2025.11.18. 04:29:17
Bocsi, megfogadtam magamnak, hogy nem fogok kommentelni, de nem bírom ki.
Először is úgy gondolom, hogy hiba lenne nem elismerni, hogy bár ennek a selejtezősorozatnak az eredményében ugyan nem, de összességében látni a fejlődést a válogatotton. Még akkor is, ha most mérhetetlenül csalódott az ember.
Harmincegynéhány éve követek focit, azon belül többnyire a válogatott meccseit is nézem, ha tehetem és azért én még emlékszem olyanokra, amikor jobb válogatottak gólarányt javítani, a portugálok a sima 3-0-ért, random kiscsapatok pedig meglepetést okozni jöttek a Népstadionba (bár amilyen rendszeres volt, nem feltétlen nevezném meglepetésnek). Ami után a standard "nem tudjuk mi történt, a taktika ült, a fiúk mindent jól csináltak, de ez ma sajnos ennyire volt elég, de tanulunk belőle és majd legközelebb..." nyilatkozatokat egy újabb sima zakó követte a VB-kijutáshoz hozzá sem szagoló válogatottak ellen, kilátástalan "játékkal". Évekig konkrétan gyomorgörcse volt az embernek, ha leült válogatott meccset nézni, akárki ellen.
Az elmúlt években azért látható egy szervezett alapjáték, amit időnként élmény nézni, és a meccsképek (néhol az eredmények, így, 1-8-ak nélkül) is összességében jobban néznek ki, mint az elmúlt 20-30 évben. Van egy klasszis és néhány használható játékosunk, akik szerethetőek, láthatóan kevésbé zavarja őket a labda, mint az előző generációt és időnként hajlandóak felszántani a pályát is, csak hogy egy picit jobb eredmény érjenek el. Vannak nézők legalább a válogatott meccsein, van hangulat.
DE. És ez egy otromba nagy de sajnos a porcelánboltban.
Egyrészt, ha nem emeltek volna az összes torna létszámán, ez eredményességben alig látszana. Nem csak a mi válogatottunk fejlődött ugyanis, hanem számos, a mi szintünket megközelítő vagy attól elmaradó többi is. Szervezettnek, kompaktnak lenni, védekezni és kontrázni például mostanra mindenki megtanult. Sajnos a szervezettség a mai futballban nem erény, hanem az elvárható minimum és el kéne jutni oda, hogy ennél többet akarjunk.
Másrészt. El kéne végre dönteni, hogy melyik a válogatottunk igazi arca: az, amelyik a portugálok ellen láthatóan tudott időnként élményszámba menően játszani, vagy az, ami az írek ellen kétszer (és az örmények ellen egyszer) fogyott el és menekült kilátástalan bekkelésbe a meccs végén. Mi indokolja, hogy ha egyszer adott egy, az ellenfélnél jobb minőségű játékunk, akkor totálisan feladjuk azt és bízzuk a "szerencsére" a dolgot. Merthogy láthatóan a védekezés nem az erősségünk, így abban nyilván nem bíztunk, hogy ki is tudjuk bekkelni.
Mi volt az elképzelés? Ezt kérte az edző? Utólag hibának tűnik. Elfogyott az erőnlét? És a portugálok ellen nem, akkor hogy van ez? Nem tudjuk végrehajtani, amit az edző kér? Akkor miért nem olyat válogatunk be (vagy cserélünk be), aki ebben jó? Esetleg nem képezték őket egy ilyen játékhelyzet kezelésére?
Utóbbi kérdéssel át is érünk oda, amiben csababarca-val maximálisan egyet tudok érteni. Az utánpótlás-nevelésben valószínűleg teljes és tökéletes a dilettantizmus, mert láthatóan nem számít az eredmény, nem számít, hogy XY klub hány sikeres, urambocsá' nemzetközi szinten is sikeres játékost tud kitermelni.
Öntjük bele a pénzt (bocs a királyi többesért, de szerintem abban egyetértünk, hogy közösen finanszírozzuk a történetet), de rettentő hatékonytalanul hasznosul. Mert ha megvan a megfelelő számú játékperc a kabala fiataloknak a felnőtt csapatban, esetleg 12 korosztályos csapatban elindítanak 8-9 játékost csapatonként (ezzel elérve azt a bravúrt, hogy a kistelepülés minden egyes adófizető lakosára a 3 nyugdíjason kívül pontosan 2 utánpótlás játékos is jut), akkor csak úgy dől majd a támogatás, teljesen függetlenül az eredménytől.
Nem gáz, ha a gyerekeknek évente egy meccse van, ahol 20 gól alatt kapnak a szomszéd falutól (mert ott sem tudtak 11 gyereket összeszedni a korosztályból), legalább tényleg csak azok maradnak a focinál és nem utálják meg, akiknek ez az élete.
Nem gáz, ha elverünk félmilliárdot egy stadionra, ahol a teljes éves nézőszám is be tudná tartani a két méteres járványügyi távolságot, legalább lesz hol falunapot meg Tóth Gabi koncertet tartani, munkát ad annak aki nyírja a gyepet és ugye a szertárosnak is.
Még az sem gáz, ha a korábbi falusi legenda (aki eddig a szertáros volt) lesz a pro licence-es edzőjük, aki játszott korábban nb III-ban 7 meccset csereként, legalább lesz a fiatalok előtt életpálya. Elvégre abból már meg lehetne élni, addig sem kallódnak el.
Az igazán gáz az, amikor ott állunk 100 meg 1000 milliárd elköltése után és
- a bíróra mutogatunk, miközben a meccs addig tart amíg le nem fújják és a hosszabbítás minimuma a felmutatott szám, meg arra, hogy ez nem foci volt, csak drusztoltak meg ívelgettek; namost, ha nem tudnak focizni, akkor mi mit mondjunk, miért látok zakót az eredményjelzőn,
- sírás kerülgeti a sportvezetőt a sajtótájékoztatón; majd év végén felveszi a prémiumát a jól végzett munkájáért,
- sosincs következmény, itt mindig mindenki jó munkát végez, csakhát sajnos sosincs szerencsénk; apropó szerencse: egyetlen percen múlott, de nem volt szerencsénk; téves, minimum 20 évnyi utánpótlás- és edzőképzésen múlott, előtte minimum 540 percen a selejtezősorozatban, edző vagy játékosok hibáin és azon, hogy egyszerűen nem tudtunk random beadásokat levédekezni; Rossinak becsületére legyen mondva, hogy elvinné a balhét, de nincs könnyű dolga,
- szerencsétlen játékosokon csattan az ostor, de többségük valószínűleg nem lett ilyen helyzetre felkészítve, nincs meg a megfelelő nemzetközi rutin sem, most viszont számon vannak kérve; nem azt mondom, hogy nem hibásak, hogy így alakult, nyakig benne vannak, de idáig is ők jutottak el, hogy egyáltalán pótselejtezőről lehessen beszélni, plusz ők tehetnek a legkevésbé arról, hogy ennyi meg annyi mire lett elköltve; ha nincs az utolsó gól most mindenki őket éltetné, de a rendszer problémái ettől nem lennének kisebbek.
Szerintem amúgy bárkit csont nélkül kihagynának a keretből, ha kiállna és szóvá tenné ezeket, Szoboszlait is. Ennél sokkal fontosabb dolgok is elillannak az éterben, ha úgy fúj a szél...
A jó hangulathoz és a szerethető csapathoz nem kell pénz,
Ahhoz, hogy tehetséges és szorgalmas játékosokat külföldi műhelyek felfedezzenek nem kell pénz,
Ahhoz, hogy a gyerekek mozogjanak, focizzanak, megszeressék a játékot nem kell ennyi pénz, a kötelező testnevelés órán vagy szakkörben az iskolaudvaron vagy a tornateremben is megoldható (utóbbi eset még jót is tenne a technikai képzettségüknek).
Ezek után úgy gondolom valid kérdés: miért is nem olyan formában lett elköltve a pénz, ami hasznos, ami hatékony, és ami Marika néninek a szomszédban a jelenben, esetleg a most még óvodáskorú unokájának a jövőben hasznára lesz valamilyen formában? És ne tegyünk úgy, mintha nem hiányozna valahonnan, mindennek van alternatív költsége, ebben az esetben pedig különösen, hiszen egészen konkréten adóból megy. És aki nem látja, hogy azért lenne mire költeni helyette, az alternatív valóságban él.
És 20 éve is ezt mondtam, valószínűleg 20 év múlva is ezt fogom mondani, ha nem változik a helyzet, egyszerűen azért, mert ha profi klubok nem tudják megteremteni a feltételeket maguknak, akkor a szakvezetés keressen olyan szakmát, amihez ért és ne én finanszírozzam az inkompetenciát. Ebben a formában semmiben nem különböznek a kéregetőktől, csak ők kapnak is pénzt azok után, hogy többször bebizonyosodott, nem jóllakás lesz a vége.
Vagy ha már erre lett költve, hol az eredmény? Mert szépen meghalni a pályán bár becsülendő, de nem eredmény. A 2-0, 2-2, 2-0, 2-2, 1-0, 2-1 a hat meccs végén az eredményjelzőn a javunkra és a csont nélküli kijutás vagy legalább a pótselejtező az, minden más a tejszínes lópikula, amit lassan 40 éve tolnak le a torkunkon, hadd ne kelljen már hálásan nyelni hozzá...
Valószínűleg ez utóbbi is zavarja az embereket, engem is, bár nem a focisták sara, szóval nem velük van a gondom.
86-ban még én is csak ovis(politikai áthallás nélkül) voltam, nem emlékszem semmire belőle. Nekem kb. a 90 valahányas fradi bl szereplés utáni lopással megszűnt a magyar futball, mind válogatott, mind klubcsapat szinten. Én utoljára azokból az időkből származó faék egyszerű válogatott játékosokkal tudtam azonosulni Mracskótól-Kovács Kálmánig! Ezekkel az insta sztárokkal már nem sikerül. Tudom boomer vagyok, biztosan, aranyosak, kedvesek, érzékenyek ezek a srácok, semmi bajom velük, a sportfinanszírozás módszertanával annál inkább. Érdemes megnézni, -vannak a fórumón törisek majd megerősítik, vagy megcáfolják-,hogy milyen politikai berendezkedésű országoknál dívik a sport ilyen jellegű finanszírozása. Az, hogy jelenleg az nb2-es fociból jól meglehet élni, miközben pl. egy diplomás a gyermekvédelemben keres 300 nettót, meg a világ vicce. Az akadémiákat hagyjuk is, ár-érték arányban tuti bukó, azé' messze nem árasztják el a nagy ligákat az akadémiákról kikerülő srácok.
) és már ők az edzők.
