Sziasztok!
Azt javaslom, emlékezzünk a jó dolgokra. Bajnokságot és BL-t nyertünk, a tavasz csodálatosan alakult. Jól és eredményesen játszottunk, a fiúk elkényeztettek minket, mi pedig ittuk minden mozdulatukat. Ronaldinho tavasszal olyan volt, mint a földre szállt félisten. Nekem legjobban a cselszki elleni eslő meccs második félideje maradt meg a legjobban az emlékezetemben, talán ott játszott a legfelszabadultabban, és leggyönyörűbben. De a Barca-történelemkönyv aranyoldalaira kívánkozik a Milan elleni odavágó, ahol megint csak kiemelkedően játszott, és hogy rávarázsolta Giuly lábára a zsugát. Az ősz egy picit döcőgősen kezdődött a számára, de aztán belejött. 12 dugó, és a villerreal elleni ollózás, az Év gólja címet megérdemli.
Szóval az idén elégedettek lehetünk a csapatunk teljesítményével, és várjuk a csodálatos és eredményes folytatást.
Persze, az örömök mellett bánatok is értek minket. Elment a három Ferenc, a Szusza, a Machos és a Puskás. November 17-e az év egyik leggyötrelmesebb, legszívszorítóbb napja volt számomra. De, vígasztalódjunk. Öcsi hazament, és itt is maradt közöttünk. Mert a teste eltávozott, de a lelke, a góljai, a mosolya azok velünk maradnak, amíg élet lesz a Földön. Míg magyar ember él e bolygón, neve nem merülhet feledésbe, örökké a szívünkben él. Öcsi bácsi, nyugodjál békében!
Ebben az évben akasztotta szögre a stoplist Josep Guardiola, a kiváló katalán futballista, akire mindig jó szívvel tekinthetünk: a pályán odaadó volt, kemény és szilárd játékos volt. Kívánjuk neki, hogy civil élete legalább olyan eredményes és emlékezetes legyen, mint játékospályafutása.
BÚÉK mindenkinek, varga tamás
