Sonoma írta: ↑2024.10.28. 00:33:58
ElBartimaeus írta: ↑2024.10.27. 22:18:00
És hogy ne legyen off, Xavi legnagyobb erénye a letámadás megszervezése volt, szerintem az volt az, amiben bőven a szűk elitben voltunk minden iterációjában a csapatban, ami nagyban hozzájárult a meccsek kontrollálásához.
Ez így nem igaz. Bár a letámadások működtek , de a kondíció hiánya miatt csak időlegesen. Kontrollálni meg az "ezer passzos" játékkal akartunk utána, ami persze labdavesztésekhez és ellenfél kontráihoz vezetett. A védelem gyengébb teljesítménye miatt a utolsó évben meg nagy vereségekhez.
Xavi elképzeléseinek a legnagyobb gátja ( főleg az utolsó évben) a kondíció hiánya volt a játékosoknál. A mai labdarúgásnak ez az alapja.
Kb ezt akartam írni, csak megelőztél. Xavi alatt amúgy tényleg elég jól támadtunk le. Nem olyan szervezetten, és nem olyan tudatosan, mint Flicknél, de mivel a német a világ egyik legjobb edzője, ez nem gáz. Önmagában nézve a taktikai elem jó volt. Csak teljesen értelmetlen. Megszereztük a labdát, és langyin passzolgattunk belőle. Ergo az egésznek semmi értelme nem volt, két ok miatt:
1: feleslegesen fárasztottuk le magunkat, aminek még akkor sem volt gyakorlati értelme, mikor sikeresek voltunk benne az adott szituban.
2: a letámadásnak pont az a lényege, hogy a letámadás miatt felborult, szétzilált védelmi vonalat gyorsan kihasználjuk. Ha utána passzolunk 3 kicsit, simán visszaállnak két sorba elénk, és nem volt értelme az egésznek, azon túl, hogy legalább nem náluk volt a labda, csak így a risk/rewardban nagyon rosszul álltunk. Mert a letámadásból nem nagyon lőttünk gólokat, ha viszont átjátszották, jó eséllyel kaptunk, mert nem volt senki hátul. Még kis csapatok ellen is ez volt. 1-1 gólt tudtunk csak bepréselni ellenük, mert volt idejük sündisznózni. Flick alatt ha egy kiscsapat beáll védekezni, gyakorlatilag jobban járnak, ha feladják a meccset, mert az csak 0-3. Képtelenek sündisznózni, mert olyan a letámadásunk, és abból annyira gyorsan használjuk ki az amiatt keletkező lyukakat, hogy egyszerűen nincs esélyük, kb csak akkor úszhatnak meg egy vereséget, ha mindenki mindent kihagy, de ez nem túl jellemző.
Az xG-t évekig alulrúgni meg óriási, de óriási edzői felelősség. Ha egy Barca szintű csapat egálra hozza ki az xG-t, az is vérciki, nemhogy alulrúgni. (Rövidtávon nyilván okés lenne, azt bármi okozhatja, éveken át tartó viszont egyértelmű.) Szerintem kb minden ilyen amúgy a fizikai felkészítésre vezethető vissza, a mentális elég megfoghatatlan, számít, de látszik, hogy egyszerűen jobbak, erősebbek, konkrétan szó szerint szemmel láthatóan gyorsabbak a játékosaink, jobban is bírják, és így a döntések is jobbak. És van bennük egy tisztaság, mit kell csinálni a kapu előtt. Kb olyan az érzésem a kapu előtt egy Lewy-Raphinha párosnál, mintha a tavalyi évet nézve egy amatőr egyéni sportolót, mondjuk egy teniszjátékost, akinek életében nem mutattak meg mozdulatot, jól, de úgy ösztönből játszik, és amikor fontos pont van, és oda kellene nyúlnia az alapokhoz, dunsztja nem lesz, mit csináljon, elremegi, elkapkodja, túlbiztonságizza, mert nincs letisztult elképzelése, mozdulata, szemben azzal, amilyenek idén, mint egy tökéletes alapot kapó teniszező, pontosan tudja, hogy fog odaállni, hogy lendít, hogy vezeti ki - vagy akár már gondolkodnia sem kell ezen. Tavaly egyszer nem láttam a támadóinkon, hogy higgadtan, tiszta elmével csinálnának valamit a kapu előtt. Az a durva, hogy még Lewynél sem nagyon, pedig hát ő egy gyilkológép volt. Idén meg tudják mit akarnak, és viszonylag sűrűn meg is csinálják.
ter Stegen; Baldé - Cubarsí - Araujo - Koundé; - Christensen - Pedri; Raphinha - Olmo - Yamal; Lewy