Hogy is kezdjem... Az odavágó után nagyon mérges voltam, hogy egy élettelen, enervált játékkal lenulláztuk magunk, és gyakorlatilag a saját hülyeségünk, és nemakarásunk miatt elment az esély. Akkor le is írtam, hogy kieshetünk, az benne van, de nem így! Elkönyveltem, hogy a BL kuka, innen nem jövünk vissza, de jó ha a bajnokságban tudunk tapadni a Realra... Jött a következő meccs, javulgatni kezdtünk, de még nem volt az igazi. Jött a hétvége, és bár még mindig nagyon sok hibát láttam, és néhol igencsak rossz megoldást választottunk, egyre jobban kezdtünk összeállni, mondtam is magamban, alakul ez, szép volt fiúk! Itt ott tartottam, hogy a PSG ellen essünk ki szép játékkal, akarjanak a fiúk, nekem már az is elég lesz. Mert úgy, ahogy az első meccsen játszottunk nem lehet kizúgni, kell a szépítő meccs. Eljött a mai nap, párszor napközben eszembejutott a mai meccs, de nem voltam bezsongva. 8 körül már eléggé rápörögtem a meccsre, és habár semmi esélyt nem láttam a továbbjutásra, valamiért úgy izgultam, mintha 1 gólra lettünk volna a továbbjutástól (én se értettem, ez miért van, mivel teljesen tisztában voltam vele, hogy gyakorlatilag semmi esélyünk, és én is azt gondoltam, hogy itt a vége, majd jövőre), és azán elkezdődött a meccs...
Gyakorlatilag úgy izgultam, mintha döntőznénk a Real ellen, és nem is tudtam hova tenni, hogy mi ez a nagy izgalom.
Örültem annak amit látok, hogy a fiúk odatesznek mindent, mintha az életük függne ettől a 90 perctől. Mondom ha így kiesünk, én elfogadom, és megdícsérem a csapatot, mert ez már valami, így, ilyen játékkal ki lehet esni.
Ez után jött a második gól, és még bőven időben voltunk.... Itt már az ülés is gondot jelentett, olyan "idegállapotba vótam"
Ekkor azt mondtam, hogy ez így ideális, de most még az utolsó néhány percben be kellene nekik rúgni még 1et, hogy megzuhanjanak szünet előtt... Ez sajna nem jött, de mondom a következő félidőben simán reális az újabb 2 gól...
Elkezdődött a második félidő, és tizi... Na mondom csak Messi nehogy rágörcsöljön... Bevágta!
Itt már gyakorlatilag ülni se tudtam
Mászkáltam a TV előtt oda-vissza
Ilyen a Chelse elleni visszavágókor volt (mármint hogy ilyen szinten ideges legyek, meg izguljak/szurkoljak)...
És ekkor jött a hidegzuhany.... 3-1
Mondtam magamban, hogy akkor ennyi volt, szép volt fiúk, megpróbáltuk, amit lehetett megcsinálták a srácok, látszott hogy mindenki odateszi magát amennyire tudja, a játék is szép volt a PSG másik rendezvényen volt, dehát ebben a játékban benne volt a kontra, be is jött nekik az idegenbeli gól. Kicsit elkeseredtem, de inkább csak lenyugodtam a nagy idegeskedés után.
Telt az idő, szerintem a srácok is feladták, a közönség is elhalkult, aztán jött Neymar!
Itt elkezdtem bosszankodni az a kihagyott Gomes helyzet/Umtiti kapufa miatt, dehát ez van, majd jövőre...
Utána jött az újabb tizi, mondom magamban, kár, hogy későn jött, nincs már idő, de őszintén ha lett volna idő se gondoltam azt, hogy ezt behúzzúk... Mikor Neymar odaállt 11est lőni, mondom jajj, ismerve a toporzékolós lövését, mondom ez nem biztos, hogy bemegy, talán másnak kellene lőnie... Inkább fogadtam volna arra, hogy kihagyja
De bevarta!
Itt lettem csak igazán idegbeteg
Mondom van még 3-4 perc, az nem lesz elég, hiába vagyunk jók, hiába nyomunk nagyon! Stegen is felszaladt, mondom ha az első ívelés nem jön be, nekünk annyi, jön a kontra, de ezt kell játszani. Na, az első ívelés nem jött be meg is indult a PSG... Mondom magamban szép volt fiúk, így kell ezt csinálni, kár volt azért az odavágóért... Erre újra Neymar, hopp egy csel, bal láb, ível, Robi pedig érkezik... Itt olyat sivalkodtam, mint egy 10 éves kislány, ugráltam helyben, tapsoltam, ordibáltam
Nem azt akarom mondani, hogy mintha megéreztem volna, mert teljesen lemondtam a továbbjutásról, de "volt ma valami a levegőben"!
Ez egy olyan élmény volt, mint anno Ini utolsó perces bombája... Soha nem felejtem el, de gondolom a játékosok se! Köszönet a csapatnak ezért az estéért, és köszönet a játékosoknak is, hogy odarakták magukat, és újabb történelmet írtak!
Szerencsésnek érzem magam, hogy átélhetem ezeket a meccseket, ilyen élményben lehet részem!
Szóval innen már bármi lehet, de nekem ez a mai meccs kárpótolná azt is, ha nem jutnánk tovább a következő körben. Olyan élmény volt ez, amit nehéz szavakba önteni, át kell élni!
PS Bocs, hogy ilyen hosszú lett ez a szösszenet, de még mindíg nem tudok aludni, aztán ki kell magamból adni a feszkót
Hajrá Barca!
