Hihetetlen, hogy mindig a fején találod a szöget.
Ráadásul edző nem volt még, akit ennyire szenvedélyesen, már-már vallásos meggyőződéssel mentettek volna. A BL-győztes Rijkaardot nem mentették így, amikor elkezdtek rossz irányba menni a dolgok. Xavi mellett hihetetlen nevek sorakoztak fel a médiahadjárat során, Guardiola, Fabregas, Henry, gondolkodok minden sportágat figyelembe véve, de egy edzőre nem emlékszek, akit így bevédtek volna, bármilyen sportágban. Bill Belichick-et nem védték így, 6 Super Bowl-győzelem után. A poszt-Brady érát már nem tudta felépíteni, megfáradt, viszontlátásra. Tényleg, nem jut eszembe egy ilyen példa sem, hogy valaki ekkora segítséget kapott volna akár a közvéleménytől, akár a szakmától. A klubnak itt azért egy közleményt ki kellett volna adnia. Kommunikációs szakembernek viszont lehet, hogy le kellene majd szerződtetni Xavit, mert ez viszont tanítanivaló.
De itt nem is Xavi a lényeg, ez csak egy újabb példa volt. A klubnak kommunikálnia kellett volna, hogy azért nem olyan rossz dolog itt edzőnek lenni, hány edző történelmi karrierje indult be itt, nem szoktuk évente kirugdosni az edzőket stb. Nekem ez nem tetszett, hogy a klub ebben az esetben is hagyta magát, miközben edzőt keresünk, és éppen arról szól minden, hogy de rossz itt edzőnek lenni.