Szimpla börtön. A hossza pedig attól függne, hogy mennyire volt súlyos az állatkínzás. Nem 10 évekre gondolok, hanem kevesebbre.zola8787 írta:Kérdés: állatkinzokkal ti mit tennétek? Igaz ez nem "állatkínzás", mert valszeg "csak" kitették kocsiból betegen. Én a töküket a torkokun huznám ki és keresztre feszíteném őket. Jó világ lenne diktatúrám alattPár millióval csökkenne a népesség, de a maradéknak jó lenne.
Pár millióval csökkenne a népesség, de a maradéknak jó lenne.Nagyon nagy igazság, mindenki jobban teszi ha megőrzi a józan eszét még akkor is ha beleszeret a másikba.MQuCsabi írta:Én csak azt nem értem srácok, hogy lehet így függeni egy nőtől? Fordított esetben egy hapsitól. Egyáltalán egy másik személytől.
Sosem a másik ember tesz boldoggá. Az mindenkinek a saját feladata. Épp ezért kell körülvenni magad olyanokkal, akikkel ez könyebben megy. Tehát, ha egy nő azt mondja nem kellesz, egyértelmű, hogy nem ő volt a megfelelő. Semmi extrát nem kell belelátni. Többmilliárd teljesen különböző emberlétezik, csoda lenne, ha elsőre, harmadikra, századikra megtalálnánk a legjobbat...
nálam az a legnagyobb baj, hogy az összes sablonpuffogtatást kipróbáltam... hobbi, séta, túra, edzés, új emberek, lóf*asz, egyik se ért semmit. lehet 5-10 percre sikerült elfelejteni, de az meg semmi nem értzola8787 írta:aztán lehet megunnák a sablonpuffogtatást
Komoly volt, mikor elhozta a pasiját, valami koncertre, és ott aludtunk hárman egy szobában. Na, az volt a méreg, de aztán rájöttem, hogy egy qva, szóval valahogy túl lettem rajta. Következő évben koliban voltam, akkor már könnyebb volt. Majd elment edzeni, én meg ott maradtam egyedül az albérletébe. Vettem egy csokor virágot, írtam egy levelet, majd távoztam. Azon a nyáron meg 3-4x dumáltunk, nehéz volt kibírni, de mondjuk bele is néztem a FB-jába, szóval utána letiltott a csába, ez megkönnyítette a szitut. 
Ezerszer átgondoltam és mindig az jött ki jobbnak, hogy ők egy darabig legyenek nagyon rosszul, mint most, hogy 2 éve nem láttak boldognak és semmi javulás sincs. Kapom a "boldogság" bogyókat, meg altatót, semmit sem érnek (jó, az altató talán).Nero. írta:
És itt nem csak az a gáz, hogy Mivan ha sikerül és tényleg végzel magaddal, hanem gondolj bele hogy mennyire tönkre teszed ezzel a családod életét, még akár magukra is vehetik.
visca el barca írta:idiota nők vol 5.
szóljál hozzá...
Nem akartam én lecsapni... sejtettem, hogy vki megteszivisca el barca írta:azért ennyire soha nem tudnék megzuhanniNocturn4L írta:Egy másik pasival szexeltem kb nap mint nap
bocs, ez akkora magas labda volt h nem tudtam kihagyni
azért ennyire soha nem tudnék megzuhanniNocturn4L írta:Egy másik pasival szexeltem kb nap mint nap
Erre mesélnék én is egy történetet.zola8787 írta:
Exbarátnőd akkor hirtelen felindulásból tette amit tett és lelkiismeretfurdalást okozván neked azzal az sms-el.
Az én exbarátnőm lassan 1,5 éve nem tud rólam semmit. Hogy honnan tudom? Az egyik testvérével múlt hétig tartottam a kapcsolatot. Nem az exemről beszélgettünk, de ha nem bírtam, rákérdeztem. Ő mondta, hogy már nem merül fel a nevem, hogy a családjukból teljesen megszűntem. Múlt héten megbeszéltem vele, hogy fejezzük be ezt, oké, hogy nem róla beszélünk, de látom, hogy már ő is elfogadta a srácot, látom facen, látom instán és egyszerűen borzasztó érzés.
Emiatt mondom hogy exem szemében én másfél éve meghaltam. Amikor bedrogoztam magam (életemben nem drogoztam, nem cigizek, nem iszom, semmi, ezért is gondoltam, hogy sikerülni fog), semmilyen formában nem üzentem neki. Semmi levél, semmi email, semmi. Mivel facen is teljesen tiltva vagyok, levettem 2 éve minden képemet, csakis a nevem látszik semmi más, így szerintem meg sem tudta volna, hogy már nem élek.
Ha esetleg pedig megtudja na bumm? Mégha beleképzelné, hogy miatta van, akkor ott lenne a pasija és szépen lebeszélné, hogy ugyan, már évek teltek el, más bajom volt, nem is kerestem őt, nem az ő hibája. Este meg már kutyapózban dugná.
Lehet, hogy az öngyilkosság gyávaság, viszont a pszichiáterem is azt mondta, hogy ebben a szituációban csak magamat nézzem, ne a másik boldogságát. Utazgassak, kutyázzak (nagy szerelmeim), csajozzak. Ekkora rákérdeztem, hogyha semmiben sem találom meg a boldogságot, de még egy csipetnyi méretben sem és ha úgy látom jónak, hogy megölöm magam, akkor megtehetem? Erre mondta, hogy jajj nem, azt nem szabad. Picit zavarba is hoztam, hogy akkor van olyan szitu, ahol ne azt nézzem, hogy mi a jó nekem, de néha meg csak magamat? Zagyvaság.
Teljes mértékig józanul gondolkodtam, nagyon sok ideig agyaltam, hogy mi lenne a jó, mondom mindent próbáltam, barátokkal elmenni hülyéskedni, kutyamnehelyre jártam segíteni, volt mikor folyamatosan túlóráztam melóban, mindent. De erre jutottam.
Barátaim még próbálnak kimozdítani, de nem nagyok vevő rá. Ha elpatkoltam volna, bizotsan megsiratnak a temetésemen, de ennyi, rá 1 hétre már nem gondolnának rám.
Egyedül szüleim és nővérem akik biztos rosszul lennének, de mint ahogy mindenki puffogtatja a közhelyeket, az idő begyógyította volna a sebüket. Ráadásul mi a jobb? Hogy továbbra is élősködöm szüleimen, állandóan fent ülvén a szobámban, látják rajtam, hogy semmi élet kedvem, hogy sosem vagyok boldog, vagy, hogy egy kis ideig nagyobb fájdalmat érezni, de már nem látni a fiuk bánatát nap, mint nap? Akárhányszor végiggondoltam ezt, mindig a második jött ki győztesnek.
Nálam nem csak exbarátnőm már aki hiányzik, kompletten a családja. Á mindegy, majd lesz valahogy.
csinálj pár mérhetetlenül fos fotót magadról Tinderezgess és mindegy hogy néz ki dugd meg. Idővel a sok rossz nő kiad egy jót is hidd el nekem Sőt többet is. Soha nem szabad a rosszra gondolni, mert megöli a hangulatod az életed és megmérgez mindent. Dobni kell ezt a sok negativitást még akkor is ha nem megy, mert idővel úgy is sikerülni fog. Úgyhogy sok sikert neked!! Jah és kezdj el keményen edzeni :DDD Az mindig tetszik a nőknek még akkor is, ha van pocakod vagy bármid, de látják, hogy edzegetsz sok +++++ pont. Persze nagyon nem. Sose áruld el a valós számot még életed nőjének sem! Hajrá hajrá! mégis mi a f*sznak lesed? én 7 év óta amióta egyedül vagyok, EGYETLEN EGYSZER nem néztem meg. a pszichiáterem egyszer rámerőltette h nézzem meg, akkor sem voltam hajlandó (aztán igazi ge*i módjára ő megnézte és beszámolt róla, hogy azóta megházosodott meg stb, ku*ára hiányzott...) mi a francnak fájdítod ilyen baromságokkal a szívedet? mazochista vagy, vagy mi a p*csa? lekeverjek két büdös nagy pofont?zola8787 írta:látom facen, látom instán és egyszerűen borzasztó érzés.
Exbarátnőd akkor hirtelen felindulásból tette amit tett és lelkiismeretfurdalást okozván neked azzal az sms-el.Chino írta: Amikor a barátnőjével vittem be neki ruhát alig tudtam vezetni, olyan állapotban voltam. A részletekbe ennél jobban nem akarok belemenni, de elég annyi, hogy három napig csak remegtem és aludni se tudtam.
Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy (nem megbántva téged) ezt megtapasztalva az öngyilkosság a legnagyobb gyávaság és önzőség. A barátaim hioába mondták, hogy ez nem az én bűnöm, ne magamat okoljam, de tudom, hogy ha ez nem végződik "szerencsésen" egész életemben viseltem volna ezt a keresztet és megmérgezett volna. Szóval csinálhatott szemétséget a lány, de ilyet ő sem érdemel, a szeretteid pedig még kevésbé. Biztos nem gondolkodtál akkoriban józanul, de a családod, barátaid jobban megszenvedték volna, mint te ezt az állapotot. Ezt ne papolásnak vedd, vagy közhelyek puffogtatásának, csak próbálom másik szemszögből megvilágítani a dolgokat és egyszerűen nincs jogod ilyen terhet senkinek a vállára tenni. Hidd el tudom mit beszélek, mert átéltem és még 2 év múlva is rendszeresen leperegtek előttem azok a percek és reszkettem miatta.
Az egyik nem zárja ki a másikat.visca el barca írta:van vmi halvány fogalmad arról, hogy mekkora erő kell ahhoz h valaki megtegye?Chino írta:az öngyilkosság a legnagyobb gyávaság
Én inkább úgy mondanám, hogy ahhoz, hogy vki tényleg megtegye (mondjuk egy akasztást...), ahhoz olyan szintű depresszió szükséges, amilyen mélyen még én se voltam... Tehát az az ember, aki odáig jut, az nem gyáva, hanem ténylegesen eljutott odáig, hogy a következmények se érdeklik... Ehhez pedig olyan traumát kellett átélnie, amit én az ellenségeimnek se kívánok...visca el barca írta:van vmi halvány fogalmad arról, hogy mekkora erő kell ahhoz h valaki megtegye?Chino írta:az öngyilkosság a legnagyobb gyávaság
van vmi halvány fogalmad arról, hogy mekkora erő kell ahhoz h valaki megtegye?Chino írta:az öngyilkosság a legnagyobb gyávaság
Megjegyzem, h én fordítva vagyok bekötve, nem a tipikus magyar ember, vagyis nem vagyok irigy, azaz örülök más sikerének, annak, ha más boldog, sikeres, van pénze, szerelmes, stb...szóval hozzád így is állok. Főként azért, mert én egész jól elvagyok az életben, mégha nekem is megvannak a magam démonjai, mint nektek, csak épp másfajták, és ezek sem irigylésre méltóak, hidd el nekem.zola8787 írta:Megpróbálom leírni röviden az én sztorimat:
Páran emlékeztek biztosan, hogy.2 éve dobott 6 év után barátnőm egy egy hónapos facebook beszélgetős srácért.
Hosszú sztori mi volt a 2 év alatt azóta, de nem láttuk egymást, nem kerestük egymást, viszont én látom őt instán meg facen is. Hogy már jóban van a komplett családdal, mindegy.
Nem tudom elfogadni, már ott járok, hogy csakis magamat okolom, bármi is történt. Ugye az emberi élet lényege, hogy találsz egy párt, akivel leéled az életed. Ugye én megtaláltam, viszont elengedtem. Ezek után tanácsotokra még pszichológust is kipróbáltam, kamu persze ez a szakma.
Szakítás után 1,5 hónap alatt majdneü 20 kilót fogytam, azóta feljött vagy 40, dagadt lettem. Kétszer kórházba is kerültem eleinte, nem csoda, nem ettem. Harmadszorra pajzsmirigyre műtöttek is, olyan szinte szétcsesztem magam. Előtte fociztam, orvost csak jogsi kiváltáskor láttam.
Kb 1 hónapja öngyilkosságot követtem el. Mivel akasztáshoz, vonatgázoláshoz én gyáva csicska vagyok (meg amekkora.makker nem halnék meg, csak nyomorékká válnék), pisztolyt nem tudtam megint szerezni (egyszer sikerült az elején, de.én.hülye eladtam), ezért maradtak a gyógyszerek. Nyugtató, altató, 4 adag lsd, kristály (honnanléte kérdéses), 2 doboz aspirin, alkohol és, hogy tutira menjek, előző nap elmentem véradásra, utána se nem ittam, se nem ettem. Nem otthon csináltam persze, elmentem egy hotelbe. Hogy mi történt? Reggel a takarító találz rám ájultan, összehányva, összeszarva magam. Kimostak, rendőr jött, kötelező pszichológushoz járás saját kontómra, apának is. Szerencsére anya nem is tudja, sikerült megbeszélni, hogy előtte titok maradjon.
Tanulság? Max annyi, hogy bármennyire is szép, kedves, okos, "nem olyan" lánnyal is jössz össze, nagy az esélye, hogy megun, hogy keres egy recrea féle fazont és átveri az agyadat, téged pedig a porba tipor. Senkihez se ragaszkodjatok olyan szinten, hogy az elvesztése elviselhetetlen legyen.
Mikor sírások közepette személyesen elváltak útjaink, exem vörös szemekkel mondta, hogy örökké emlékezni fog rám, meg blablabla. Aznap este már a srác ágyában volt, de nem akarta (hm), csak a gyerek szomorúan mondta, hogy nem érzi exem közeledlsét iránta. Így lefeküdt vele. Honnan tudom? Másnap rám irt és elmesélte.
Minden tisztelem a recrea féle emberekért, akik simán átgázolnak mindenen, érzelmek nélkül és ez nem szarkazmus. Mindent elcserélnék egy ilyen agyra!
Na ezért sem akartam menni az eurobarcás találkozóra, mert már nem önmagam vagyok, igaz pont ütközött egy barátom lagzijával is, ahol nagy örömömre én fogtam meg a feleség combkötöjét. Egész este: mikor lesz kislány, van már kiszemelt? Persze, hogy van, csak éppen most [auto_cenzúra] őt valaki, valahol.
Amúgy az internet ilyen téren az emberiség sötét bugyra, nem találkoztam exemmel lassan két éve, de látom neten, hogy boldog, hogy elvette a második családomat, én meg egyedül vagyok, mint egy idióta.
Többet nem írok ehhez, nem kell vigasztalni meg tanácsokat adni, max ha tudtok 150 alatt maroklőfegyvert
Alapvetően ilyen témához nem szoktam hozzászólni és nem biztos hogy jó ötlet ilyen bensőséges dolgot megosztani, de talán segíthet egy keveset. Nekem is volt ilyen tapasztalatom. Igaz én a másik oldalról szembesültem ezzel. 5 és fél éve jártam barátnőmmel mikor szakítottam vele. Az utolsó fél-egy év már inkább nyűg/szenvedés volt számomra, már nem is éltünk együtt, de elég későn szántam rá magam. Az egész elég könnyen zajlott le, de pár órával később kaptam egy elég vésztjósló sms-t, ami után nem vette fel a telefont. Csak az isteni szerencsének volt köszönhető, hogy be tudtam jutni és nem kellett betörnöm az ajtót. Először nem is tudtam hogy mi történt vele, csak amikor megtaláltam pár üres gyógyszeres levelet. Egyből felhívtam a mentőket és mondták hogy ne hagyjam elaludni, mert akkor vége. Kb. 2 percen múlt az egész.palesz77 írta:Nem írok az egészre, itt úgyse lehet nagy hatást elérni, annyit csak azokra a részekre, hogy remélem azért valahogy kilábalsz hamarosan. Azt sajnálom, hogy ennyire kevésre tartod magad, hogy egy olyan kapcsolat, ahol láthatóan nem volt meg a kölcsönös tisztelet, ennyire tönkrevert.zola8787 írta:Ugye az emberi élet lényege, hogy találsz egy párt, akivel leéled az életed.
Viszont ezt a kiemelt részt én nem tudom megérteni. Hogy lenne már ennyi az emberi élet lényege? Járd be a világot utazómajommal óccsón, menj ki Barca meccsekre, építs iskolákat Afrikában, segíts állatmenhelyeken, annyi dolgot lehet csinálni komolyan. Lehet én nem vagyok eléggé emberközpontú, de a mai világba amikor a lehetőségek tárháza kb végtelen, ennyit várni az élettől csak. Hát én nem tudom. Nyilván nem ez fogja megváltoztatni az életszemléleted, de én ezt a beteges ragaszkodást a kapcsolatokhoz sose értettem. Nyilván jó ha van, én is szeretem, de amikor egyedül van az ember, akkor ugyanúgy lehet örömforrásokat találni, sokszor olyat is amit mással nem lehet.
ezekből nem lehet helyre jönni. zola ebből a szempontból teljesen olyan mint én, rajtunk az idő se segít. idővel talán jobb lesz, de teljesen "felépülni" sosem lehet belőle. meg kell tanulni elfogadni a dolgokat, máshogy nem megy....pezZy írta:Sajnálom nagyon. Mi azért beszéltünk erről- ugye én is hasonló cipőben jártam, de nem gondoltam volna, hogy ennyire nem sikerül kijönnöd ebből.zola8787 írta:Megpróbálom leírni röviden az én sztorimat:
Azért remélem, hogy sikerül valahogy helyre jönnöd.
