Nekem az első látogatásom a Camp Nou-ban egy sima BL meccs volt, semmi extra, Barca-Milan 4-0
Édesanyámmal mentem (aki elvakultabb, mint én...
), mégpedig úgy, hogy megvolt a sorsolás, ülünk a konyhában egy sima szombat reggel, mondom Anyának, hogy nem megyünk ki a visszavágóra? Válasz: de, vedd meg a jegyeket... És egy óra múlva már meg is volt minden.
Majd ugye egy kocsmában néztük a haverokkal az odavágót, nem mondtam senkinek, hogy én megyek. De a második gólnál full magamba roskadtam, nem szóltam senkihez, kérdezték a többiek, hogy mivan, kapjam már össze magam, nem dőlt össze a világ... Erre annyit mondtam, hogy megvan a jegyem a visszavágóra. Annyit, mondtak, hogy "akkor de...."
Oda felé úton egy repülővel utaztunk Faragó Ricsivel, a géptől a terminálig egymás mellett álltunk a buszon, Anya meg is kérdezte tőle, hogy mit tippel. Azt mondta, hogy meglesz a 3 gól a Barcanak, de kap egyet, így 3-1el búcsú. Anya mondta neki, hogy szerinte hintünk egy 4est és nem kapunk egyet se. Ricsi jót nevetett ezen
A stadion melletti szállodában voltunk (Senator Hotel), úgyhogy mikor sétáltunk oda, pont a stadion volt a távolban. Már lobogtak a zászlók, látszottak a székek, stb. Hát ott azért úgy kicsit lefagytam
Majd este meccs, 94.944 néző, élőkép. Még fel sem fogtam, hogy most én tényleg itt vagyok a stadionban, telt ház, akiket eddig csak tv-ben láttam, azok ott szaladgálnak előttünk, Messi úgy beverte az 5. percben, mint ló a lónak
Nem igazán hagyott időt arra, hogy megszokjam a közeget, bár elnéztem neki
Aztán az egész meccs egy óriási élmény volt. A stadion folyamatosan szurkolt, lüktetett, hajtotta őket. Egy becsúszás, szerelés után óriási ováció. Ezután a meccs után nyilatkozta Xavi, hogy ő mióta itt játszik, nem élt át ilyen szurkolást.
A 4. gól meg maga volt a mámor. Főleg, hogy előtte pár perccel mentett egy hatalmasat Masche, és nagyon nyomott a Milan. Ugye egy gól és vége mindennek. Aztán jött a 4. és megvan.... 90 perc 130as pulzus után végre mindenki megnyugodott, óriási öröm mámorban úszott az egész stadion.
Hazafelé úton mi már ültünk a gépen, Anya kívül, jött Ricsi. Anya oda is szólt neki, hogy "mondtam, hogy 4-0 lesz..." Ricsinek egyből beugrott, fel is hozta Niang kapufáját
Hát életem eddigi legnagyobb élménye, kétség kívül. Voltam még ezután 5 meccsen, közte egy El Clasico, ahol kikaptunk 2-1re. De mivel maga a meccs is elég lapos volt, így a stadion se izzott annyira, mint ahogy elképzeltem egy Clasico-n. Pedig minden idők legnagyobb nézőszáma volt, 90 szabad hellyel a stadionban. De az mind a vendég szektorban.
Az utolsó kettő az egy dupla meccs volt, akkor még barátnőmmel, majd szálloda elfoglalása után már menyasszonyommal
Egy Depor elleni 4-0 és egy Man City elleni 4-0-al.
Azóta nem voltam, de nem is tervezem, amíg nem lesz normális játék. Lehet, hogy Messi búcsú meccse lesz a következő, amire kimegyek...ha összejön.
Xavit sajnos nem láttam a Camp Nouban már, de a legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor Init lecserélte LE és állva tapsolt mindenki a stadionban.
