2023.01.01. 14:47:10
Azt én sem tartom reálisnak, hogy a játékstílusunkat elfeledhessük.
Szerintem borzasztó felszínes elképzelések jelennek meg itt néha arról, hogy ez mit is takar egyáltalán, miről szól, mennyire is lenne egyszerű a váltás, mennyivel lenne jobb bármi más. A tiki-taka kifejezés idekeverése csak a hab a tortán.
Pár dolog:
1. Nyilván függ attól, hogy ki hogy definiálja, de a tiki-taka nálam egyéretlműen a gyors rövidpasszos, háromszögelős lokális-pozíciós játék, de ez nem a klucsa vagy a lényege volt bármiféle taktikának, hanem egy becenév egy jelenségre. A jelenségre, ami nem taktikáról, játékfelfogásról, alapokról szólt, hanem az Iniesta-Xavi-Busquets-Messi négyes sítlusáról, korszakos magabiztosságáról. Ehhez kellettek ők személyesen, kellett Guardiola edzői felfogása (ami nem egyenlő a hülye tikitakával), és kellett egy körülöttük levő magabiztosságtól kicsattanó csapat. Kb olyan ez nálam, mint ha valaki azt mondaná, hogy Ronaldinho mágia. Ezt sem várhatja senki se a Barcától, se a braziloktól. Egyszeri, megismételhetetlen, személyekhez és a stílusukhoz kötött dolog.
2. Váltás, de miről? A Barca stílusa, amihez esetleg hű akar maradni, amit Laporta, Xavi, és a jó ég tudja még ki mindenki emleget... ez nem holmi tikitaka, semmi köze Guardiolához, vagy éppen Xavihoz, annak ellenére, hogy egész életében (!!!) ezt játszotta. Alapvetően a domináns (=labdabirtoklásra, de nem szükségszerűen labdatartásra) alapuló, emellett egyforma fontossággal offenzív(!) játékot kellene azt hiszem értenünk. Ezek még elég tág fogalmak, szerintem... rengeteg, de tényleg rengeteg féle taktikát, elképzelést be lehet alájuk vinni. Viszont nyilvánvalóan kiesnek olyan lehetőségek, hogy full destruktív védekező csapat legyünk, vagy angolos brusztolós-beívelgetős, vagy pl. a madridnál nagyon működő kontrára berendezkedős. Ettől még lehet eseti jelleggel kontrázni, meg lehet tanulni védekezni, és akár lehetnek még brusztolós emberink is (gondoljunk Gavira vagy Araujora pl). De nem ezek fogják meghatározni a játékunk képét, meg azt, amire törekszünk.
3. Honnan jön ez? Bár én fiatal srácként a 99-00 szezonban kezdtem el szurkolni a csapatnak, elsősorban az Ajaxos (és nem mellesleg holland) delegáció miatt (apai ágról), azért azóta igen sok idő eltelt, sok régi meccset láttam, sokat felcsipegettem a Barca történelméből. Ennek része a La Masia mai napig (ha nem is változatlanul) érvényben lévő képzési felfogása, ami a Cruyff-Rexach pároshoz köthető leginkább. Szinte biztos vagyok abban, hogy az itt tanított, labdás-támadó játékfelfogás (és ehhez tartozó skillset) többek közt a régi holland totális fociban gyökerezik, de a lényeg az, hogy az akadémistáink ezt tanulták már 15 évvel a "tikitaka" előtt is. Egész egyszerűen ehhez válogatják a játékosokat az akadémiára, és az ehhez szükséges felfogásban játsszák végig a tanuló éveikeg, az ehhez szükséges eszköztáruk van legerőteljesebben csúcsra fejlesztve. Nem véletlen jelenség az, hogy olyan labdasimogató tiniket okád magából az akadémia, amilyeneket.
4. A leírtakból számomra az következik, hogy ez nem olyasmi, ami felett elmegy az idő, nem is lehet olyasmi. Ez nem egy taktika-készlet, nem egy csőlátású játékszemlélet, hanem csak egy alapfelfogás, amiből szinte bármi ki lehet még hozni. De fontos tudni, hogy a rendelkezésre álló játékosok nagy része milyen alapvető eszköztárral érkezik, és muszáj valahogy ezkre építkezni. Mégegyszer: ebből szinte akármi kisülhet bárkinek a keze alatt, bizonyos szélsőségeket leszámítva, ahol nem a nonstop támadó focin, nem a labdajátékon van a hangsúly.
Minden edző másként áll(t) a felnőtt csapathoz, más elképzelései voltak az igazoláspolitikánkról és az igazolandó játékosok kvalitásáról is, de azt ki lehet jelenteni, hogy nagy kevés az az időszak egészen Cruyff edzősködése óta, amikor a Barca nem egyértelműen támadó focit játszott, és nem törekedett a minél nagyobb dominanciára, ami labda nélkül lehetetlen. Az csak természetes (szerintem), hogy hullámzik a klub sikeressége évtizedes távlatokban. Így is a 21. század egyik, ha nem legsikeresebb csapata vagyunk. Ez a normális, sőt.
Xavi munkásságának megítélését az dönti majd el, hogy mennyire tud valami sajátot alkotni, egyáltalán mennyire tud elnavigálni egy olyan környezetben, aminél 20 éve nem volt rosszabb egyetlen Barca edzőnek sem. De ezt a sajátot bizony a fent említett keretek KÖZÖTT kell megtennie, attól függetlenül, hogy ez valakinek tetszik-e vagy sem. Benne van az is a pakliban, hogy semmi eredetire nem lesz képes, de szerintem messze nem láttunk eleget ahhoz, hogy ítélkezzünk felette.
Mindenesetre a Xavi témán felül emelkedve igaz az szerintem, hogy aki paradigmaváltást remél, annak az elmúlt 30 évben kb végig ezt kellett volna remélnie, mert sose tetszett neki igazán az, amire törekszik a mindenkori csapat és edző. Aki mégsem így van vele, annál az ellentmondást szerintem a fogalomtévesztések, és/vagy irreális elvárások okozzák.
Főleg utóbbi az érdekes: szerintem hiába várjátok, hogy ne állandóan mi akarjunk támadni, ne állandóan mi akarjuk birtokolni a labdát. Maximum azt várhatjátok, hogy kicsit másként próbáljuk hasznosítani a nálunk lévő labdát. Ez Xavitól teljesen független, bármilyen edző jön ide, erre alkalmas játékosokat fog kapni. Kivéve, ha kijövünk a gazdasági válságból (minimum 10 év szvsz), és úgy döntünk, hogy kikukázzuk a La Masiát jelenlegi formájában. Akkor vehetünk 25 tetszőleges típusú játékost, és építhet bármilyen edző olyan csapatot, amilyet csak akar, nulla megkötéssel. Erre kár várnotok, sajnálom. Tényleg sajnálom, mert addig itt minden rossz eredmény és év után ez a borzalmas hangulati válság lesz, amiért én nem is szeretem olvasni ezt a fórumot már évek óta, és amiért ezt valóban nem is teszem meg az év nagyobbik részében.
"Az a baj az Interneten terjedő idézetekkel, hogy nem tudod róluk megállapítani, valódiak-e."
- József Attila