Meg a Bob nagytesó Gratula neki rohadt jó lettzola8787 írta:Barátnőm alkotott
.
a nap legjobb mondata. már csak azért is, mert ezt szinte az emberek 99%-ra rá lehet húzni, attól függetlenül h most itt konkrétan nem ismeri senki sem nonamet, sem a barátnőjét.TripleH írta:Hát nem akarok megmondó ember lenni, de szerintem ő max a lelkiismerete miatt szenved, mert ha annyira bánkódna a dolgon, tett volna ellene, hogy bekövetkezzen
Hát nem akarok megmondó ember lenni, de szerintem ő max a lelkiismerete miatt szenved, mert ha annyira bánkódna a dolgon, tett volna ellene, hogy bekövetkezzen. Hidd el, hogy mindig annak könnyebb aki szakít. Volt már dolgom pár nővel és tapasztalatból írom ezt amit. Meg már én is voltam azon az oldalon párszor aki kimondta, hogy adios. Hidd el neki főleg lelkiismeret furdalása van.noname írta:Tudod ez jó tanács lenne, de neki az nem szívesség, hogy szenvedek. Ő is szenved, amikor engem szenvedni lát, még akkor is ha ő az okozója. Lehet h jobban kivagyok, mint ő, de ő is rengeteget szenved. Rossz embernek tartja magát és szégyelli magát azért amit tett. Bonyolult dolog ez. Reméltem, hogy sose lesz részem ilyenben.
Velem az is az egyik baj, hogy túl megbízható vagyok. Ha nekem megtetszett egy csaj, miközben jártunk, megmondtam a barátnőmnek: figyelj, ez van, de nem fogok vele beszélni egy ideig h nehogy baj legyen. Ez is egy probléma lett végül, hiszen tőle is azt vártam h annyira megbízható legyen mint én. Tőle is azt vártam, hogy még a legrosszabb időszakok során se legyenek kétségei, ahogy nekem se. Mindenki ugye magából indul ki.
noname írta:Megmondom a magamét. Volt, hogy egy vadidegen társaságban, ahol csak én nem ismertem senkit,ők ismerték egymást, beszélgettünk és rövid idő elteltével azt vettem észre h én irányítom a beszélgetést.
Az ex-barátnőm pedig pont az ellenkezője volt ennek. Mindent megtettem, hogy ne legyek én az, aki irányít, de néha nem figyeltem. Nehéz az ilyen. Ő akart menni egy koncertre, nekem nem sok kedvem volt, megkérdeztem, hogy muszáj-e menni, ő azt válaszolta: Nem. Fordított esetben valszeg azt mondtam volna megyünk és kész, max eljövünk hamar, ha nem érezzük jól magunkat.
Ezzel egyetértek, de minden próbálkozás ellenére lesznek néha különbségek. Nekem szó szerint domináns természetem van. Megmondom a magamét. Volt, hogy egy vadidegen társaságban, ahol csak én nem ismertem senkit,ők ismerték egymást, beszélgettünk és rövid idő elteltével azt vettem észre h én irányítom a beszélgetést.MQuCsabi írta:Egy normális kapcsolatban egyik félnek sem szabadna alárendelt viszonyban lennie, s pont ezért is értek egyet csababarcával és én is kiemelném azt, hogy Miérteket soha ne keress, legalábbis ne öld bele az idődet, mert nincs értelme. Aki félre akar kacsintani, az megteszi, aki rosszul akarja érezni magát egy kapcsolatban, az talál módot rá.... és itt most ne marról vna szó, ha egyik veri és terrorizálja a másikat nyilván.
Te lehetsz az a srác, akit mindneki úgy néz, hogy úristen, végig pofázza a meccseket, ahol játszik, mindig megmondja a frankót, legszívesebben "elásnák" vagy elvernék, de titkon mindneki azt mondja, hogy eeez iggen, mindnekinek ilyennek kellene lenni.Tivornya írta: ...magamfajtát is csak akkor, ha legalább másfélszer nagyobb nálam, azaz egyenlő feltételeket biztosítok mindig, minden helyzetben a partnernek.
Bocsánat Kedves, de te más kávéházban szürcsölgetsz(és nem tudtad értelmezni a mondandómat), mint hiszed: az én megoldásom az azonnali és végleges megoldás, nem az elrejtett indulatok fizikai kiterjesztésének az alapja, amire próbálsz asszociálni. Tehát az én megoldásom szerint: néhány gusztustalan mondatban max. 10 perc alatt megutáltathatjuk egymást. Ráadásul, amint mondtam is, igencsak gerinces vagyok, ami megnyilvánul abban is, hogy nőt sosem ütök meg(meg sem történt a múltban sem ilyen eset és saját magamat aláznám és szégyeníteném meg!), magamfajtát is csak akkor, ha legalább másfélszer nagyobb nálam, azaz egyenlő feltételeket biztosítok mindig, minden helyzetben a partnernek. Amiről te beszélsz, az az elfojtott indulatok hosszadalmas továbbcipelésének a terméke, aminek remek alapja a probléma elmismásolása, esetleg a közös gyerekre való mutogatás. Akivel végeztem a saját módszeremmel, annál 2 gyerek leledzik, akiket elfogadtam és jobban szerettek a genetikai apjuknál!El fanático írta: Nem egy helyen a rendőröknek kell közbe avatkozni, annyira jól sikerül a Tivornya tanácsát megvalósítani...
Beleakartalak írni, de aztán mégsemBob_Marley írta: Kivéve engem.
Kivéve engem.zola8787 írta:noname ugyan már, mi vagyunk itt a te virtuális családodnoname írta:
Ez pedig mindenkinek: Nagyon hálás vagyok a tanácsokért és a sztorikért. Normális esetben nem szeretem más véleményét hallgatni sokat, megvan nekem a sajátom is, de elismerem, amikor valamihez nem értek. Amikor itt olvasgatok valamivel jobban érzem magam. Köszönöm!
noname ugyan már, mi vagyunk itt a te virtuális családodnoname írta:
Ez pedig mindenkinek: Nagyon hálás vagyok a tanácsokért és a sztorikért. Normális esetben nem szeretem más véleményét hallgatni sokat, megvan nekem a sajátom is, de elismerem, amikor valamihez nem értek. Amikor itt olvasgatok valamivel jobban érzem magam. Köszönöm!
noname írta:
Még most is neki mondtam meg, hogy érzek, a legsötétebb gondolatokat is, mert ő az egyetlen, aki igazán ismer/ismert. Próbáltam nem beszélni vele, de képtelen vagyok rá. Tudom, hogy szánalmas, de az én szempontomból ilyen volt ez a kapcsolat. Egy rohadt világ közepén egy sziget, kettőnkkel.
Itt azért megjegyezném, hogy férfiként szerencsés helyzetben vagy a szakítás során, mivel nekünk nem akkora szükség/követelmény a szex esetén az érzelmi kötődés. Nem azt mondom, hogy fűvel-fával, de nem árt, hogyha megállsz egy-két bokornál kiüríteni a tárat. Nekem pl. ez a "kaland" olyan mérhetetlen megkönnyebbülés adott, hogy utána egyik napról a másikra folyamatosan lett könnyebb. Régebben szenvedtem hónapokig, ezt meg folyamatos ismerkedéssel, flörtöléssel lerövidítettem minimális időtartamra.
