Stalkyard írta:A csapat fizikálisan és mentálisan is ki van fáradva. Illetve taktikailag Simeone az első félidőben csúnyán megverte Enriquét, a piros most jól jött, anélkül nem tudom hogy alakult volna tovább... .
Tudom, hogy divat Simeonet taktikai félistennek ábrázolni, de minden komolyabb meccsére úgy küldi fel az övéit, hogy bennük van a piros. A fizikai dominanciából eredő mentális hadviselés rengeteg előnnyel jár, párharc-párharc hátán, keménység és alattomosság határmezsgyéjén lavírozva sok ellenfélen sikerül felülkerekedni, de a taktika része a potenciális piros lap vállalt rizikója.
Torresnek a sárga lapja után is volt két teljesen szükségtelen, ütemeket késett belépője, labda meg a közelben sem. Lehet azt mondani, hogy megúszhatta volna, de egyfelől akkor a fél fórum a pirosat követelte volna (jogosan) számon a bírón, másfelől hogy egyértelműen jogtalannak milyen univerzumban számít, azt nem értem.
Az nálam nem érv, hogy ilyen téttel bíró meccset nem kell "eldönteni", mert ilyen téttel bíró meccsen a vaddisznócsörtetést sem kell engedni, abszolút adható piros volt, ha nincs előtte előnyszabály az előző narancssárgás belépőjénél, akkor ott tuti megkapta volna az utolsó figyelmeztetését, de már akár ott is mehetett volna.
Szóval ha elismerjük Simeonét, hogy milyen küzdős-hajtós "csupaszív" taktikát alakított ki, akkor azért azt se hallgassuk el, hogy a potenciális piros a taktikájának a gyenge pontja. Ez kicsit olyan, ha valaki öt csatárral küldi fel az övéit és a csapat rúgdossa a gólokat, akkor az a taktika erőssége, de ha a fellazult védelem miatt gólokat kap, akkor az meg a taktika hiányossága. Simeone gond nélkül vállalja fel, hogy a rengetegszer megénekelt előnyökkel szemben a másik serpenyőbe bekerül a piros. Aztán másnap lehet méltatlankodni, csinálni a fesztivált, láthattuk is a 2. félidőben minden kétes helyzetet oda is fújt a rigó, ettől még a második félidő Simeone taktikájának a bukása, ne istenítsük érte...