Soha nem szívtam cigit, de tán ez is releváns lesz, mert a motiváció, nehézség hasonló, még ha nem is ugyanaz (pl. a ciginél tudom, hogy mozdulatok, a megszokás is belejátszik, esetleg a szociális vonzatai, stb). Én több évig szedtem morfiumot (orvos által felírt, szükségből). Egy ponton túl már nyilván többet ártott, mint használt, a fájdalomcsillapító hatása ennyi idő alatt ugye meg is szűnik, és le akartam szokni. Amúgy nem túlzottan nagy az akaraterőm. Igazából nálam egy alaposan megalapozott, logikailag alátámasztott döntés volt: drága, sok a mellékhatása, rombolja az egészségem, stb. Tudtam, hogy 1 hétig rosszul leszek, de tudtam, hogy utána meg jobban, és ennyit megér.
Cigire átvetítve azt mondanám magamnak, hogy büdös, drága, és megölöm magam vele, ráadásul másokat is zavarok, de szerintem hasonló lenne a metodika, ugyanúgy azt gondolnám, hogy lesz@rom, hogy a következő pár nap milyen lesz akár mentális (sóvárgás, idegesség), akár fizikális szempontból, mert utána jobb életem lesz. Nyilván nem vagyok cigis "cipőben", szóval ez csak tipp.
De persze gondolom eleve mindenkinek más az utóhatás, több embert ismertem, egyik nagyon közeli barát, akik letették, és soha nem kívánták újra, ők is hasonlóról számoltak be, egy kemény, logikus döntést hoztak, és kész, nem volt vele több gondjuk.
Szóval én azt gondolnám, hogy ez fejben dől el, és egy nagyon kemény, számodra is szimpatikus jövőképpel kecsegtető döntés a kulcs. Nem úgy, hogy "hát, jóóó lenne, majd esetleg leszokom, ha úgy alakul..."