Mihu írta: ↑2023.11.02. 08:16:00
Andris írta: ↑2023.10.31. 15:28:55
Gündogan meg nem tudom mit mondott pontosan, ha valakinek van videója róla, azt szívesen meghallgatom. Amíg nincs, addig nekem ez csak bulvár, és se a meg nem nevezett játékosokat, se Gündogant nem veszem elő egy szó erejéig se.
Itt az ominózus videó:
https://www.youtube.com/watch?v=d0u2vXI__Zg
Az, hogy a játékosok a telefonjukat nyomkodták, röhögcséltek, stb., az ebben a videóban nem hangzik el. A forrást már nem tudom megnevezni, nem emlékszem és nem is találom már, de azt tudom, hogy olyan helyen olvastam, ami megbízható, mert a csapattal kapcsolatos összes történést előtte 1-2 nappal már lehozták és úgy is lett.
Köszi, ez sokat segít! Így van miről beszélni igazából, és sajnos meg is kell tenni.
Kicsit lentebb megírtam, hogy mi a véleményem azokról a marhákról (mostmár kijelenthetem, hogy Gündogan is közéjük tartozik), akik úgy gondolják, hogy elvártható, hogy az emberek ugyanúgy reagáljanak bizonyos szituációkra, sőt ő még tovább megy, ugyanazokat az érzelmeket várja el homogén módon egy húszfős öltözőtől. Aki kíváncsi rá, az nyugodtan elolvashatja, nem kell sokat legörgetni.
Amiről fontosabb beszélni, az az, hogy Gündogannak szerintem egyáltalán nincs igaza: ő szerinte ha nincs meg a frusztráció és a düh ilyen esetekben, az a pályán is meglátszik. Szerintem meg egy mentálisan egészséges embernél pont fordítva van: ha a pályán nem jött össze a megfelelő egyéni teljesítmény, akkor jön a frusztráció és a düh. Ha meg éppen kikapsz egy szoros rangadón a real madridtól, úgy, hogy igazából egyel még te voltál a jobb játékban, akkor nincs miért dühösnek lenni. Csalódottnak persze igen, de egyébként szerintem az sem egészséges. Szerintem pont az az egészséges mentális szempontból, ha valaki minél könnyebben túl tud lépni olyan dolgokon, amiken képtelenség változtatni (például bármi a mi a múltban történt). Ez a profi futballra is igaz. Minél erősebben van jelen a fejükben ez a vereség utólag, úgy mint egy vereség, egy kudarc, annál kevesebb lesz az önbizalom, és a mentális rezisztencia rosszul alakuló meccsek közben. És ez nagyon káros. Az önbizalom talán fontosabb még a fizikai állapotuknál is. Ez már nem a mindent megnyert, nyugdíjas társaság, akiket fel kell rázni egy vereség után, mert esetleg motivációs gondok lehetnek. Hanem egy épülőfélben lévő, példátlanul fiatal csapat, rengeteg tehetséggel és potenciállal.
Az olyan meccsek után, mint ez a clasico volt, biztosan nem kellene őket nyilvánosan támadni, pláne nem belülről.
Amiért azt gondolom, hogy különösen nincs igaza, az az, hogy szerintem a pályán egyáltalán nem látszott, hogy ne akarnák a srácok megnyerni. Minden utolsó idegszálukkal és izomrostjukkal ezen voltak, többségükben legalábbis egészen biztosan.
Ahogy a többieknek, úgy Gündogannak sem akarnám megmondani, hogy hogy vezesse le a saját csalódottságát. Ha neki a kamerába kell keseregnie és másokat hibáztatnia, akkor legyen így. Illetve mondhatnánk ezt is, csak sajnos ez már igazán káros szerintem a csapatkohézióra. Ez elhangozhat az öltözőben, de nem sajtónyilvánosan, ebből ugyanis komoly gondok lehetnek még. A nyilvánosság és a tömeges ítélkezés ereje ugyanis mindent elsöprő.
Nagyon nem vagyok boldog most az emberünkkel. Szerintem minimum részben butaságokat beszél, ráadásul nagyon rossz helyen és időben.
Kívánom a Barca mindenkori focistáinak, hogy soha ne legyenek dühösek, frusztráltak, és elkeseredettek, ha lejátszottak egy olyan meccset, ahol mindent kiadtak magukból. Akkor se, ha 5-0ra kaptak ki, mert ez nem mutat előre. Ha valaki megtesz mindent, akkor eredménytől függetlenül legyen elégedett. Persze ez nem lesz így,
de törekedni kell rá, mert csak ez visz előre.
Egyébként ha most lenne profizmus és szakmaiság és pénz ennél a csapatnál vezetőségi szinten, akkor egy egész csapat főállású sportpszichológusunk lenne. Van valakinek erről információja, hogy mi a dolgok állása jelenleg?
"Az a baj az Interneten terjedő idézetekkel, hogy nem tudod róluk megállapítani, valódiak-e."
- József Attila