G-Jay írta:Hát azt hallottam, hogy elvileg a fulladásos halál a legjobb, mert a végén felszabadulnak bizonyos hormonok, melyek felelősek az örömért, így pedig egyfajta euforikus állapotban távozhat az ember...
Iee
Elég perverz,de kapcsolódik a témához.Ha jól tudom Michael Hutchence volt az INXS ex-tagja,aki abban lelte örömét,h önkielégítés közben úgymond felakasztotta magát,mivel fulladásközeli állapotban nagyobb az élmény.Aztán egyszer komolyabban sikerült a művelet,rá is ment szerencsétlen...
Bogi63 írta:
Az élete felett mindenki maga rendelkezik, de nem dobhatja el, mert nem az övé. Majd ha megteremted magad, akkor esetleg.

Ha szó szerint vesszük,akkor engem édesanyám és édesapám "teremtett"

Én mégsem az ő életüket (v Istenét) élem,hanem a sajátomat.Ha én egy döntést hozok (márpedig nekem kell meghoznom,nem egy felsőbb erőnek),h pölö milyen munkát vállaljak (h egy teljesen alapvető példát hozzak fel...),akkor azzal a saját lájfomat befolyásolom,nem másét.
Ha a Mindenhatóé az életem,akkor irányítsa,csinálja ő a dolgai(ma)t,én innét kezdve hátradőlök,aztán járjon helyettem dolgozni,vegye meg ,ami kell nekem,élje a magánéletemet,estébé...Jah,h akkor hamarosan éhhalált halok?Én!Nem ő!Akkor most kinek az élete?
CFirpo3 írta:Előbb vagy utóbb úgyis megtudjuk, hogy mi áll az élet mögött...
Amikor meghalunk.

Erről pedig az jut eszembe:
NEM AZ A LÉNYEG,H VAN E ÉLET A HALÁL UTÁN...
HANEM H VAN E ÉLET A HALÁL ELŐTT!!! 