Én még mindig nem hiszem el. Egész egyszerűen hihetetlen ami történt. Én nagyon bíztam a csapatban. Látva az nyilatkozatokat, meg az elszántságot, hittem benne, hogy meg lehet csinálni. A mutatott játék, még ha nem is volt alkalmas ziccerek kidolgozására, brutálisan működött. Az egész gépezet. Az a letámadás intenzitás amit mutattak Guardiola alatt az azt hittem már nincs meg a csapatban. De valami egészen elképesztő módon visszajött. Gyönyörű volt nézni ahogy megfojtották a PSG-t. Kellett a szerencse is, de az akarat döntött és az elszántság.
Cavani góljánál viszont sokkot kaptam. Azért haveri csoportba (ami tele van Realosokkal) írtam, hogy nyugi, megyünk a 6-1-ért, de nem hittem volna, hogy valóban összejön, csak bíztam a csodában meg a drámában.

De pár ember biztosan hitt és az egyik Neymar volt. Ez a srác... Lehet akármennyire komolytalan meg tudom is én mi, embertelen mit leművelt. Próbálkozott becsülettel és nagyon sokáig feleslegesen. De akkor sem adta fel. Nem tudom, hogy lehet ennyi évesen ekkora önbizalma valakinek. De lehengerlő. Amit meg leművelt. a szabadrúgás, a büntető, és ballal az a passz a végén. Ilyen teljesítmények feléért szoktak kiosztani egy bizonyos arany bogyót. A csávó már 8 gólpassznál tart idén a BL-ben. Úgy néz ki ez az ő fő harctere.
De ki lehetne emelni mindenkit. Mert ebbe mindenki nagyon beletette a magát. Hányszor rezgett a léc, de valahogy mindig odaértek. Umtiti ennyi megelőző szereléssel. Vagy éppen MAtS aki igazán klasszissá érett és megkövetem magam azok után, hogy kritizáltam. De Busquets is megmutatta, hogy miért világklasszis.
De ott van Lucho. Az egyik legkevésbé megbecsült top edző a világon és képes belehajtani a csapatát egy ilyenbe. Akármi is lesz a szezon vége. Ha nem nyerünk semmit is, aki a szájára meri venni ezt az embert annak life time ban-t adnék.
Luis Enrique: "I would like to emphasize those who didn't have the faith when we lost 4-0"
Lehetne ez egy nagy kollektív tanulság, hogy sosem szabad feladni és nincs olyan, hogy 0% esély. Ennek a fórumnak meg pláne, mert ennyi károgót nem találni máshol. Ha döcög a szekér is lehet értelmesen beszélni a játékosokról meg az edzőkről, nem csak akkor amikor a csúcson vagyunk.
Kicsit azt érzem, hogy akik ennyire képesek el lépni a csapattól azok ilyenkor nem érdemelnek meg egy ilyen meccset. Nem hiszek ebben, hogy ki mekkora szurkoló, mert ez nem egy mérhető dolog. Ez mindenkinek a személyes, önmagában lezajló folyamata. De nagyon remélem, hogy ez egy nagy tanulság. Nyilván divatszurkolók jönnek és mennek és nem csoda, hogy ott hiányzik a szív, de én most nem róluk beszélek.
Első meccs után is jöttem én a kis Pats analógiámmal és ahogy jött a meccs, egyre inkább ez élt bennem, hogyha nekik sikerült, nekünk is fog. Erre most itt tartunk.
https://twitter.com/Patriots/status/839613273410584576
Történelmet írt a csapat és ezt a történelmet sok millió ember agyába és emlékezetébe bele ültette. Ennél nagyobbat egy klub sem érhet el.
Egy kis érdekesség még:
Before last night, the previous time Barcelona played a 3-3-3-1 was in November 1999, under Louis van Gaal (with Luis Enrique, Pep Guardiola and Ronald de Boer in midfield)
Vajon 18 év múlva ezt Busi, Ini, Rakitic vagy Rafinha fogja újra elővenni?
