Igen ez teljes mértékben érthető, ha az utóbbi éveket látva valaki szkeptikusabb. Nem is lehetne más valljuk be.

Én sem tudom, most honnan ez az izgatottságom, de valahogy jót érzek a levegőben.
Én már annak is örülni fogok, ha úgy állok fel egy Barca meccs után, hogy na ez egy jó meccs volt, megérte leülni megnézni ezt a meccset. Mert az utóbbi években, főleg Koeman alatt, kb a szenvedély is kihalt belőlem. Régen egy vereség után, fel alá járkálva anyáztam meg minden, sőt akkor is ha gólt kaptunk. Idén pl. a Clásicon 130 fölé nem ment a vérnyomásom, mert tudtam hogy kikapunk. Egyedül a Benfica elleni zakó hozott ki belőlem érzelmet, az volt nekem nagyon csúnya. De már pl a márciusi PSG elleni meccsen megtettem a PSG-t 0-2-es hendivel, hogy győznek a Camp Nouban és olyat kaszálltam vele, hogy csak na. Életemben először fogadtam Barca ellen, de kb biztos voltam benne. És ha Xavi Barcája eléri, hogy ne így kelljen leülnöm meccset nézni, már megérte. Vagy ha visszajönnek a szurkolók a stadionba, nem 45 ezer ember fog elszórtan üldögélni egy Valencia vagy BL meccsen.
Én most ebben bízok, vagyis szeretném is, hogy túl legyünk ezen az időszakon, hiszek benne hogy Xavival a padon érdemes lesz újra leülni meccset nézni, vagy esetleg kimenni Barcelonába. Mert bevallom, az utóbbi 2 évben még késztetést sem éreztem hogy kimenjek.
Ide jutottunk, hogy nem tudom magam felhúzni egy Clásicon, vagy azon hogy májusban nyertünk utoljára idegenben meccset. Ha egy jó és élvezetes játékkal le tud ültetni a Tv elé akkor köszönöm. Tudjuk, hogy nem olyan erős a keret mint pár éve, vagy mint Xavi játékos idején, de lehet ebből még valami jó. Legyen egy játék stílus, szisztéma végre, aztán majd jönnek mennek játékosok.
Ömlengés off.
