Szolnoki Olaj KK - Polaroid Lami-Véd Körmend 65-66 (18-18, 22-17, 17-22, 8-9)
Sajnos elvéreztünk. Valami hihetetlen nagy meccs volt, a szurkolást meg nem tudom szavakba önteni. Ennél szinvonalasabbat el sem tudok képzelni, zengett a csarnok, s nem egymást szidták, hanem a csapatukat éltették.
Egyébként elég sok hiányzott az Olajból, - legalábbis ebben a párharcban - leszámítva az első meccset. Hiányzott a két amcsi, akik meccseket tudtak eldönteni, hiányoztak a litvánok, akik nem tudták megfogni a náluk 1 fejjel magasabb körmendieket. Hiányoztak a mai meccsen a Góbi könnyű kosarai.
Ebből a párharcból azért sokkal többet ki lehetett volna hozni. Viszont nem vagyok elégedetlen, mert a játékosok odatették magukat, és a körmendiek is teljes mértékben megérdemelték a döntőt. Az meg a másik, hogy abszolút elégedett vagyok az idei produkcióval, mert ez az Olaj azért lássuk be, nem a tavalyi volt. Minden világtalan csapattól kikaptunk, főleg ahogy kezdődött a szezon.
A bírók, hát most úgy éreztem, hogy egy kicsit őket tolták, de volt olyan meccs, ahol meg minket. Rajtuk nem múlott. Mindkét oldalra befújták a hülyeségeiket persze.
A döntő pedig ennél is izgalmasabbnak igérkezik, két ősi rivális csap össze, a bajnoki döntőben. Mi lehet ennél jobb? A szombathelyieknek pedig jó szurkolást kívánok
De valahogy mégis olyan jó ennek a csapatnak szurkolni...
HAJRÁ OLAJBÁNYÁSZ!!!