Saviola írta: ↑2023.12.17. 01:32:49
Gyerekek. 0 kupa. Ez a realitás jelenleg.
Ez az első dolog amivel egy másodpercig se tudok vitatkozni.
Ugyanakkor szezon elején is szerintem ez volt a realitás, meg tavaly szezon elején is. Az Október-Novemberünket tekintve meg csoda az is, hogy még megmaradt az esély, és akár fordulhat is a kocka tavasszal, akármi történhet. Még mindig nem értük el a féltávot.
Szerintem nem baj, hogy ez így van. Nyilván nem jó, de tök komolyan úgy gondolom, hogy ezen felesleges aggodalmaskodni, miközben a csőd szélén billegünk, és pár hete még ott tartottunk, hogy 11 akármilyen játékost is még az utánpótlással együtt is alig tudtunk kiállítani.
Ez az egész klub a csapattal egyetemben újraépülőben van. Aki belefáradt ennek a hallgatásába vagy nézésébe, az inkább ne tegye, mert ez lesz még évekig. Tudom, hogy nem jó ezt hallani, de attól még így van. 1-1,5 milliárdos adósság, gigantikus jogi botrányok, és egy teljes sikergeneráció lecserélése nem 1-2 éves helyreállítás, hanem reálisan évtizedes munka. Optimisták mondhatnak 5öt, de erősen kétlem, ez bőven eltúlzott optimizmus lenne.
Szerintem nekünk most szép, reális tempójú, csak egyéves távlatokban vizsgált fejlődést kell és lehet elvárni, minden más csak bónusz lehet (mint pl a tavalyi bajnoki cím).
Egy klub sem lett a semmiből nagy klub, hosszú évtizedek voltak, mire ez kialakult bárkinél, és amúgy se könnyű megtartani a státuszt. Ha arra gondolok, hogy nagyjából egyszerre vesztettük el a [vagyonunkat] és anyagi stabilitásunkat, meg egy legendás játékosgenerációt, és mindezekkel együtt a tekintélyünket is, az hátborzongató. Külön külön is bármelyikkel megküzdenek a klubok, és nem járnak sikerrel az újraépülésben, hosszú hosszú nagyon hosszú évek óta. Nekünk meg egyszerre volt minden.
Még az elmúlt 20 évben, amikor a klub a talán minden idők legsikeresebb klub-periódusát hozta (nem csak házon belül), még ezalatt az idő alatt sem volt evidens és állandó az, hogy kupát nyerünk, vagy hogy címeket védünk. Akkor mit mondjunk most?
Olyan fura nekem, hogy hétről hétre, hónapról hónapra reménykedünk ugyanazokról a kiindulási alapokról ugyanabban, és ennek megfelelően minden héten és minden hónapban jönnek a keserű megnyilvánulások is. Pedig mindig ugyanaz van, és nem fog pikk-pakk változni. Ha Laportáék 2021ben kezdték a helyreállító munkát, akkor beszéljünk róla mondjuk 2028ban, hogy hogy állunk, mikor lehet újra maradéktalanul mindenhol és mindig versenyképes csapatunk, miközben jól is játszunk. Addig meg értékeljük a pozitív és a negatív eredményeinket annak megfelelően, hogy milyenek is a lehetőségeink.
Annyi példát lehetne hozni, hogy nagy klubbok eltűntek a süllyesztőben, pedig kevesebb gonddal küzdöttek-küzdenek, mint mi.
Bár még két éve sincs, hogy a jelenlegi potenciálisan 9 pontos hátrányunknál többet ledolgoztunk egy tavaszi szezon során, de mégis lehet azt mondani, hogy nem reális a címvédés. Na és aztán? Végre itt vannak a sérültjeink, egészségesek, és le tudtunk játszani zsinórban 4 meccset összességében az eddigiekhez képest nagyon jó, kifejezetten élvezhető játékkal. Egyértelmű, hogy ott a potenciál a keretben és igenis ott a potenciál az edzőben is arra, hogy tovább fejlődjünk. Egyik esetében se egyértelmű (számomra sem), hogy meddig nyúlik ez a potenciál, de az egyértelmű, hogy még a kanyarban se vagyunk, hogy kiderüljön.
"Az a baj az Interneten terjedő idézetekkel, hogy nem tudod róluk megállapítani, valódiak-e."
- József Attila
