Veidt_madridista írta: ↑2020.12.05. 09:34:40
Mosul (2020)
Mindenképp érdemes csekkolni, nálam az év egyik legjobb filmje eddig! És nemcsak azért, mert a felhozatal gyenge a covid miatt.
Háborús film a néhány évvel ezelőtti Irakban, teljesen autentikusan megcsinálva.
8/10
Köszi az ajánlást, ez most felkeltette az érdeklődést.
Apropó, kevésbé ismert
háborús filmek, valaki? És semmi amerikai trash vagy ázsiai. Előbbit nem kell magyarázni, a csapból is ezek a szemetek folynak, utóbbiak pedig engem speciel nem érdekelnek. Előre is köszi!
Into The White (2012) - ez nagy kedvenc. Nem mond sokat, de attól még valamiért nagyon megfogott. Valószínűleg azért, mert imádom az interakciókat és a kamaradrámákat. 7/10
Tuntematon sotilas (2017) - ez régóta fent van a listán, vártam a hideg évszakot, hogy végre beköszöntsön, végre meghozza a hangulatot hozzá. Látta valaki?
Unsere Mütter, Unsere Väter (2013) - ez valami nagyon, de nagyon jó minisorozat lett (3x1.5 óra). Abszolút kedvenc, mert más nézőpontot kapunk, mint amit általában megszokhattunk a II. vhról. (Ugyanitt egy gondolat; aki kitalálta angol fordításnak a 'Generation War'-t, annak az ezt legépelő kezét a Casino svindlerek-jelenetében látottakkal hálálnám meg. Tudjátok, a kalapácsos...) 9/10
9 rota (2005) - poszt-szovjet szovjet eposz, kissé kényelmetlen és kínos amerikai-minőségi befolyással, kopizással az írásra, vagy hogy is mondjam ezt. Kár érte, több maradt benne, mint amit kihoztak belőle. Az afgánok végső támadása nagyon cringe volt, ez döntött végleg 7 helyetti 6.5/10 pontszámról. Ettől függetlenül tényleg megéri megnézni.
Az
Under sandet (2015) úgy tudom, hogy volt már itt nem is olyan rég ajánlva, vagy filmklubban (7/10 részemről).
Apropó,
vámpíros filmek? Kis váltás a háború után, de a napokban láttam talán a legkiválóbb vámpíros filmet, és a legesleghitványabbat.
Låt den rätte komma in (2008) - hogy lehet valami egyszerre rohadt groteszk és aranyos? Skandináv film, hogy máshogy. Érzek némi kidolgozatlanságot benne a vége felé, amolyan kissé hanyag írást, de ettől még ténylegesen a legjobb vámpíros film a szememben. Ha valakinek van kedve hozzá, kifejtem majd, hogy mi volt a bajom vele, egyébként tényleg jó a koncepció. Gondolkodom, de talán ez az egyetlen film, amit a
World of Darkness világába be tudnék sorolni, a többit egyiket sem. 7.5/10
The Lost Boys (1987) - soha nem hittem volna, hogy egyszer megvédem a Twilightot, de eljött a pillanat. Ez a sz.ar mesterműve. Még egy ilyen hitvány, sablonos, borzasztóan gagyi, buta és sekélyes filmet is alig láttam, nem hogy vámpírosat.
Hallottam róla, hogy kultfilm volt annak idején. Nos, ez az ékes példa, hogy attól, hogy valami kultfilm, attól még lehet egy kilónyi sz.ar. Pont, mint a Sikoly. Hitványságban alig előzi meg a The Lost Boys. 4/10, mert a zenék legalább jól lettek megválogatva.
From Dusk Till Dawn (1996) - ezt még azután néztem meg, hogy a 2013-as FEZEN-ről hazaértem, miután a Tito & Tarantula a földbe döngölte 'Fehérvárt. Még egy ilyen ku.rva jó koncertet, mint ami ez volt, késő délután ide vagy oda. Haver mondta, hogy meg kéne néznem ezt a filmet, mert hogy a zenekar személyesen is megjelenik benne az After Darkkal. Salma Hayekkal befejezőleg (Quentin lábfétise itt over 9000
) ez a film az egyik legmeglepőbb, legfantáziadúsabb film volt, amit addig láttam. George Clooney, mint 'rosszfiú', Tarantinóval? Ja meg Harvey Keitel, mint 'jófiú'? *son of a bitch, I'm in meme* Aztán valahogy minden el lett bszva, miután bepörögtek az események a tánc után. Gondolom sokan láttátok ezt a filmet, valószínűleg sokan is osztják ezt. Hiába mondja nekem akárki is, hogy ez a fickó, aki rendezte, a trash horror királya. Oké, legyen az, de máshol, ez a film valami tényleg tök jó alap volt a feléig, tényleg működött, kreatív volt, és szórakoztató volt 7.5-8 pontott hozott volna, ha így tartja. Kár érte. 10/6-6.5
Valaki tud még ajánlani a témában? Kérem az Interjú a vámpírral, meg egyéb populárisabb filmekkel kíméljetek. Pontosan olyan típúsút, mentalitásút keresek, mint a Låt den rätte komma in, de valósznűleg nem fogok találni. Ami egyszerre baj, és végülis, nem baj. Most a covidos időszakban rengeteget olvasok, zenélek és filmet nézek. Továbbra is gáz az egész szitu, de legalább a kultúra oltárán most tényleg jut idő bőven áldozni.
És azért, ez is valami.