Nero. írta: ↑2020.10.29. 21:58:19
az a kérdésem még, hogy itthon mennyit tudnál ugyanezzel a munkával keresni?
Valószínűleg a harmadát is nehezen, bár azóta az otthoni bérek megduplázódtak, és ha az embernek van egy saját lakása és nem kell albérleti díjjal vagy hitellel vesződnie, akkor teljesen más a helyzet.
Bérből 7 számjegyű összeget itthon egy nagyon szűk réteg keres, nekem talán egy-két közelebbi ismerősöm van, aki a versenyszférában melózik (nem saját cégben) és nettó 1 M Ft körüli a fizetése, ráadásul hivatalosan/legálisan, ami nagy erő, egyrészt presztízs, másrészt sorban állnak a bankok, h hitelt adjanak, harmadrészt még értelmezhető nyugdíja is lesz. Amire egyébként nem szorul majd rá, mivel személyéből fakadóan jól bánik a pénzzel, és gondol a jövőjére. De ez általában az értelmiségre elmondható.
Vannak valóban nagyon jó szakemberek, természetesen az építőiparban (játszik még szépségipar), barátom burkolója nem vacakol már árajánlatokkal, napi 60 (!) ezer Ft-ért dolgozik, akár az udvart kell seperni, akár a legnehezebb szakipari munkát kell csinálni. Számlát innen sosem látsz, viszont vér profi munkát kapsz. Itt már kérdéses, h mit tesz a pénzzel, mert neki pl semmi nyugdíja nem lesz, így vagy sokáig fog dolgozni vagy sok pénzt pakol félre. Csak óvatosan kell bánni a költéssel, mivel nincs hivatalos bevétel vagy nagyon kevés. Ha van esze, akkor kimaxol minden évben egy KATA-t és senki nem cseszegeti, plusz hitelképes is.
Aztán vannak a vállalkozók és a “vállalkozók”. Itt bevételben a határ a csillagos ég. Köztük van olyan, aki egyszer éhezik, egyszer milliókat keres. Én a Mecca Gymbe járok edzeni, egy középkorú Passatom van, lassan csak kapucniban és napszemüvegben merek beállni a parkolóba, mert cikinek érzem a sok luxusautó között

Elképzelésem nincs, hogy honnan, miből

és hasonlóan 30-40 közötti srácok, mint én.
Én mindig azt mondom mennyasszonyomnak, h nem a budapesti élet a drága, hanem mi keresünk keveset

Hogy jól érezzük magunkat, ahhoz kb 1 M Ft-ot kell összepakolni havonta, így van pénz a törlesztőmre, tartalékra, jó kajára, jó borra, gázolajra, étteremre, edzésre, váratlan kiadásokra, nyaralásra, síelésre.
Tisztában vagyok vele, h mi a magyar valóság (bár szerencsére nem nagyon), tudom, h nem ez, de manapság egy “fiatal” párnak, a magyar fővárosban ennyi pénzt kell keresnie, h ne az árakat nézze a boltban, az étteremben vagy a bookingon és h lásson a jövőbe. Ha NINCS családi anyagi háttér. Ha van, az megint egész más. Bár mindenkinek lenne ebben az országban, de sajnos nem ez a jellemző.