csababarca írta: ↑2022.06.07. 08:58:49
ezt engedjük már el, hogy minősítgetünk, hogy ki az igazi szurkoló.
főleg aki ide ír, mindenki jót akar a klubnak.
valakit az zavar ha sumákolnak (engem), valakit az eredménytelenség, stb.
mint amikor azon versengünk ki az igazi magyar.
sikerek kellenek, ez elengedhetetlen, mert abból van bevétel, abból vannak új szurkolók, abból épül a brand. ez ha tetszik, ha nem így van.
én nem tudom jelenleg mi a Barca féle struktúra, én kapkodást látok, össze vissza beszélést. de nincs is ezzel baj igazából, néha elkell engedni a gyökereket, máshonnan meríteni, működőképes modelleket ellesni, hasznosítani az adott közegben. ez lenne a feladat, és azt látom, hogy erre felé nézelődik a klub is, csak még bátortalanul, mert "mi van ha nem teszik a szurkolóknak, hogy nincs tikkentakken".
meglátjuk hova fut ki a történet, én elengedném az átjárósdit a klubnál, és nem dobálóznék nevekkel egyáltalán, nem egészséges, sőt sokszor már nevetséges.
Tudod én egy olyan csapat mérkőzéseire jártam itthon évtizedekig, amely meg sem közelítette a korábbi időszak eredményességét, aminek nem lehettem tanúi csak mások elmondásai alapján.
Édesapám, majd később a lokálpatriótizmusom vitt a sok kudarc ellenére a stadionban és mivel kevés volt a siker, így annak a kevésnek jobban tudott örülni az ember, mint ha egy agyonnyomott, erőgépezetnek szorítana valaki. Nekem fontos volt a hagyomány, a saját nevelésű játékosok, a szurkoló társak, a helyszín, a küzdés, mert ezek nélkül az egész csak egy giccses műbalhé, ahol az egyén győzelemből adódó boldogság érzete minden más értéknél fontosabbá válik.
Bocsáss meg, de az írásaid alapján Te inkább egy állandóan elégedettnek (győztesnek) lenni kívánó fogyasztóként tekintesz a clubra, olyan piaci (liberális jellegű) az érzelmi megközelítésed, kevésbé számít az identitás, a közösségi érzet, mert azt egyértelmű hátrányként éled meg a versenyben, pedig az információk egy morzsájának a birtokában vagy csak az egész rendszer, annak működési mechanizmusát illetően.
Volt egy főnököm (tulajdonos is volt), aki ebben az eszmében élt, az állandó változás híve volt, mert egy fajta fétisként tekintett arra, anélkül úgy gondolta minden rosszabb, lemaradunk valamiről. Voltak jó ötletei, de számtalan felesleges dolog is, aztán a másfél évtized után nagy pénzzel távozott (eladta a céget - egyéni boldogság teljesítve), de az ott felépült közeg cserébe széthullott és a korábbi "dumák" esetében rá kellett jönnie mindenkinek, hogy az egész csak arra volt jó hogy megvezesse (inspirálja) a közeget, hogy a végső sikert elérje (anyagi boldogság).
A szabályokat kellően rugalmasan értelmezte (legyen nála "rosszabb", de neki nem kell angyalnak lennie, mert úgy is vannak nála rosszabbak), viszont nagy igyekezettel ugyanúgy bírált mindenkit (politika, üzlettárs) a távolban, pedig csak kihasználta a környezetét, nem volt sokkal jobb ember a bíráltaknál.
Nekem ez a csapat azért volt szimpatikus, mert a (különböző) erőfölényben lévő Real orra alá tudott firkantani, karakteres és néha nagyon élvezetes focit tudott bemutatni, illetve hogy saját erőből tudott jó ideig építkezni, miközben a labdarúgás világa elment a totális üzletiesedés irányába és megérkeztek a legnagyobb genszterek ("üzlet emberek") is a húsos bödön köré.
Persze, a Barca tartani kívánta - ki nem - a kivívott nemzetközi dicsőséget (túl hirtelen és túl nagy impulzussal érkezett), így került egyre távolabb is a mezen az UNICEF logó a markáns helyről.
Nehéz egyszerre mindkét szempontnak megfelelni, de a kettő együtt tud igazán értékes lenni.
Mindenki szereti a sikereket, de az odavezető út a legfontosabb véleményem szerint, mert akkor lehet igazán érezni a siker izét, ha kiérdemli valaki.