Offtopic

[Chino]

A pszichológust nem értem miért tartják "szégyennek". Inkább olyan skatulya, amit sokan félreértelmeztek. Többektől hallottam, hogy sokat segített nekik.
Ugyanakkor én jobb megoldásnak tartom, ha ezt egy olyan ismerőssel/baráttal/ rokonnal beszéled meg akivel jól ismeritek egymást és teljesen őszintén tudtok beszélni. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van egy barátom akivel mindezt meg tudom tenni. Már óvodába, gimibe és egyetemre is együtt jártunk, én voltam az esküvői tanúja, kívülről-belülről ismerjük egymást. Nem voltam még pszichológusnál, de egyes dolgokat tudom, hogy nem mondanék el neki, ellentétben ezzel az emberrel. Nem mellesleg biztosan ismeri (a te esetedben) a szóban forgó hölgyet.
Én tanácsként azt tudom mondani, hogy ha van egy ilyen ember, először vele ülj le beszélni és ne félj tőle segítséget kérni.

[Kalapos]

Recrea: Menjünk el inni Bár múltkor a Zsiráfban három 4 cl Jägerért és 3 kis Heinekenért 6 ezret fizettünk/kör, most a vendéglátósok is egy hónap alatt akarnak behozni egy évnyi kiesést

Ettől a témától nekem is megjött a kedvem inni, de hát ez a kettő együtt jár. Nincs is jobb pia reklám mint a nők
A trükk pedig az hogy otthon kell inni, azt nem veri semmi
Én nagyon ritkán járok kocsmában/szórakozóhelyen de rosszul is végződik mindig

[Nero.]

VV19:

Atlantis: Abszolút igazad van, szerintem is jót tenne egy pszichológus, és biztos hogy nem szégyen. Viszont azt gondolom hogy túl sok újat nem tudna mondani ő sem.
Mozdulj ki, ismerj meg új embereket, válts környezetet, sportolj stb.

Ettől függetlenül lehet hogy elmegyek majd, de bármit is fog mondani, tudom hogy a szívemben ott marad a csaj.

Azért ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap ülök a sarokban és azon gondolkodom hogy hogyan vágjam fel az ereimet. Egyszerűen csak igazán szerelmes voltam belé, és hiányzik.

Recrea: Menjünk el inni Bár múltkor a Zsiráfban három 4 cl Jägerért és 3 kis Heinekenért 6 ezret fizettünk/kör, most a vendéglátósok is egy hónap alatt akarnak behozni egy évnyi kiesést

[Atlantis]

Hát azért ennyire nem látom rossznak magamat, hogy orvoshoz kellene fordulni. Arról nem beszélve, hogy ma már egy normális pszichológus 15 ezret kér egy 50 perces beszélgetésért, amitől szerintem még idegesebb leszek.

Én csak erre a részre reflektálnék. Szerintem a pszichológushoz fordulás egyáltalán nem feltétlenül egy betegség jele vagy ilyesmi.
A mai világban rengeteg hatás ér minket, végtelen mennyiségű információ, érzelmi löket, stb. Ezeknek pedig egy jelentős része mögött pedig szándékos manipuláció van (reklámok, social media, politika, és így tovább). Emiatt sokszor észre sem vesszük, hogy igazából már mi magunk sem tudjuk mi az ami valójában fontos nekünk, vagy hogy miért is fontos az ami. A külső társdalami nyomás elnyomja a valós énünket, ezáltal elképesztően nehéz tényleg boldognak lenni, és nem állandóan stresszelni valamin, hogy épp megfelelünk-e az adott elvárásoknak másoktól.

Szerintem az emberek többségére igenis ráférne, hogy egy kis időt szánjon arra, hogy átgondolja a saját értékrendjét, működését, és hogy valójában mi is fontos neki. Mik azok a mozgatórugók amik igazán boldoggá tudják tenni, vagy éppen jelenleg hátráltatják valamiben.

A WHO adatai alapján az Európai Unióban évente 70 milliárd eurós veszteséget jelent a major depresszió okozta termelékenységcsökkenés. Népbetegségről van szó, világszerte becslések szerint 300 millió, Európában pedig nagyjából 40 millió ember érintett.

És ez csak 1 dolog. Nem véletlenül van egyre több life-coach is. Igazából majdnem ugyanazt csinálják, mint a pszichológusok, csak rövidebb képzést végeznek el, mint egy orvos.

A múlton rágódás például nekem is komoly problémám, én jelenleg is járok pszichológushoz például hogy segítsen ezt kezelni, megfejteni honnan ered mert sajnos ez rányomja a bélyeget a hangulatomra nagyon gyakran, ami aztán a munkában a teljesítményemre is hatással van, és így tovább.

Azt elismerem, hogy elég drága dolog, de ha valakinek belefér anyagilag, akkor szerintem nem szabad azért nemet mondani rá, mert cikinek tartja. Viszont TAJ kártyával is lehet menni államilag támogatottan, csak ott kicsit több idő amíg sorra kerül az ember.

ui.: félre ne értsd Nero, nem akarlak rábeszélni, mert abszolút a Te döntésed. Csak azért írtam ezt le, mert szerintem nagyon sokan nem veszik elég komolyan a lelki problémákat és azoknak a hatásait az életükre.

[miro.]

Az elso szerelem orokke tart,de mindig vegeter..

Esetleg nem tudod megfenyegetni valamivel ami miatt visszamegy?


Bocs.

Nero ne legyel mem!!!

[VictorValdes19]

Az elso szerelem orokke tart,de mindig vegeter..

Esetleg nem tudod megfenyegetni valamivel ami miatt visszamegy?


Bocs.

[davi10]

Az sem tesz jót, hogy alapvetően az a típus vagyok, aki sokat rágódik a múlton.

Na ne mondd, fel se tűnt Már egyszer ha jól rémlik említettem neked, hogy ezzel a folyamatos múlton rágódással csak magadat szivatod, igaz az valami Pep videó lehetett.
Egyáltalán nem akarlak csesztetni, én is hajlamos vagyok az egészégesnél többet nosztalgiázni és rágódni a múlton, de azért megpróbálom ezt tudatosan lejjebb venni, mert ez önmagában nem vezet sehova.

És igen, az idő sok mindent megszépít, a dolgok 99%-a nem is volt olyan jó, mint amilyenre emlékszel.

[miro.]

Az elso szerelem orokke tart,de mindig vegeter..

Esetleg nem tudod megfenyegetni valamivel ami miatt visszamegy?


Bocs.


Mindenki szerintem erzett mar igy.. Ez a szep ebben,hidd el ha esetleg osszejonnetek,fix megint ott hagynad.
Kicsit az egod jatszik azzal az erzessel,hogy valami hianyozzon,valami amit nem tudsz visszaszerezni,az a hianyerzet fogjon el,sanyargasson kicsit. Szerintem a mai ember nagyon hajlamos erre ontudatlanul. Fel kell ismerni az erzest,hogy valojaban tenyleg hianyzik e. Vagy csak az az akkori eleted szepiti meg az emlekeket.

[recrea]

Ne aggódj, sokunknál okoz mentális problémákat a covid időszaka, én pl - nem nosztalgiázom, hanem - iszok rá, működik

Ha a Barca kiesések fájdalmait párhuzamba hozod a volt kapcsolatod fájdalmaival, akkor tényleg keress egy orvost Én ötezerért is vállalok veled 50 percet, ha esetleg gond az ár...

[Nero.]

Hát azért ennyire nem látom rossznak magamat, hogy orvoshoz kellene fordulni. Arról nem beszélve, hogy ma már egy normális pszichológus 15 ezret kér egy 50 perces beszélgetésért, amitől szerintem még idegesebb leszek.

Hogy tényleg teljes legyen a történet, előtte is volt egy kapcsolatom (igaz nem olyan komoly), és amikor annak vége lett, akkor ő hiányzott. Vagy anno az Inter elleni kiesés miatt keseregtem sokáig Úgy hogy valószínűleg majd ez is elmúlik, ha lesz új kapcsolat, aztán ha vele lesz vége akkor majd ő fog hiányozni.

Egyébként az elmúlt években csak ritkán gondoltam rá, most volt egy ideje hogy vissza ütött hogy “uhh, mennyire hiányzik.”

Túl sok szabadidőm van mostanában, inkább megpróbálom lefoglalni magam több sporttal, munkával, bulizással. Bár ettől függetlenül ez a csaj tényleg egy igazi szerelem volt.

[daffy]

szerintem ez csak a nosztalgia faktor,hogy korábban volt olyan időszak,amikor minden kerek,minden rózsaszín volt.
azóta felnőttél,azóta rájöttél,hogy semmi sem olyan könnyű,olyan szép.
ha annyira überfa$za lett volna minden,most együtt élnétek. engedd el és ne a törikönyvet lapozgasd.
ha nem tudod elengedni,akkor keress újat. ha eléggé szeretni fogod,akkor nem akarsz majd a régivel lenni.

[hau30]

Középiskolai szerelem, akkor szakítottunk mikor elballagtam. “Csak” 2 évet jártunk, de nekem leghosszabb kapcsolatom. Alapvetően jó volt minden, de párszor meg csaltam (csak csók) és pont azokkal, akiket a legjobban utált. Összeségében elég disznó/nárcisztikus módon viselkedtem vele, viszont mindig is tudtam hogy szeretem. Amikor minden jó volt mi voltunk a legboldogabbak.

Letiltott/letörölt mindenhonnan szakítás után, de láttam pár hónapja hogy egy ideje vissza oldotta, gondolom ő is leakarta csekkolni, hogy mivan velem.

Múltkor ráírtam és beszélgettünk, nem volt rossz, de azonnal leesett hogy neki már teljesen más élete van (külföldön él) és csak arra volt kiváncsi hogy jól vagyok-e (igen kalandos volt az utóbbi időszak, gondolom ismerősök által tudott róla).

Az sem tesz jót, hogy alapvetően az a típus vagyok, aki sokat rágódik a múlton. Ez most egy hülye példa, de nekem a Liverpool elleni 4-0 nagyon fájt, és legalább heti egyszer visszanézek arról egy highlights videót, ami alatt ilyen depis zene megy. Miben segít? Semmiben, de akkor is valamiért újra és újra nézem.

Lehet itt mondani hogy a múlttal nem kell foglalkozni, meg hogy menjek és varrjak le minden második lányt aki szembe jön, de szerintem az érzelmeinket nem tudjuk befolyásolni.

Úgyse hiszi el senki, de ha választhatnék aközött hogy lefekszem 10 általam választott felnőtt filmes csajjal/modellel vagy hogy vele össze jöjjek újra, az utóbbit választanám.
Azt nem választanám hogy csak egy utolsó estére jöjjünk össze, mert valószínűleg másnap reggel fejbe lőném magam.

Időközben ráakadtam a Tik-tokjára is, gondolom csak napi 30szor fogom megnézni.

Jó olvasni ezeket a gondolatokat. Nekem is voltak anno ilyen gyötrődéseim+persze más fajták is.
Én szerintem nem kell félni a rossz érzéstől, ha érzelmileg intelligens vagy akkor hosszú távon a hasznodra tudod fordítani a depis érzést is.
Az idő múlása pedig....
43 vagyok, családdal, stb., de lélekben kb, mint Ti. És valszeg 10-20 év múlva is ugyanilyan leszek. Tehát az idő múlása relatív. Hatvan akárhány évesen is megtudod tölteni tartalommal és ugyanígy lehet érezni. A lényeg az egészség. Amit lehet meg kell tenni. Kaja, sport, stb, hogy a későbbi tartalom töltésnél ne legyen fizikai korlát. Persze sok minden a sorson, genetikán is múlik, de arra nincs ráhatásunk.
Alapvetően szerintem egy fajta infantilis/érző lét, csak boldogabbá teszi az embert.
Én szerintem át kell érezni, le kell vonni a következtetést és ne erőltesse azt az ember,amire nincsen ráhatása. Jelen esetben pool meccs, vagy ex feeeling reboot!
Elmúlik majd magától, csak nem szabad engedni, hogy betemessen. Biztos vannak megbízható, hozzád közel álló személyek a környezetedben és akkor úgy is szólnának.
No akkor tényleg jó szakemberhez fordulni, ha mondanak valamit.

[Titinho]

Oké, én is inkább visszavonom, hogy ez normális. Nem az egyáltalán.
Teljesen más szitut gondoltam hozzá, ez így ebben a formában ahogy recrea is írja, neked nem tesz jót.
Írod, hogy a beszélgetésetek alapján nem látsz rá semmi esélyt, neki is teljesen más élete van, neked is, külön országban, évek óta most beszéltetek először. Ezzel csakis önmagadnak ártasz, hagyod hogy elszaladjon melletted az idő, ahogy szintén recrea írja. Ezt nem szabad.
Meg hogy napi 30x nézed majd a tiktokját? De minek?
Önmagadat kínzod ezzel, vagy azt hiszed, hogy ha látja hogy nézed minden posztját akkor majd visszaszalad hozzád? Töröld is le a pics@ba, ne nézegesd mert semmi értelme, csak neked lesz rossz.
Őszintén tedd fel magadnak a kérdést: Ha ezeket tudná, hogy évek óta rá vágysz, meg napi 30x nézed a tiktokját akkor szimpatikus lennél neki ezzel? Újból letiltana csak elárulom.

Egy csomó értékes időt pazarolsz el ezzel, hogy érte sopánkodsz. Mondogasd magadban mindig: Minek? Csak ennyit.

Igazából a legjobb pszichiátriai módszer az lenne, ha tőle hallanád, hogy nincs esély. Na akkor viszont megzuhannál, innál egy hétig, de legalább tudnád. De ez nem hiszem hogy be fog következni mert félsz a választól is. Csak rá kéne jönnöd, hogy ez így nem jó, neked magadtól, mert úgy látom nincs senki akinek ezt ki mernéd dumálni és tarkón verne (ezért is írod inkább fórumra), hogy tesó hellóóó.

Még egyszer mondom és ismételgesd te is: Minek?

[recrea]

Van rá hatásod vagy sincs?
Tudsz rajta változtatni vagy sem?
Ha igen/van, csináld, ha nem/nincs, akkor törődj bele és lépj tovább!
Ha utóbbi egyedül nem megy, merj kérni segítséget, de ne a fórumon

Egyébként nem, kicsit sem normális, egyáltalán nem normális, bár a “normális” nem jó kifejezés, inkább azt mondanám, h nem tesz jót neked a dolog. Márpedig, ami nem tesz jót, azt el kell engedni, mert majd egyszer sikerül (igen, fog), akkor visszagondolva azt fogod érezni, h sok időt el.asztál egy olyan dologra, amin nem tudtál változtatni és mai fejjel már nem is akarsz. Nem érzed még ezt, mert fiatal vagy, reméljük, h nem is fogod.

Az elvesztegetett idő nagyon fáj később, mert abból nem lehet újat szerezni pénzből, barátokból, nőből, férfiból lehet, lassan egészséget is lehet venni, tárgyakat szintén, új munkád lehet, a világon bárhova költözhetsz, bla, bla...de egy nap mindenkinek 24 órából áll.

Gondolom, ismered a klasszikusokat:
“Bár több időt töltöttem volna anyámmal, apámmal....”
“Bár ne dolgoztam volna minden hétvégén, a családom még itt lenne...”
“Bár otthon lettem volna, és látom a gyereket felnőni...”
“Bár ne epekedtem volna a volt csajom iránt, akit nem tudtam visszaszerezni...”

Hajrá

Btw, kiváncsi vagyok, h Zola hogy áll az ügyben, pár év alatt tönkre verte magát a volt csaja miatt, veled mi a helyzet? Megérte?!

[zsoltfree]

Középiskolai szerelem, akkor szakítottunk mikor elballagtam. “Csak” 2 évet jártunk, de nekem leghosszabb kapcsolatom. Alapvetően jó volt minden, de párszor meg csaltam (csak csók) és pont azokkal, akiket a legjobban utált. Összeségében elég disznó/nárcisztikus módon viselkedtem vele, viszont mindig is tudtam hogy szeretem. Amikor minden jó volt mi voltunk a legboldogabbak.

Letiltott/letörölt mindenhonnan szakítás után, de láttam pár hónapja hogy egy ideje vissza oldotta, gondolom ő is leakarta csekkolni, hogy mivan velem.

Múltkor ráírtam és beszélgettünk, nem volt rossz, de azonnal leesett hogy neki már teljesen más élete van (külföldön él) és csak arra volt kiváncsi hogy jól vagyok-e (igen kalandos volt az utóbbi időszak, gondolom ismerősök által tudott róla).

Az sem tesz jót, hogy alapvetően az a típus vagyok, aki sokat rágódik a múlton. Ez most egy hülye példa, de nekem a Liverpool elleni 4-0 nagyon fájt, és legalább heti egyszer visszanézek arról egy highlights videót, ami alatt ilyen depis zene megy. Miben segít? Semmiben, de akkor is valamiért újra és újra nézem.

Lehet itt mondani hogy a múlttal nem kell foglalkozni, meg hogy menjek és varrjak le minden második lányt aki szembe jön, de szerintem az érzelmeinket nem tudjuk befolyásolni.

Úgyse hiszi el senki, de ha választhatnék aközött hogy lefekszem 10 általam választott felnőtt filmes csajjal/modellel vagy hogy vele össze jöjjek újra, az utóbbit választanám.
Azt nem választanám hogy csak egy utolsó estére jöjjünk össze, mert valószínűleg másnap reggel fejbe lőném magam.

Időközben ráakadtam a Tik-tokjára is, gondolom csak napi 30szor fogom megnézni.

Pszichológuson gondolkodtál már? Szerintem egyébként kb mindenkire ráférne, ártani biztos nem fog. Nyilván akkor lenne értelme, ha te is ki szeretnéd próbálni, és hiszel benne, hogy van értelme. (és itt kerüld el az ilyen instás lájkócsokat)

[Nero.]

Középiskolai szerelem, akkor szakítottunk mikor elballagtam. “Csak” 2 évet jártunk, de nekem leghosszabb kapcsolatom. Alapvetően jó volt minden, de párszor meg csaltam (csak csók) és pont azokkal, akiket a legjobban utált. Összeségében elég disznó/nárcisztikus módon viselkedtem vele, viszont mindig is tudtam hogy szeretem. Amikor minden jó volt mi voltunk a legboldogabbak.

Letiltott/letörölt mindenhonnan szakítás után, de láttam pár hónapja hogy egy ideje vissza oldotta, gondolom ő is leakarta csekkolni, hogy mivan velem.

Múltkor ráírtam és beszélgettünk, nem volt rossz, de azonnal leesett hogy neki már teljesen más élete van (külföldön él) és csak arra volt kiváncsi hogy jól vagyok-e (igen kalandos volt az utóbbi időszak, gondolom ismerősök által tudott róla).

Az sem tesz jót, hogy alapvetően az a típus vagyok, aki sokat rágódik a múlton. Ez most egy hülye példa, de nekem a Liverpool elleni 4-0 nagyon fájt, és legalább heti egyszer visszanézek arról egy highlights videót, ami alatt ilyen depis zene megy. Miben segít? Semmiben, de akkor is valamiért újra és újra nézem.

Lehet itt mondani hogy a múlttal nem kell foglalkozni, meg hogy menjek és varrjak le minden második lányt aki szembe jön, de szerintem az érzelmeinket nem tudjuk befolyásolni.

Úgyse hiszi el senki, de ha választhatnék aközött hogy lefekszem 10 általam választott felnőtt filmes csajjal/modellel vagy hogy vele össze jöjjek újra, az utóbbit választanám.
Azt nem választanám hogy csak egy utolsó estére jöjjünk össze, mert valószínűleg másnap reggel fejbe lőném magam.

Időközben ráakadtam a Tik-tokjára is, gondolom csak napi 30szor fogom megnézni.

[Cseri]

Újabb depresszív rovat.:

Az normális dolog ha valakinek még 6-8 év után is hiányzik a volt barátnője?

Az a vicc, hogy azóta volt kapcsolatom (nem komoly), ők nem hiányoznak kicsit sem, viszont a legutóbbi szerelem igen.

Volt annyi eszem hogy megnéztem az instáját, és hirtelen bevillant az összes emlék, meg hogy hiányzik.

Volt érdemi lezárás? Átbeszéltétek? Mi az,amit még elmondanál neki?
Ha tényleg szereted/szeretted, és Ő továbblépett, hagyd el menni!

[Titinho]

Újabb depresszív rovat.:

Az normális dolog ha valakinek még 6-8 év után is hiányzik a volt barátnője?

Az a vicc, hogy azóta volt kapcsolatom (nem komoly), ők nem hiányoznak kicsit sem, viszont a legutóbbi szerelem igen.

Volt annyi eszem hogy megnéztem az instáját, és hirtelen bevillant az összes emlék, meg hogy hiányzik.

Normális igen, ebből is látszik, hogy igazi volt. A többiek azért is nem hiányoznak.
Van rá esély, hogy újból összejöjjetek? Vagy hogy kezdő lépésként felvedd vele újra a kapcsolatot? Vagy neki van már más?

[Nero.]

Újabb depresszív rovat.:

Az normális dolog ha valakinek még 6-8 év után is hiányzik a volt barátnője?

Nekem az érzés hiányzik.
A szerelem, tartozni valakihez.
Lehet ezt érzed te is

Nem hiszem, hogy nálam így lenne. Igazából energiát/motivációt se érzek arra, hogy egy új lánnyal “elkezdjem elölről”, még akkor is ha esetleg normális lenne és bejönne.

A fun fact hogy ezzel a lánnyal már biztosan nem fogok tudni összejönni újra, ha fejre állok akkor se.

[Vakmacska]

Újabb depresszív rovat.:

Az normális dolog ha valakinek még 6-8 év után is hiányzik a volt barátnője?

Nekem az érzés hiányzik.
A szerelem, tartozni valakihez.
Lehet ezt érzed te is

[Nero.]

Újabb depresszív rovat.:

Az normális dolog ha valakinek még 6-8 év után is hiányzik a volt barátnője?

Az a vicc, hogy azóta volt kapcsolatom (nem komoly), ők nem hiányoznak kicsit sem, viszont a legutóbbi szerelem igen.

Volt annyi eszem hogy megnéztem az instáját, és hirtelen bevillant az összes emlék, meg hogy hiányzik.

[Ricsesz]

Itt járt már valaki? Hány nap alatt szállítanak ki?

https://karkotoshop.hu/termekkategoria/ ... r-karkoto/

[Capon]

Miért rohan egyre gyorsabban az idő:
https://qubit.hu/2019/01/21/miert-rohan ... k-az-ember
(remélem lehet linkelni, ha nem törlitek)
Nem hosszú cikk.

Egyébként a gyerekvállalásról aztán meg a szétválásról egyet értek az előttem szólóval, gyereket csinálni mindenki tud, az már más kérdés, hogy az emberek 10%-nak nem lenne szabad soha gyereket vállalnia, mert még egy kutya tartásához is hülye.
Nem is tudom már melyik szülészeti klinika vagy kórház közelében járkáltam évekig. Egy nap nem telt úgy el, hogy ne lássak 4-5-6 terhes kismamát az utcán cigizni évszaktól függetlenül egy szál hálóingben, pár méterrel odébb meg a kórházi személyzet cigizgetet tök lazán.

De van a másik helyzet is. Ha visszamegyünk 70-80as évekre, azért az sem volt sokkal jobb amikor azért nem váltak/válhattak el házaspárok mert nem volt hova költözni, nem volt lakhatási lehetőség sem anyagi fedezet. Hány kényszerből együtt maradt család ment így félre és nevelt fel sérült antiszociális, később alkoholistává vagy más zavartá vált gyereket/felnőtett. Az ország egyik fele alkoholista, a másik meg mentális, idegi gondokkal küzd és ők nevelik ki az új generációt.

[Vakmacska]

Egy kicsit más téma (depressziós rovat )

Van köztetek olyan ami mondjuk 25-35 körüli és hirtelen meglepődött/lesokkolt attól hogy milyen gyorsan elszaladt a “gyerekkor”?

Én 28 leszek, és engem kifejezetten zavar hogy így repül az idő.

En 28 vagyok,ugyanez kb.

Engem is lesokkolt, pedig 43 vagyok. És még mindig egyedül. Pedig vágyom a családra. Ez az uccsó 10 év baromira elrohant mellettem, összefolyik az egész. És sajna a gyerekkorból is már rengeteg minden kiesik. Csak pillanatok vannak meg.
A szakítás meg... az más tészta. Mindenhonnan ez jön már, ha nem tetszik válts. Nincs kitartás, az első problémánál feladják, szétmennek, keresnek mást. És persze legtöbbször a pénz miatt, mert a mai világ csak erről szól, ezt nevelik a fiatalokba.

[miro.]

Egy kicsit más téma (depressziós rovat )

Van köztetek olyan ami mondjuk 25-35 körüli és hirtelen meglepődött/lesokkolt attól hogy milyen gyorsan elszaladt a “gyerekkor”?

Én 28 leszek, és engem kifejezetten zavar hogy így repül az idő.
Körülöttem pedig azt látom hogy mindenkinek gyereke van, házat épít, stb., de nekem jelenleg erre semmi motivációm én csak élni akarom az életem, pedig ideje lenne “felnőni.”

En 28 vagyok,ugyanez kb.
De nem erzem magam idosnek,es pl lehet kicsit megkeseredett vagyok,de ezek akik 20-25 eves korukig 2 ev jaras utan gyereket csinalnak,5-10 even belul szetmennek. Ez miatt foleg,hogy nem erzem magam elkesve. Parommal tok elvagyunk,de szerintem el kell engedni ezt a szorongast a jovovel vagy a helyzettel illetoen.
A vilagunk nem ezt sujkolja,hogy nyugodj meg,alapits csaladot,es lassulj le.

De az teny,hogy a “kolyokkor” az nagyon gyorsan elment es azt mondjak,ahogy idosodsz annal gyorsabban megy.