davi10 írta: ↑2024.07.30. 08:14:51
Nem nagyon veszi hasznát a csapat, a személyiségéről én nem sokat tudok, de Ő is vastagon benne volt a Roma, Liverpool, Lisszabon buktákban.
Abban a 3 meccsben mind a 11 játékos vastagon benne volt, Messivel együtt. Úgyhogy onnan kiemelni bárkit is, igazságtalanság. Azokon a meccseken egy embert nem tudok megemlíteni, aki 2-es osztályzatot érdemelt volna. Mindenki 1-es úgy ahogy van.
Látva a tegnapi összefoglaló videóját, rájöttem, hogy nagyon igazságtalan voltam vele szemben. Évek óta várom a távozását, mert szerintem sem üti meg a szintet, viszont látva ezt a videót, több olyan megmozdulása is volt, ami történelmi meccsekhez kapcsolódik és meghatározó volt.
1: Leverkusen elleni BL csoportmeccs, nyertünk 2-1-re, 0-1-ről fordítva otthon. Ez a meccs azért történelmi, mert kint voltam legjobb barátommal

Mikor szívtunk 0-1-re már a 70. perc környékén, akkor megláttam, hogy Robi készül beállni. Meglöktem havert, rám néz, én meg csak bólintottam a kispadok felé. Ő oda nézett, meglátta, hogy Robi ott áll a cserére várva, visszafordította a fejét, rám nézett, nem szóltunk egy szót sem, csak egyszerre elkezdtük csóválni a fejünket

Ott eltemettük a meccset. Aztán rá pár percre Ő rúgta az egyenlítő gólt, majd arra rá másfél percre Suarez beverte mint ló a lónak és ezzel nyertünk. Olyan hangulat lett hirtelen a stadionban, hogy az örökre megmarad az emlékezetünkben.
2: Ugyan abban az évben a Bernabéu-ban a 4-0-s győzelmünk során Ő adta a zseniális gólpasszt Suareznek az első gólnál. Onnantól úthenger, de az a gólpassz zseni volt és nagyon kellett.
3: PSG elleni gólját nem kell különösebben kommentálni.
4: Ugyan abban az évben szintén Bernabéu, hosszabbítás utolsó fél perce, 2-2 az állás és ahogy megindult a sarokból, végig az ellenfél tizenhatosáig, se Modric, se Marcelo nem tudta megállítani...ez vezetett Messi 500. góljához a Barcában és ezzel biztosítottuk be végleg a bajnoki címet.
5: Ez is személyes vonatkozás miatt történelmi. Utolsó Camp Nou beli bajnoki Clasico, mikor Kessie góljával nyertünk 2-1-re. Ott az egyenlítőt Robi rúgta a félidő végén. Ez is azért történelmi, mert ezen is ott voltam legjobb barátommal

Második Clasico volt, amint ott voltunk haverral, az első a Cruyff halála utáni meccs, amit buktunk 1-0-ról 1-2-re. És ugye itt megint szívtunk Araujo öngóljával és rettegtem, hogy megint kijövünk és kikapunk a Realtól. A 3. perctől a 45.-ig én letargiában ültem a helyemen, kb meg se mozdultam, ott ültem magamba roskadva. Majd jött Robi gólja és hirtelen felugrottam, elkezdtem torkom szakadtából ordítani. Ezzel párhuzamosan a maradék oxigén is távozott a szervezetemből, így 2 mp múlva már jött le a fekete függöny

Úgy kapaszkodtam haverba, hogy fogjon meg, mert itt black out lesz azonnal
Szóval a csávónak több megmozdulása is volt, ami nagyon emlékezetesre sikerült, és sokat köszönhetünk/köszönhetek neki, de mégis az összkép inkább a negatív felé hajlik.
Ettől függetlenül tényleg nem lehet elvitatni, hogy mindent megtett a csapatért, élete klubja a Barca, de kicsit olyan érzésem is van, hogy azért húzta idáig, mert neki ez így nagyon kényelmes volt. Tudta szerintem Ő is, hogy más nagy klubnál a kezdő közelébe se érne, itt meg itt a család, itt lakik születése óta, ismer mindenkit. Full komfortzóna mértani közepe.
Köszönök neki mindent, főleg a 6-1-et és azt a két egyenlítő gólt amit az orrom előtt lőtt és megmentette a meccseket
