hogy vagyok én a tiki-takával? a Guardióla és vagy MSN (Ini-Xavi) féle csúcsfoci élvezetes és eredményes játék. aztán szerintem jött az atletikus- kontra-egészpályás erőfoci ahol már megjelenik az eltanult tiki-taka is a játék bizonyos szakaszaiban de dominál a sebesség és a technikai tudás - együtt. Guardiola ugyan valóban őrzi -alapként- a tiki-takát de kénytelen volt különösen Angliában átvenni -beépíteni a gyorsabb direktebb támadásépítést és ezzel eredményes tud maradni.
ami aztán a Barcánál dominánssá vált az a tiki-taka -ha úgy tetszik karikatúrája, vagy egy kényszeres stílus imádat , ami nemcsak eredménytelen hanem élvezhetetlen.
nagyjából a következők miatt: a labdajáratás öncélú alibivé torzul. a játék megreked az ellenfél térfelén a tizenhatosig és jellegzetes keresztbe-hátra unalommá válik. magával hoz egy tanítható dilettantizmust is, áttolódva az ellenfél térfelénre labdavesztés után jön a végzetes kontra. ha mást nem ezt minden valamire való ellenfél megjátszotta ellenünk.
valószínű bele lehet kötni. hogy nem ez a lényege, meg hogy lehet ma is gyorsan ritmusváltani a labda birtoklásból de ha nálad van a labda....stb. na igen, ha nálad van - mindvégig! persze...ilyen nincs. de olyan sajna van, hogy az állomány hozzá torzul a passzolgatáshoz, elfelejti támadni a kaput ( elég ha passzolok) elfelejt hatékonyan lőni, és ami vele jár nem képes 5-10 méternél messzebb passzolni, és nem képes kitartóan jó sebességgel futni.
én annak örültem ma, hogy nem ezt a törekvést láttam, hanem gyorsabb, kombinatívabb kapura törö játékot, hosszabb passzokat (még sok pontatlansággal) és még talán némi jóindulattal kontra kezdeményeket is.
ha erre is rá lehet húzni, hogy tiki-taka, bánja fene
