Ma van halottak napja, úgyhogy megemlékeznék róla.
Na szóval miután átvette az irányítást a csapat felett én már akkor is tudtam, hogy valószínűleg nem leszünk olyan sikeresek, mint Peppel voltunk, de mégis bizakodtam.
De aztán sajnos kiújult a rákja és kezelésekre kellett járnia New Yorkban. Eközben Roura-val kiejtettük a Milant. Sajnos a Realtól kikaptunk, de engem nem érdekelt, úgyis volt vagy 6 pont még a különbség a tabellán. Aztán jött a PSG elleni BL-nyolcaddöntő, ahol az első meccs döntetlen lett csakúgy mint a második. Továbbjutottunk. Az elődöntőben viszont a Bayernt kaptuk, ami már kemény falatnak bizonyult. Ki is estünk elég csúnyán... De no problem, a bajnokságot azért megnyertük rekordot jelentő 100 ponttal. A nyár közepén viszont megint kiújult Tito rákja, ezért lemondott, a helyére Tata Martino érkezett.
És most ha belegondolok mi lenne, ha még mindig élne, összeszorul a szívem, mert tudom, hogy valószínűleg nem tartanánk itt.
Nyugodj békében Tito Vilanova! 
