Az biztos, hogy azt eszi, amit főzött. Én azt gondolom, hogy azért mondott le, mert érezte, hogy elvesztette az öltözőt, és amilyen sértődékeny a nyilvánosság előtt, lehet, hogy besokallt a belső kritikáktól. Más oka nem nagyon volt a lemondásra, a klubvezetés mellette állt, hosszabbítottak vele, a szurkolók bizalmát élvezte, még a szuperkupadöntő után sem volt #xaviout, pedig lehetett volna. De egyértelműen élvezte a Barcelona-család bizalmát, így azt gondolom, hogy az öltöző az, aminek a bizalmát elvesztette.Peter írta: ↑2024.03.23. 20:54:16Mindenesetre utólag is sok érdekességet, furcsaságokat hordozott magában ez az őszi, tél eleji időszak.
A játékosok jól tudják önmagukról, hogy mit tudnak, de a társak képességeivel is tisztában vannak, ahogyan azzal is, hogy ki, hol, milyen pozícióban szeret, akar, tud a leghasznosabban játszani.
Azt is jól tudják, hogy elsősorban azt kell tenniük, amit az edző kér tőlük.
Alkalmanként azért ősszel is volt vállalható csapatjáték, de jellemzően nem ez dominált és tegyük hozzá, Barcelonától 2000 km távolságból mi sem értettünk sokmindent.
Szóval alapvetően edzőpárti szoktam lenni a játékosokkal szemben, de Xavi húzásai többször kikezdték a türelmemet, így egyáltalán nem csodálkoznék, hogy néhány játékos is besokallt.
Éppen elég egy kicsi dac, egy kicsi kelletlenség és oda a koncentráció és oda a szervezettség.
Edzőbá pedig egye meg amit főzött......
Én is edzőpárti vagyok általában. Koundé esetében például. Hogy ő hol játszik, azt nem ő mondja meg. Azt az edző mondja meg. A nyúl vitte a puskát az ő esetében, és az ilyen esetekben teljesen edzőpárti vagyok. Ha a játékosok mondanák meg, hogy milyen poszton játsszanak, káoszba fulladna az egész. De a lényeget tekintve nincs jelentősége ennek, a lényeg az, hogy kapta a kritikákat belülről.
Lewandowskival viszont már egyetértettem Xavival szemben. Hogy mennyire egyedül van ott elől, elszigetelten játszik, nem jó ez a taktika. Szóval kifőzte magának a kritikákat Xavi, de volt olyan intelligens, hogy vegye az adást, hogy ha nem mond le, akkor folytatódhatnak a csúnya vereségek, 4-5 kapott góllal, és vette a lapot, hogy most azzal segít a legtöbbet a csapatnak, ha bejelenti a lemondását. Akkor mindenkinek megnyugszik a lelkivilága, és le is csillapodtak a kedélyek. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ha továbbra is ilyen jól játszunk (mert voltak húzások, amik bejöttek), akkor a klubvezetés fel fogja kérni a maradásra, és rajta múlik majd, mennyire fontos neki, hogy ne kerüljön önellentmondásba, vagy hogy ezekkel a játékosokkal folytassa. Ha meggondolja magát, egy történetet végül is ki lehet találni, hogy nem gondolta azt komolyan, nem is akart ő lemondani, csak a csapatot akarták tüzelni, hogy küzdjenek őérte. Az ilyen "nem is úgy gondolta ő azt"-féle magyarázkodásban már nagyon jók vagyunk, lásd Deco esetét. Lehet utólag ilyen meséket gyártani, és ha például játszunk egy BL-döntőt, lehet, hogy senkit nem is fog érdekelni, hogy mit mondott még télen.