Örülök hogy ezzel nem csak így vagyok, konkrétan ahányszor belegondolok örömkönnyezek, a gólnál meg konkrétan zokogtam, mikor már emberemlékezet óta nem sírtam, hihetetlen.
Nem tudom elhinni még mindig, őszintén félek hogy csak álmodom ezt az egészet, és mindjárt felébredek és meglátom hogy egy 1-1 lett a meccs vége
Mindig is az örök optimisták közé tartoztam, és még a 4-0 + hosszabbításban is csak a legjobb hangulatomban bíztam, tudtam hogy lehetetlen, ha nem a kedvenc csapatomról lenne szó akkor nem maradt volna meg még a maradék szurkolói remény sem.
Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy ha a PSG betalál lehet keresnivalónk...
Leírhatatlan mit érzek, hihetetlen mit toltak a fiúk, és meglett az eredménye, mert láthatóan tényleg bíztak benne egytől egyig.
Még a legoptimistábbak is úgy gondolták közülünk hogy ha a PSG betalál akkor annyi(nem véletlen), erre a fiúk nem zuhantak össze a pályán, kicsit visszaestek, de utána újból éledtek és TÖRTÉNELMI párharc lett belőle.
Nem lett gólhelyzet-zápor a meccs, de mezőfölényben nagyon a PSG felé nőttünk, és szerencsére bement aminek be kellett.
2-0-ról is hatalmas teljesítmény visszajönni(egyedül nekünk és a Real Madridnak sikerült), hát még 4-0-ról...Leírhatatlan, bebizonyították a fiúk hogy a lehetetlen nem létezik, csak tenni kell érte.
Tényleg, ha ez tavaly történt volna akkor szegény Dicaprio vissza is adná az Oscarját mert mi vagyunk az igazi Visszatérők
