Szerettem volna, ha azt írthatom, hogy igazatok volt és én tévedtem, de sajnos az első közepesen erős ellenfél már le tudott focizni minket.
Az elsőből csak a fontosabb részeket, amúgy meg csak a második félidőt láttam. Az utóbbi összességében nem nézett ki katasztrofálisan, ha azt vesszük, hogy emberhátrányban voltunk, de sok közünk nem volt a meccshez ott sem.
A nagyobb gond az volt, hogy az emberhátránytól független helyzetekben is kijött, hogy a játékunk arra épül, hogy gyorsabban és meglepőbben futunk be területre, mint az ellenfél, vagy minthogy a passz opciókat le tudnák nullázni. Olyan helyzetekre gondolok, mint egyik oldalon leszűkített területekről a labdakihozatal, amikor overload-ban van az az oldal - emberhátrányban ilyenkor 1-el kevesebb opció van hosszú labdát adni -, vagy pont, hogy 1-1 hosszú megindulásnál, amiből nem mi jöttünk ki előnyösen, mert ott volt a védő és jobban fel voltak készülve a beindulásra.
Másik ordító hiány a labdakihozatal stabilitása. Ebben a két pivotnak nagyon fontos szerepe van, ezért alapból nagy hátrányban voltunk két kényszermegoldással, de tavalyhoz képest nagyot esett vissza (a Christensenes meccsekhez képest is, ahol a dán történelmi kevés labdaérintéssel vette ki a részét a játékból), a kiállítás is ebből következett. Két egyéni hiba összessége és egy keményebb letámadás eredménye. A gond az, hogy minden top csapat, de még majdnem minden tophoz közeli csapat (mint a Monaco) élni fog ezzel, mivel a klubfocit elképesztően dominálja ez a megközelítés az elmúlt években (kösz Pep és hogy népszerűvé tetted a pozíciós játék modernizált változatait). Ha nincs elég technika a kp-n, akkor meg operálhatunk hosszú labdákkal (hello, Xavi hívja Flicket), mint ahogy a Gironanak is ezt kellett volna tennie. Tartok tőle, hogy amúgy ha kapunk egy gólt, sem változik a játék képe jelentősen, hátrányból játszani ezt a rohanjuk meg az ellenfél üres területeit taktikát nehéz játszani, mert sokkal kevesebbszer lesznek üres területeik.
Eddig gyanakvó optimista voltam, most visszaestem enyhe pesszimistába, korábban és egy kisebb ellenfél ellen jött meg az a játékbeli pofon, amire számítottam az eddigi meccsek alapján. Azért nem teljes letargia, mert így is volt pár szép megmozdulásunk, igaz, többségében helyzet közelébe sem értünk velük.
Végére annyit, hogy tavaly Xavi karóra lett húzva a PSG elleni visszavágó után, amikoris egy egyéni hibából nem 1-1-ről folytatódott a meccs (odavágó előnnyel), hanem majdnem ugyanannyit kellett emberhátrányban védekezni, mint most. Az a PSG teljesen más kategória volt, mint ez a Monaco, mégis szorosabb meccsünk volt velük. Itt 2 ember hibázott egyénilég, de látszólag a labdakihozatal stratégiája is téves volt, ha ennyire nem értették, mit kell tenniük és mivel kell próbálkozniuk egyáltalán a játékosoknak. Kérem, hogy kezeljük helyén a dolgokat és legyen hasonlóan sarazva a német akkor (respect Troym

), mert ez egy sokkal gyengébb produkció volt. (Félig vicc volt, de a kettős mérce látszik pár embernél, hogy itt a vkp hiánya volt az ok, de tavaly az edzőé, vagy a sérültek, de tavaly az edzőé, hiába volt hasonló mennyiségű sérült, vagy a sérültek száma az edző hibája, de Flicknél is sok a sérült.)
Szerk.:
bence0330 írta: ↑2024.09.20. 02:02:25
Abszolút egyetértek, főleg annak fényében, hogy idén jellemző volt ez, hogy az elején ha nem is aludtunk be, de nem találtuk a fogást. A Girona hasoló szintű (csak más stílusú) csapat, mint a Monaco, de legalábbis csak picit marad el tőlük, ha gyengébbek is. Ott is 10-20 percig oda-vissza mentek a támadások, eléggé egálban voltunk, aztán lépésről lépésre föléjük kerekedtünk, és széttörtük őket.
Egészen pontosan az történt, amit jósoltam. Egy ki-kimeccsen (és ez a Monaco bőven a mostani Girona felett van, ha nem is egy egész kategóriával) az első döntő esemény nem felénk dől, hanem ellenünk és máris szétesik a játékunk. A helyzet is egészen hasonló, ahogy fentebb is írtam, egy letámadásból következő hiba. Nem széttörtük őket, hanem hátrányba kerültek egy hiba miatt és ez mindig a vezető csapat malmára hajtja a vizet.