meccset Németországnak, megnyerjék a vb-t, eb-t Németországnak. Igazából szerintem meg sem fordul a fejükben, hogy ezzel nem németeket is boldoggá tesznek. Ezért is mondják azt egy győzelem után, hogy "boldogok vagyunk, hogy ezzel örömet szereztünk a német embereknek". Egy klubcsapat mivel internacionális, így az összes szurkolójáért is játszik, legyen az ázsiai vagy honduras-i.
Erről bőven lehet rizsálni. Gaudí építészetéről beszélsz, s majd rátérsz a Sagrada Famíliára.
