Na, ilyet már régen írtam. úgyhogy most itt van. Lesz még több is
Célkeresztben: Samuel Eto’o
Samuel Eto’o több kameruni klub után a fővárosi Real Madridhoz igazolt, hogy aztán legnagyobb sikereit mégis az ősi rivális Barcelonával érje el. A kivételesen gólérzékeny csatár élete tele volt fordulatokkal, intrikákkal. Manapság már boldogan él Barcelonában, a szurkolók egyik legnagyobb kedvence, s nem mellesleg a gólok fő szállítója.
Samuel több kameruni csapatban is szerepelt gyermekkorában, mígnem tizenhat éves korában, egy futballiskolában „rátaláltak” a Real Madrid megfigyelői és szerződtették. A következő szezont a B csapatban töltötte, de egy mérkőzésen sem kapott lehetőséget. Nem volt meglepetés tehát, hogy kölcsönadták a Leganésnek. A kiscsapatban 28 mérkőzésen három gólt ért el, s a franciaországi VB-n is játszhatott. Ő volt minden idők legfiatalabb pályára lépő játékosa a megmérettetésen: mindössze 17 éves és 3 hónapos volt! A Mundial után visszakerült a Realhoz, immár a felnőtt csapat keretéhez. Decemberben, egy Espanyol elleni bajnokin mutatkozott be az élvonalban. A kisebbik barcelonai egyletnek úgy megtetszett az ifjú játéka, hogy a tavaszi szezonrészre kölcsön is vették. Szépséghiba, hogy egy találkozón sem vetették be. Újabb kölcsönszerződés következett ezután életében: Mallorcára szerződött, ahol végre folyamatosan játszott. Öt gólt rúgott, bekerült az Afrika Kupa-győztes kameruni válogatottba, majd a sidney-i Olimpián is megállíthatatlannak bizonyult csapatával. Érdekesség, hogy a két legfontosabb meccsen, a döntőkben betalált Spanyolország, illetve Nigéria kapujába is.
A következő idényben is a szigetieknél maradt, s nem is csalódtak benne: első teljes szezonjában tizenegyszer mattolta az ellenfeleket. A 2001-es évet hullámvölgyben kezdte: áprilisig nem tudott betalálni. A Santander ellen viszont megtört a jég, kétszer volt eredményes, s ezután nyolc forduló alatt hét gólt lőtt. A Real Madrid elleni hatalmas győzelemből (5-1) is kivette a részét, a harmadik gólt ő rámolta be. Szerepelt a Konföderációs Kupán is, de legnagyobb sikere a Spanyol Kupa-győzelem volt. Klasszis egyéni teljesítménnyel rukkolt ki a döntőn: kiharcolt egy tizenegyest, s rúgott két gólt.
Szinte biztos volt, hogy nagyobb csapatba távozik, a Valenciával azonban az átigazolási üzlet kútba esett. Ismét a Baleár-szigeteken maradt, de a csapat már korántsem szerepelt oly fényesen, mint tette azt korábban. A sok távozót nem sikerült igazán helyettesíteni, a csapat a kiesés ellen harcolt. Eto’o vezérletével sikerült bent maradnia a legjobb osztályban. Samuel ekkor már kétségkívül az egyik legtehetségesebb, és ezáltal legkelendőbb támadónak számított. A Real Madrid, amely a futballista játékjogának egy részét birtokolta, ismét szerette volna visszarendelni. Bejelentkezett azonban érte az átalakuló Barcelona, Patrik Kluivert utódját keresve. A két klub közötti játékoscsere –érthetően- nehéz tárgyalások után válhatott valóra. Joan Laporta elnöknek sikerült meggyőznie a Real képviselőit, hogy adják el Eto’ot. A hírek szerint 18 millió font volt a kameruni ára.
Viszont ez az összeg sem számít magasnak, ha a játékos barcelonai teljesítményét figyeljük. Eto’o valósággal kiteljesedett Katalóniában, s szórta a gólokat. A bajnokcsapat elsőszámú csatára, főleg Larsson sérülése óta. Kivételes gólérzékenysége, technikai tudása emeli ki a mezőnyből. Mindkét lábbal veszélyes, igazi befejező csatár, habár a fejjátéka nem tökéletes. Eto’o nem mulasztott el „törleszteni” a Madridnak „meghurcolása” miatt. Az említett 5-1-es mallorcai győzelem mellett a szigetiek 2003-as 4-0-s Spanyol Kupa-beli Madrid verése alkalmával is gólt szerzett, s a Barca színeiben játszott két mérkőzésén is betalált Casillas hálójába.
A bajnokság hajrájáig biztosan vezette a góllövőlistát, fő várományosa volt a Pichicí-díjnak és esély volt megszereznie az Európai Aranycipőt is. A csapatnak is szállította a győzelmeket, több fontos góljával repítette a bajnoki címig a gránátvörös-kékeket. A Levante elleni „bajnoki döntőn” ő szerezte az egyenlítő gólt, amivel a csapat matematikailag is bebiztosította győzelmét a Primera Divisiónban. A csapatsiker után az egyéni sikerek sajnos elkerülték, a Villarealos Diego Folán megfosztotta a gólkirályi címtől, és az Aranycipőt is (megosztva Henry-val) az uruguayi nyerte.
Az önfeledt bajnoki ünnepléskor országos vitát kavart a Madridnak címzett nem éppen baráti rigmussal, azonban megbánta tettét, s bocsánatot kért volt csapatától. A nyári holt idény szerződéshosszabbítási tárgyalásairól szólt. A Chelsea milliárdos tulajdonosa Abramovics hatalmas fizetést ajánlott, és vitte volna a fiatal csatárt, Eto’o azonban 2010-ig hosszabbított a Barcelonával. A médiában elsősorban az állítólagos veszekedései miatt is a középpontban volt. (A sajtó szerint bírálta a csapattársakat és Rijkaardot, mivel nem sikerült megnyernie az egyéni elismeréseket.)
Samuel mostanra lenyugodott, s teljes erejével a 2005-2006-os szezonra koncentrál, hiszen a Barcelona nehéz idény előtt áll. Kezdőcsapat beli helye nem forog veszélyben, viszont biztosak lehetünk benne, hogy megpróbál minden tőle telhetőt megtenni, hogy segítse a Barcát, egyéni elismeréseket gyűjtsön, és, hogy borsot törjön a Real Madrid orra alá.
Adatlap
Teljes neve: Samuel Eto’o Fils
Születési hely: Nkon (Kamerun)
Születési idő: 1981. március 10.
Magasság: 180 cm
Testsúly: 75 kg
Eddigi klubjai: Avenir; UCB; Kadhji Sport Academy (kameruniak); Real Madrid B (1996-1997) Leganés (1997-98 – kölcsönben); Real Madrid (1998-1999); Real Mallorca (1999 ősz– kölcsönben); Real Madrid (2000 tavasz); Real Mallorca (2000 ősz-2004); FC Barcelona (2005 -)
1. meccse a Barcában: 2004. augusztus 29. (Racing Santander-Barcelona 0:2)
Bajnoki mérkőzések / gólok: 125 / 61
Válogatott mérkőzések / gólok: 47 / 14
Sikerei: Real Madrid: Interkontinentális Kupa győztes: 1997-98; Bajnokok Ligája győztes: 1999-2000
Real Mallorca: Spanyol Kupagyőztes: 2002-2003
FC Barcelona: Spanyol bajnok: 2004-2005
Kamerun: Olimpiai bajnok 2000; Afrikai Nemzetek Kupája győztes 2000 és 2002; Konföderációs Kupa ezüstérmese: 2003