Akkor jövök, hogy elmenjen a kedvetek a filmezéstől:
Kiskakukk
Orosz-finn koprodukcióban készült II. világháborús tragikomédiáról van szó. Az ok, ami miatt hozom: a film dramaturgiája. A kamaradarabok jellemzően szinte csak a szövegkönyvre szoktak támaszkodni, gyakorlatilag azok minőségén áll, vagy bukik az egész. A Kiskakukkban viszont az a helyzet, hogy a három szereplő három, egymástól eltérő nyelven szólal meg, amivel éppen a szópárbajok kialakulását lehetetlenítette el az író.
Idétlennek tűnhet ez a húzás, voltaképp az is, mivel így a cselekmény is elég ütemtelenül épül, már ha épül egyáltalán, viszont a filmbeli nyelvi gátak miatt folyamatosan kisebb-nagyobb konfliktushelyzetek alakulnak ki, s utóbbiak végett jó néhány témát érintő, tartalmas alkotássá terebélyesedik. Valamint a háborús környezetnek is megvan a maga szerepe: a Kiskakukk a német Sztálingrádhoz, vagy A szentjánosbogarak sírjához hasonlóan pont azzal mesél rengeteget a háborúról, hogy igyekszik minél jobban elkerülni azt.
8/10
ui.: Az alapvetésből adódik, hogy nincs szinkronos verzió, csak feliratos. Ha pedig sokan láttátok (nem találtam hsz-t sem itt, sem a filmes topikban), akkor a Miller's Crossing-ot ajánlom.