A meccs képe összességében számomra meglepetés volt, az unalmas, kézilabdás, a szezon folyamán többnyire meddőnek bizonyult mezőnyfölényt egy dinamikus focira cserélte Setién (az első félidőben). A második már egy másik meccs volt, az előny birtokában visszaállt a csapat, nem sokat kockáztatott volna a Barca, ha Suárezt, Griezmannt, vagy ne adj Isten Messit is lecserélik, és behoznak pár gyereket tapasztalatszerzés céljából, talán ez az egyetlen kritika most a szakmai stábnak. Ez a Nápoly nem az európai élvonal (bár a Lyon sem, mely kiejtette a Juvét) a csapat a bajnokságban nyújtott teljesítményéhez képest jól játszott, a Messi függőség viszont nem csökkent (mindhárom gólban benne volt), tehát annyira nem szabad belelkesednünk.
Ami tetszett viszont, hogy a középpálya végre helyzetbe tudta hozni a támadósort (ez a köpködött Setién érdeme), nem a buta oldalpasszok mentek, Messi a régi támadószerepben villoghatott, és nem a korábban impotensnek tűnő középpályára visszalépve szervezte a játékot. Bármennyire is középszer Roberto, lassú Rakitic, összességében most jók voltak de Jonggal, az általam amúgy kedvelt Puig nekem nem hiányzott, így stabilabb volt a középpálya, mint akár Vidallal, Busival lett volna. Az öncélú labdabirtoklás feladása mellett ez az "előrefoci" volt a leglényegesebb különbség a korábbi meccsekhez képest, ami reményre adhat okot a továbbiakban. Bár ahogy írják itt páran, azért van baj az emberanyaggal bőven, a meccskeretből Suárez, Rakitic egyértelműen túl van már a fénykorán, Griezmann pedig továbbra sem illik ide.
A Bayern-Chelsea meccs összefoglalóját nézve az jutott még eszembe, hogy a 150 millió eurós, szerencsétlen Coutinho talán úgy érezheti, végre jó helyen van ahhoz, hogy most ne maradjon le megint a BL címről... de nagyon remélem, a Barca jóvoltából ez most se jön össze neki

.