Azt azért sejteni lehetett, hogy a csapat ezzel a védelemmel viszonylag stabilan ellenálló, ráadásul meg volt támogatva a védekezés a mélyen visszazáró Busi-Kessié-Frenkie hármassal is.
Ez nagyon klassz és fontos stratégiai elem lehet. Dembelével kiegészülve gyors kontrával talán komolyabb párharc is nyerhető ezzel, de az tisztán látszott, hogy a csapat nem tud ritmust váltani, nem tud labdát tartva támadó üzemmódra átváltani. Az aktív átmenetekben, tehát amikor eljutottunk a Real kapuig, Kessié mindíg odaért, Frenkie pedig főszereplő volt a labdakihozatalban.
Kiket is hiányoltunk?
Christensen, Pedri, Lewa, Dembelé hiányzott.
Egy hátvád, egy középpályás, két csatár.
Labdatartás, ritmusváltás, gyorsaság, intenzitás, kapu támadása, ezek hiányoztak Madridban.
Ugye, ha valakit beteszünk, valakit ki is kell onnan venni.....
Xavi a főnök, de a megoldások nagyon adják magukat.
Gyors játékhoz gyors és erős középpálya elengedhetetlen.
Szerk.: A pénzen kívül azért is hiányzik a nemzetközi szereplés, mert a spanyol környezet olyan nyomást helyez csak a csapatra, hogy erre ráérősen is elég próbálkozni a válaszokkal. Kicsit itt, kicsit ott belenyúlunk, időnként felállást változtatunk. Néha bejön, alkalmanként nagyon, aztán néha sehogy sem akar sikerülni.
Néhány clasicot leszámítva nincs valódi nyomás a csapaton. Ez pedig nagyon veszélyes, mert komolyabb kihívások hiányában az lesz a látszat, hogy "hú de jók vagyunk, tanárian muzsikálunk". Ősztől, pedig ha újra jönnek majd a nemzetközi expresszek akkor, nehogy megint a körülmények és a magyarázatok maradjanak.
Önbecsapós helyzetben vagyunk....