2009.08.02. 21:43:29
Ami egyszer elkezdődött
Az majd véget is ér.
Próbálom felidézni Őt:
Tiszta és hófehér.
Nem, nem a ruhája
Mi oly csodásan csillogottt
Hanem a szeretete
Mely csak értünk lobogott!
Még most is szeret minket.
Mi is szeretjük Őt,
Reméljük, megtalálja a Békét,
Az igazit, a hozzáillőt.
Mostmár nincs köztünk,
És ez fáj nagyon.
De lélekben itt van velünk
Mint könnycsepp az arcokon.
Egy szép világ vár rá,
Melyben nincs hiba,
Mi mindent köszönünk, és:
Szeretünk, Nagypapa!
Nyugodj Békében!
és mindez a szülinapomon...
boccs fiúk, de vhova be kellett írnom, és itt vannak a legértelmesebb fórumozók...
