Komolyan, két nap sem telt el és beindult az országos argentin „ne menj el Messi” kampány. Buenos Aires-ben demonstrációt szerveznek, ahova már bejelentkezett több mint 50 000 ember, felavattak egy Messi szobrot, a metróban „ne menj Messi” felirat villog, közösségi oldalakon ezrek kampányolnak mellette, könnyes szemű argentin kisfiúk töltik fel a „te vagy a példaképem, kérlek ne menj el” házivideókat, és az argentin elnökön, iskolákon, egyesületeken, sportolókon, a szövetségen át egészen Maradonáig mindenki könyörög, hogy gondolja meg magát. Maradona konkrétan úgy tolt le egy szívbemarkoló üzenetet arról, hogy szegény Messit mindenki egyedül hagyta, pedig mellette kellett volna állni, hogy két nappal a Copa döntő előtt még ő maga mondta, hogy ha ezt sem nyeri meg, akkor haza se jöjjön. Az Olé újság meg kihozott egy olyan cikket, ahol szó szerint leszidja az argentinokat az író ilyen szöveggel, hogy „az egész világon csak ti nem tudtátok megbecsülni, és most tessék, nincs több motivációja felvenni az argentin mezt, szégyelljétek magatokat.”
Jól megmozgatta most Messi az argentinokat.
Úgyis meggondolja magát, az interjú hangvételén érződik, hogy ez nem egy hideg fejjel meghozott döntés, hanem abszolút az indulatok hozták. Kicsit lehiggad, nyaral egyet a Bahamákon, és máris visszatér az életkedve. De ha nem, és végleges a döntés, akkor legalább a Barca baromi jól jár.
Azért tényleg nagyon sajnáltam, annyiszor bukott már el trófeát, ennél a jelentéktelen Copánál sokkal fontosabbakat, de így kiborulni és sírni még nem láttam. Sok volt neki ez a két év alatt három elbukott döntő.
