gránit írta: ↑2020.12.07. 21:32:02
Ha a hivatásos sportolók esetében lenne kizárólagosság, akkor ugyanúgy odaírták volna, hogy "csak", mint az amatőrök esetében. De a hivatásos sportolók esetében mindössze feltételes módot látok, míg az amatőrök esetében egyértelműen meghatározzák, hogy a sportoló csak előzetes írásbeli hozzájárulásával igazolható át máshova. Nem vagyok jogász, de szerintem elég egyértelmű és szembeötlő a különbség.
Ahogy az is feltételes módban van mindössze, hogy a hivatásos sportoló az átruházó sportszervezettől ellenértékre tarthat igényt. Tehát csak igényt tarthat, de nem kötelező az átruházó klubnak ellenértéket adnia. Igényt tarthat ellenértékre a játékos, de nem biztos, hogy kap, ez csak egy lehetőség, amit az átruházó klubnak nem köteles adnia. Adhat, de nem kötelező. Ez is csak feltételes mód, nem kizárólagosság. Ezzel szemben az amatőröknél egyértelműen meg van határozva, hogy nem tarthat igényt ellenértékre a játékos az átigazolás során az átruházó klubtól. Ugyanarról a dologról a hivatásos sportolók esetében csak feltételes módban írnak, míg az amatőrök esetében kizárólagosan.
Ha a feltételes mód kizárólagosság lenne, az azt jelentené, hogy minden esetben köteles lenne az átruházó klubnak ellenértéket adnia a hivatásos játékosnak. De tudjuk, hogy nem köteles. Ez mind csak feltételes mód, míg az amatőrök esetében kizárólagosságot határoz meg a szöveg.
Amúgy köszi a linket, beleolvasgattam, nagyon érdekes.
10. § (1) * A munkaszerződés vagy a megbízási szerződés fennállása alatt a játékjog használati jogát megszerző sportszervezet - a hivatásos sportoló előzetes írásbeli hozzájárulásával - ezt a használati jogot ideiglenesen vagy véglegesen másik sportszervezetre átruházhatja (átigazolás). A hozzájárulás megadásáért a hivatásos sportoló az átruházó sportszervezettől a megállapodásuk szerinti ellenértékre tarthat igényt.
Az én szemszögemből komoly logikai bukfenceket látok ebben az érvelésben:
1) Pont Te emelted ki, hogy mi is az a feltételes mód: Igényt
tarthat. Benne van az ige ragozásban a feltételes mód. Az egész bejegyzésed tele van a feltételes mód helyes kifejezéseivel: "lenne","tarthat","volna". Ebben a részben:
- a hivatásos sportoló előzetes írásbeli hozzájárulásával - ami külön ki is van emelve, a feltételes mód semmilyen formája nincs benne. A mondatban lévő feltételes mód a klubok közti üzletre vonatkozik teljesen egyértelműen.
2) Ha tényleg beleolvastál a linkbe amit küldtem, akkor láthatod, hogy a - - jelek közé írt kiemelések minden esetben magyarázó, egyértelműsítési céllal vannak ott. Pontosan ezért van kiemelve.
3) Az amatőr sportoló, akinek nem a megélhetése függ attól hogy hol játszik, miért lenne jobban védve, mint a profi sportoló az átigazoláskor?
4) Amennyiben valóban feltételes módban lenne a mondat első része, a második résznek konkrétan nem lenne semmi értelme hogy ott van. Ha nincs szükség a sportoló hozzájárulására, akkor miért fizetne bárki is neki ellenértéket érte?
5) Ha pedig a kizárólagosság hiányát veszed automatikusan a feltételes módnak, az ugyancsak helytelen. Ez olyan, mintha azt mondanám, "a boltom 9-17ig van nyitva". Te pedig 20 órakor odaállsz dörömbölni az ajtóhoz, hogy "de nem írtad ki, hogy
csak akkor van nyitva, szóval ettől még lehet hogy 20kor is nyitva van". A kizárólagosság hiánya nem egyenlő a feltételes móddal, ez nem így működik se a mindennapokban, sem a jogban.
Ha pedig mégis igazad lenne, akkor:
Ha tényleg nem kell a játékosok hozzájárulása az átigazoláshoz, akkor miről tárgyalnak a klubok a játékosokkal? Főleg ha a Te értelmezésed szerint az átigazolásukkal az előző munkaviszonyuk megszűnik automatikusan, és egyszer csak fizetés és munkaszerződés nélkül maradnak? (Hiszen ahogy fogalmaztál, a vevő már kicsengette az összeget, övé a játékjoga). Akkor milyen nehéz alkupozíciókról beszélünk a klubok szempontjából? Hiszen egyszer csak ott maradt a játékos fizetés és szerződés nélkül, a saját játékjogával nem rendelkezve, miközben ő profi sportolóként ebből él. Nekem ez egy sakk-matt helyzetnek hangzik amit leírsz a klub szempontjából és pont ellentmondana annak, hogy a klubok egyre nagyobb fizetések adására kényszerülnek. Ebben az esetben mégis mi kényszerítené őket erre? Semmi, maximum az átigazolási összegek növelésére lenne kényszer.
Miért van benne rengeteg cikkben az, hogy XY játékost (Suarez, Bale, Özil) a magas fizetési igénye miatt nem tudják eladni, és sokszor kölcsönadni sem? Akkor kit érdekel a fizetési igénye a játékosoknak ha úgy van ahogy Te írod? Vagy miért van sokszor a játékossal megegyezés előbb, mint a klubbal? Egész egyszerűen úgy érzem amit írsz, az pont hogy szembe megy mindennel amit felnőtt fejjel a futball átigazolási hírekről olvastam, ráadásul jogi szempontból is elképesztően aggályos lenne, ami pont az EU-ban elég meglepő lenne ha így működhetne.