Offtopic

[Petr]

Nekem simán mondta a fizikai tanárom, hogy még az élethez is hülye vagy fiam/lányom.

Ezt a mondatot nálunk is elsütötte egy-két tanár, illetve hogy mi lesz velünk a késöbbiekben, csak ebben az volt a legviccesebb hogy pont ők voltak a leghangosabbak, akik kerestek egy hónapba nettó 120-130 ezer forintot.

Lehet, hogy nekem van korán, de ez hogyan függ össze? A kereset határozza meg, hogy ki mennyire kompetens vagy mennyire vitte az életben? Főleg egy tanár esetében? Ez nonszensz. Mielőtt írok róla egy regényt örülnék, ha kifejtenéd.

[Nero.]

. Szükség van néha odapörkölni, hogy a gyerek érezze. Nekem simán mondta a fizikai tanárom, hogy még az élethez is hülye vagy fiam/lányom. .

Ezt a mondatot nálunk is elsütötte egy-két tanár, illetve hogy mi lesz velünk a késöbbiekben, csak ebben az volt a legviccesebb hogy pont ők voltak a leghangosabbak, akik kerestek egy hónapba nettó 120-130 ezer forintot.

[Bob_Marley]

Aki egy ilyenre így reflektál, az nem teljesen normális szerintem.
De mondom, ha szerinted ezzel semmi gond, akkor mindegy, hagyjuk.

Mondjuk nem kellett volna semmilyen megjegyzést tennie azért, mert nem értettem, mit mond, hanem szimplán megismétli. Vagy annyit mond, hogy legközelebb jobban figyeljek oda.

De ha ennyiért "lehülyéz" valakit, akkor nem tudok vele mit csinálni. Még csak nem is szarkasztikus volt, simán komolyan gondolta.

Pont ezt írtam, hogy a nem baj fiam, meg legközelebb jellegű mondatok nem hatásosak a szememben. Szükség van néha odapörkölni, hogy a gyerek érezze. Nekem simán mondta a fizikai tanárom, hogy még az élethez is hülye vagy fiam/lányom.

Szitut nem ismerjük, szerintem ez nem egy nagy durranás, amit írtál, úgyhogy tényleg hagyjuk.

Szarkasztikus pedig pont hogy az amit komoly hangnemben adsz elő és gúnyos.

[MatyiG]

Aki egy ilyenre így reflektál, az nem teljesen normális szerintem.
De mondom, ha szerinted ezzel semmi gond, akkor mindegy, hagyjuk.

Mondjuk nem kellett volna semmilyen megjegyzést tennie azért, mert nem értettem, mit mond, hanem szimplán megismétli. Vagy annyit mond, hogy legközelebb jobban figyeljek oda.

De ha ennyiért "lehülyéz" valakit, akkor nem tudok vele mit csinálni. Még csak nem is szarkasztikus volt, simán komolyan gondolta.

[Bob_Marley]

Ha ezen megsértődik valaki, hogy a rák sem találna semmit az agyában? Hagyjuk akkor, de ez még csak nem is durva.

Dehogy sértődtem meg rá, tojok az ilyenekre.
Szerintem egy normális tanár nem mond ilyeneket. Lenéző, ledegradáló szerintem, mert nem viccesen mondta még véletlenül sem.

Akkor mit kellett volna mondania? Nem értetted, nem figyeltél eléggé és ezzel reflektált. Inkább szarkasztikus kifejezés mint lenéző.

[MatyiG]

Ha ezen megsértődik valaki, hogy a rák sem találna semmit az agyában? Hagyjuk akkor, de ez még csak nem is durva.

Dehogy sértődtem meg rá, tojok az ilyenekre.
Szerintem egy normális tanár nem mond ilyeneket. Lenéző, ledegradáló szerintem, mert nem viccesen mondta még véletlenül sem.

[Bob_Marley]

Hát, ha nálad ez normális, akkor hagyjuk. Aki ilyenekkel oltja a diákokat, az nem tanárnak való.
Van egy szituáció, és akkor ha jó kedvében van, akkor semmi baj, ha meg rossz kedvében van, akkor te vagy a leghülyébb a világon.
Szidni normálisan is lehet.

Amúgy ez, amit írtam előbb, hogy mit mondott nekem, ez egy olyan után volt, hogy nem értettem, hogy mit kérdezett, és megkértem, hogy ismételje meg, aztán ezzel oltott le.

Ha ezen megsértődik valaki, hogy a rák sem találna semmit az agyában? Hagyjuk akkor, de ez még csak nem is durva.

@zola8787
Lehet neked ez szappanopera, irigyellek akkor emiatt. Én a fociból rengeteg tanultam, s pont olyanokat, amiket a mai napig is vallok, hogy nem az számít ki mit gondol hanem hogy te mit csinálsz és azt teljes erővel csináld. Azt hogy mindig valamiért kellett küzdeni, s én tanulás terén is mindig ilyen voltam. Mai napig ilyen vagyok, mi az amiből lehet tanulni, amivel előrébb lehet jutni.

[zola8787]

Én leginkább a kedvfüggő tanárokat utálom. Alsóban ilyen osztályfőnököm volt, és a legnagyobb baj az volt, hogy általában nem volt jó kedve.

Most meg az angoltanárom is, de nem kicsit, szerintem skizofrén. Az esetek 2/3-ában tök jó fej, meg minden, de néha, mikor nincs jó kedve, egy igazi tapló. Mindenért beszólogat, semmi se jó neki. Volt, hogy azt mondta nekem, hogy a rák az agyamban éhen halna, meg ilyenek.
Meg olyat is mondott még, hogy inkább szenet lapátolna, mint minket tanítana. Máskor meg dicsér minket, hogy mi vagyunk a legjobb osztály. Tuti skizofrén.

Ha nő volt akkor szerintem tudjuk, hogy miért volt havonta baja

Amúgy az egész oktatás úgy rossz ahogy van, de nem is tudnám hogyan lehetne megoldani. Én 2002-2006 között jártam egy közlekedési szakközépsuliba (szülők ebben dolgoznak, jó tapasztalatok, engem meg nem érdekelt sajnos, hogy hova megyek úgyis tudtam, hogy felvesznek). Általános iskolában konkrétan a kémián kívül mindenből sokkal keményebb tanárom volt, mint szki-ben. Sok osztálytársam például nem is hallott tizedikig angolból a szenvedő szerkezetről, mi már hetedikben végigvettük azt is. Mivel 38-an kezdtük így gondolhatjátok, hogy voltak a tényleg nagyon buták, a nem tanulók, átlagosak, meg ugye az átlag felettiek. Csináltak egy felvételi tesztet magyarból és matekból, 100-ból 98 pontot értem el, egyszerűen nem hittem el, hogy ez komolyan felvételi vizsga. Eleinte baromi jól tanultam, nagyon fogott az agyam, meg otthon is szorgalmas voltam, de ahogy láttam, hogy a nem tanló osztálytársaim semmi erőlködés nélkül megkapják a kettest, hármast és poénkodtak, hogy mekkora stréber vagyok (pedig nem voltam az, csak hát közülük nem volt nehéz kitűnni), egyszerűn belefásultam és nekem sem volt kedvem tanulni.
Igaz elmentem utána egyetemre és 2 év csúszással végeztem el ezt a mérnöki butaságot. Ha nem is ilyen osztályba kerülök, tuti, hogy nem lazsálok, de egyszerűen átvettem ezt az életszemléletet sajnos.

Bob ez a focis hasonlatod egy argentin szappanoperába beleférne, de a való életben nagyon nem állja meg a helyét. Én 15 éves korom óta focizok, de nem küzdöttem sosem úgy a padban, mint a pályán

Egyetem meg vicc ahogy van. Kapásból, hogy a to-n senki sem tud semmit, pedig állítólag ez a dolguk. Aztán kapok egy olyan tanárt ábrázoló geometriából, aki ültetési rendet ír az első gyakorlaton és egy Robi nevű srác beül egy Kata nevű lány helyére a második gyakon és onnantól kezdve félév végéig Katának hívja, hát ez a megaláztatás egy kis része. Amikor hallom, hogy bölcsészek azon paráznak, hogy basszus elfelejtettem felvenni a kiírt vizsgát neptunra és nem lesz több vizsga, ugyanis FELELET NÉLKÜL MEGKAPTÁK A JELEST és csak a "papírmunka" miatt kell felvenni és feliratkozni, én meg áramlástanból negyedik tárgyfelvételnél sikerül egy kumma aláírást szereznem és olyan boldog vagyok, hogy majdnem szívinfarktust kapok... Na jó befejeztem, bocsi a semmitmondó írásért

[noname]

A kedvfüggő tanároktól én is a falra mászom. Épp 30-án kell egy bemutatót tartsunk retroszintézisből és kb senkinek sincs ötlete se h mégis mit akar az az ember h bemutassunk. Már vagy 4. alkalommal tanít engem a 6 év alatt, de még mindig nincs ötletünk se h miként kéne neki elkészíteni valamit. Egyszer 8,25-öt ad a hibátlan vizsgára, majd 10-est a poénból elkészített bemutatóra, 2 nap múlva megint a fene se érti h kinek a jegye honnan származik.

A tanári szakma egyik legfontosabb alapelve a következetesség.

Amúgy sztem te tudathasadást akartál írni, mert azt szokták köznapi nyelven skizofréniának mondani. Ironikus, hogy az általad leírt viselkedésre a valós orvosi tünetei a skiforéniának valóban illenek, ami ugyan nem tartalmaz tudathasadást, de a kiszámíthatatlanság, hangulatingadozás, semmiből jött aggresszió valóban gyakori tünetek.
A poén kedvéért továbbá némi infó: jelenleg a pszihótanár margittán volt korábban pszihiátriai beteg.

[MatyiG]

Hát, ha nálad ez normális, akkor hagyjuk. Aki ilyenekkel oltja a diákokat, az nem tanárnak való.
Van egy szituáció, és akkor ha jó kedvében van, akkor semmi baj, ha meg rossz kedvében van, akkor te vagy a leghülyébb a világon.
Szidni normálisan is lehet.

Amúgy ez, amit írtam előbb, hogy mit mondott nekem, ez egy olyan után volt, hogy nem értettem, hogy mit kérdezett, és megkértem, hogy ismételje meg, aztán ezzel oltott le.

[Bob_Marley]

Én leginkább a kedvfüggő tanárokat utálom. Alsóban ilyen osztályfőnököm volt, és a legnagyobb baj az volt, hogy általában nem volt jó kedve.

Most meg az angoltanárom is, de nem kicsit, szerintem skizofrén. Az esetek 2/3-ában tök jó fej, meg minden, de néha, mikor nincs jó kedve, egy igazi tapló. Mindenért beszólogat, semmi se jó neki. Volt, hogy azt mondta nekem, hogy a rák az agyamban éhen halna, meg ilyenek.
Meg olyat is mondott még, hogy inkább szenet lapátolna, mint minket tanítana. Máskor meg dicsér minket, hogy mi vagyunk a legjobb osztály. Tuti skizofrén.

Nem értem miért lenne ez skizofrén tulajdonság, gondolom tesz is érte adott illető hogy ezt mondja. Ha szidni kell akkor szidni kell.
Majd az lesz a kedvfüggő mikor ránéznek az csoportra és előre kijelentik, hogy na akkor srácok 15 ember fog átmenni a többinek pótvizsga.

[MatyiG]

Én leginkább a kedvfüggő tanárokat utálom. Alsóban ilyen osztályfőnököm volt, és a legnagyobb baj az volt, hogy általában nem volt jó kedve.

Most meg az angoltanárom is, de nem kicsit, szerintem skizofrén. Az esetek 2/3-ában tök jó fej, meg minden, de néha, mikor nincs jó kedve, egy igazi tapló. Mindenért beszólogat, semmi se jó neki. Volt, hogy azt mondta nekem, hogy a rák az agyamban éhen halna, meg ilyenek.
Meg olyat is mondott még, hogy inkább szenet lapátolna, mint minket tanítana. Máskor meg dicsér minket, hogy mi vagyunk a legjobb osztály. Tuti skizofrén.

[kanty]

Nekem a szigorról az 5-8-as matektanárnőm jut eszembe. Aki ötödikben egy könyvvel kb. a 'mit is' ? is kiverte egy csajból mellettem, aztán felmosórongyot tört össze egy srácon, egy másikon pedig egy térképmutatót tört össze úgy lazán. Voltam már egy-két stresszes szituban (egyetem, versenyek, suli, stb.), de annyira soha nem voltam betojva, mint annak a kb. 155 centis nőnek az óráin. Pedig matekból abszolút nem voltam rossz, sőt. Ezzel a szigorral pedig elérte nálam, hogy meg se forduljon a fejemben, hogy matekkal foglalkozzak. Persze nem azt mondom, hogy ha nincs ő, akkor olyan pályát választok, aminek köze van a matekhoz, de így abszolút nem is volt opció, már kilencedikben sem.
Szóval azért szerintem a mértéktartás számít. Kell a szigor, az biztos, de ez azért terrorba nem menjen át.
Később meg volt egy olyan tanárom, aki kb. soha nem fegyelmezett, de amikor bejött és mesélni kezdett, akkor valóságosan megállt a levegő, pedig 17 fiú osztálytársam volt, és azért nem mondhatni, hogy eminens volt mindenki (külön megérne egy bejegyzést az is, hogy mik voltak ott )
Aztán volt kapcsolatom olyan emberrel, aki nagyon maximalista volt, nagyon megkérte, hogy odafigyelj, és a jó neki soha nem volt elég jó. Viszont folyamatosan azt éreztette veled, hogy egy senki vagy - és értsd azt, hogy kb. mindenkivel. És bár nagyon sokat tapasztaltam, hogyan kell nagyon nagy stressz alatt dolgozni, de pl. számomra az ilyen személyiség egy idő után abszolút elveszi a motivációmat. És nem azért, mert magas volt a szint csupán egy idő után az volt az érzésem, hogy mindegy. Aztán volt olyan, hogy a megkért szint ugyanolyan magas volt, de a csávó emberként tudott kezelni, ez pedig nagyon motivált, és valóságosan szívtam magamba azt a tudást, amivel ő rendelkezett.
Persze nagyon személyfüggő az egész, és a tanárnak a feladata, hogy meglássa azt, hogy kinél mi működik. Értem én ezt az olyan diákokra, akikben többet lát. Erről meg eszembe jut egy kutatás - egyik egyetemi tanárom mesélte -, hogy bementek egy suliba az USA-ban és néhány gyereknek egy teszt kitöltése után azt mondták, hogy zsenik. Aztán megfigyelték, hogy utána sokkal magasabb szinten tudnak teljesíteni. És nem azért voltak jobbak, mert többek készültek, tanultak, csak azért mert az ott lévő tanárok is hallották, amikor zseninek titulálták őket, és ezután egyszerűen nagyobb figyelmet kaptak, sokkal inkább középpontba kerültek, ez pedig a fejlődésüket is előtérbe helyezte.

[noname]

Itt beüt a többszörös mérce problémája is. Pl én lazán beszóltam egy tanárnak vagy leálltam vele vitázni, de ez nem tiszteletlenség volt. Ilyen vagyok, megmondom, amit gondolok. Még azok a tanárok is, akik eleinte ki nem álltak, ezt idővel belátták és nagyon jól kijöttünk egymással 12 végére.

Az pedig h a diákok mennyire el vannak kapatva nem kis mértékben a tanár hibája. Ha a tanár képes úgy megtanítani az anyagot, hogy az érdekes legyen, akkor az osztály nagy része figyelni fog. Például: volt egy biosztanárunk, az órái nagyon érdekesek voltak. Ő volt az egyetlen, aki elismerte h a diák tudhat többet nála. Pl nem egyszer kikérte az én véleményemet egy adott dolog kémiai vonatkozásaival kapcsolatban, mert tudta h a kémiai részét jobban tudom, mint ő. Nah az ő óráján mindenki figyelt. Nem volt csend, de rendes, értelmes viták, megbeszélések voltak. Szemben ezzel ment már ki tőlünk zene, matek és asszem földrajz tanár is sírva. Mi volt a különbség? A biosztanár leadta, amit le kell, de e mellé érdekessé tette a bioszt. A többi? Teljesítette az óratervét és annyi. Dögunalom.
Régi időkben nem kis dolog volt, ha valaki tanár, manapság már max az egyetemi tanárságnak van némi presztízse. A legtöbb ember azért megy tanárnak, mert nincs jobb ötlete, nem pedig azért, mert ért az anyaghoz vagy van hajlama a tanításhoz.

Felmerül a kérdés, hogy mit kezd pár abszolút delikvenssel egy jó tanár? Minden osztályban van pár reménytelen eset(mondhat a peda akármit. Ez így van). De az a helyzet, hogy ezek a delikvensek is kussban ülnek, ha látják, hogy mindenki más figyel. Példának egyik haverom kb mindenből hülye volt(fizika, matek, csak azért ment át, mert segítettem, románul azóta se tud ), de bioszból 9.54-et írt előfelvételin és most mesterizik Kolozsváron. Ennyit számít egy jó tanár.

[Alfa]

Ez erősen tantárgyfüggő. Aki pl zeneakadémiára megy, az nyilván szereti a zenét és nem fogja vele megutáltatni egy szigorúbb zenetanár, hiszen nekik az nem csak "munka", hanem passzió, szórakozás. Ugyanez érvényes pl egyes tudományos tárgyakra. Kémiát pl nehéz azzal megutáltani, akinek van rá hajlama(ha 4 év alatt nem sikerült megutáltassa a kémiát velem a licis tanárom, akkor állítom h lehetetlen). Más esetben, mint matematika, irodalom nagyon tanárfüggőnek tartom a dolgot, hiszen a matek esetén millióból egy ember, aki tényleg szereti és nem csak eszközként használja érdekesebb dolgokhoz(pl fizika, kémia, infó és kombinációk). Magyar esetén megint nagyon meg lehet utálni az irodalomelemzést, ha unalmas a tanár.
Egy zeneakadémia esetében viszont, ahova ráadásul a diákok nem azért mennek, mert nem jutottak be máshova, hanem tényleg vinni akarják valakire, szerintem teljesen okés a vas-szigor. Kicsit talán túlzás a film. Viszont teljesen meg tudom érteni azt, ha egy tanár többre tartja a zenét, mint a diákjait.

Mondhatnánk h akkor az illető nem tanárnak való. Ezzel némileg vitatkoznék, hiszen a legjobb diákokat pont nem az fogja motiválni, ha a tanár kedves, hanem ha a tanár imádja a zenét, ha látod, hogy szívvel-lélekkel csinálja, amit csinál. Felőlem lehet a világ legnagyobb seggfeje, de ha látom, hogy amit tanít, azt imádja, már mindjárt máshogy állok én is hozzá.

UI: segít a tanár irányába való empátiámban az, hogy viszonylag antiszociális vagyok én is, így meg tudom érteni a gondolkodásmódját. Annak idején, amikor a zasszonnyal néztük a filmet az egyöntetű véleményünk az volt h a tanár nem csinált semmi rosszat.

A szigorral semmi bajom sincs. Volt egy igazi régi vágású matektanárom ( szakáll fehér orvosi köpeny) akitől félt az egész osztály és alig mertünk megszólalni az óráin. Nem azért tartottunk tőle mert ütött vágott minket sőt 4 év alatt egyszer vagy kétszer emelte fel a hangját. Vasszigor volt nála mégis ( vagy talán pont ezért ) nagyon szerettem és tiszteltem. Tehát nekem nincs bajom azzal , hogy ha egy tanár szigorú és ami fontos következetes viszont vannak határok amiket be kell tartani. És itt most nem arra gondolok , hogy nem keverhet le egy nagy maflást a gyereknek ha megérdemli hanem ahogy a filmben tanár kikészítette lelkileg a diákokat az már túlzás.

Ami elég nagy baj az az , hogy nagyon sok diák egyáltalán nem tiszteli a tanárát. Például nekem soha eszembe se jutna az , hogy visszaszóljak egy tanárnak máshol pedig egy karóért a diák megveri a tanárát . És ezért részben a szülő is hibás. Szokták mondani , hogy régen a gyerek rossz volt a tanár adott neki egy pofont a gyerek otthon ezt elmondta aztán az apjától kapott még egyet ma meg ha ugyanez megtörténik akkor a szülők bemennek és megverik a tanárt. A gyereknek normális esetben fel kell néznie a tanárára ( persze ehhez az is kell, hogy a tanár adjon erre indokot) és ha ez megvan akkor sokkal jobban lehet ösztönözni a tanulásra. Ameddig egy gyerek semmibe veszi a tanárát addig nem fog tanulni. Persze kivételt képeznek ez alól az olyan tanárok akikre különböző okok miatt nem lehet felnézni. A tisztelet nem jár automatikusan , ki kell érdemelni.

[Bob_Marley]

Motiválás valóban emberfüggő, de én is inkább a szigor pártján állok. Engem is mindig azt tudott motiválni. Az hogy valami jó és elmondani hogy jó maximum eredményközlés, de abból fejlődni, tanulni nem lehet. Nem vagyok én se a babusgatás híve. Főleg hogy pl a középiskola bemelegítő kocogás pl a felsőoktatáshoz vagy az élethez képest. Adott pillanatban persze utál az ember mindenkit, de később rájön, hogy a szenvedésnek volt értelme. Nekem pl pont matekból volt vasszigor tanárom. Volt hogy 1 pontot hibáztam és négyest adott. Én magamból kikelve "számon kértem", hogy de hát ez mi? Ő meg halál nyugodtan annyit mondott, hogy fiam tőled ebben a tananyagban 100%-ot várok el, mert neked ezt tudnod kell. Ha nem tudod teljesíteni akkor sajnálom.

Érettségi? Én akkor érettségiztem mikor botrány volt belőle és tudtuk a tételeket.

És pl Bioszból meg olyan tanárom volt, hogy ha nem tudod a helyes megoldást annyi mínusz pont amennyi lett volna pluszban. Ott aztán repkedtek az egyesek. Ha mínuszos volt a dolgozatod akkor dupla egyes.
De szerintem ez sokkal inkább motiváló volt már akkor is.

De mondom még egyszer valaki lehet ez kevésbé hat, de az hogy nem baj fiam meg majd legközelebb stb mondatokkal egyszerűen nem lehet haladni. Mondjuk nekem a foci is sokat segített ebben, mert ott az edzőim is eléggé szigorúak voltak, plusz a sport megtanít csapatban gondolkodni és hogy mindig küzdened kell valamiért.

Meg kell tanulni kezelni a kudarcot és bízni saját magadban, hogy képes vagy adott dolgot megoldani.

[Nero.]

Van itt olyan aki a jogi egyetemen tanul?

[hajnesz]

S akkor komolyan érdekelne, hogy mi értelme van a felsőoktatásnak,ha boldog boldogtalan befejezi? Az meg, hogy kit hogy lehet rávenni a tanulásra valóban emberre válogatja, de mondjuk mellé elengedhetetlen, hogy a gyerek eldöntse magában, hogy na,tanulni akarok könyvtár informatikus, humánerőforrás valami, komolyan, ilyen szakmához tényleg kell egyetem?

[Petr]

Mondjuk nálunk érettségin osztályfőnök volt olyan kedves és egyik diákját megbuktatta. Úgy, hogy tudta, hogy nem akar tovább tanulni meg semmi. Ez is tipikusan a szemétkedés a tanártól, akit amúgy utált az osztály meg ő is minket.

Ezt viszont nem értem. Miért baj az, hogy megbuktatott valakit, aki a kettesért küzdött és képtelen volt azt is elérni? Pedig azért az nem igazán szint... Az átengedések és az alacsony ponthatárok miatt nem ér semmit az érettségi.

[defender3]

A leggázabb az, hogy még így is vannak olyanok, akik képesek megbukni.
Mondjuk nálunk érettségin osztályfőnök volt olyan kedves és egyik diákját megbuktatta. Úgy, hogy tudta, hogy nem akar tovább tanulni meg semmi. Ez is tipikusan a szemétkedés a tanártól, akit amúgy utált az osztály meg ő is minket. Speciel engem soha nem tudott megszivatni pedig volt pár próbálkozása.

[noname]

Én úgy vagyok vele, hogyha kedves, jólelkű tanárod van, akkor őt meg fogod szeretni, ezáltal ő sem fog utálni, így ez motivál, hogy tanulj, mert nem akarod, hogy csalódást okozz neki. Meg akarsz felelni a tanárnak.

Ez meg nagyon embere válogatja dolog. Nem sokat szoktam adni a tanárok véleményére. Megvan a sajátom is. Sose érdekelt túlzottan ha kedvesek. Nem barátkozni akartam, hanem tanulni.
És igen, kitaláltátok, rohadtul utáltak 5-8-ba engem a tanárok.

Ilyen egyszerű a Magyarországi érettségi? Ahhoz képest itt kemény(legalábbis hivatalosan). 50% kell az átmenőhöz segédeszköz használata tilos. Persze ahogy jó kis balkáni országhoz illik, ahelyett h a diákok tanuljanak az eredmény az lett h a korruptabb helyeken 90-95% megy át.
Kis érdekesség a Bihar megyei érettségiről az én időmből(azóta már kezdik visszafogni). Tehát többszáz diákból amennyire tudom egyedül én nem puskáztam. A tételeket megkaptuk kb 1,5 óra után a 3-ból. Nagyjából 6-osig kidolgozva, továbbá a termek kb 90%-ában a felügyelők mellett nyugodtan szabad volt másolni. Következő évekre bevezették a kamerás felügyeletet. Ez azt eredményezte, hogy a román és matek érettségin szinte mindig áramszünet volt és nem ment a kamera. Mivel ezt se lehetett sokáig csinálni, ezért volt olyan is, amikor a katedrán volt a laptop, aminek a webcamje csinálta a felvételt, de a táblát nem vette, így felírták a megoldásokat a táblára. Egyik évbe állítólag(ez az egyetlen, amire már emlékszem 100%-ban) már kifogytak más ötletekből, hát a folyosóról hangosan lediktálták a tételeket minden osztálynak.

[MatyiG]

Én úgy vagyok vele, hogyha kedves, jólelkű tanárod van, akkor őt meg fogod szeretni, ezáltal ő sem fog utálni, így ez motivál, hogy tanulj, mert nem akarod, hogy csalódást okozz neki. Meg akarsz felelni a tanárnak.

[defender3]

Lássuk be egy érettségi nem egy nagy was ist das mindenkitől elvárható viszont ez úgy nem nagyon megy ha a tanár magasról tojik a gyerekre mert elkönyveli , hogy jól van fiam hülye vagy és az is maradsz.

Az érettséginek nem 25%-tól vagy mitől lenne szabad meglennie hanem 50%-tól. Nézzük magyarból ha nem vagy teljesen hülye össze tudsz szedni annyit, amennyit kell. Matek ott van a függvénytáblázat, amiben minden benne van meg számológépet is lehet használni. Töri az atlasztból meg a forrásokból simán össze lehet hozni a 3-ast is. Csak ezeket kéne megtanulni használni.

Szerintem a legjobb az a tanár aki megfelelően szigorú mellé pedig megfelelően képes tanítani és igazságos.

Szerintem az egyik legnagyobb gond az az, hogy a legtöbb embert nem érdekli az, hogy új tudást szerezzen hanem megelégszik azzal, ami van mégha az nagyon kevés is. Ha a gyerek ezt látja otthon akkor ő se fog megszakadni a tudásért.

[noname]

Ez erősen tantárgyfüggő. Aki pl zeneakadémiára megy, az nyilván szereti a zenét és nem fogja vele megutáltatni egy szigorúbb zenetanár, hiszen nekik az nem csak "munka", hanem passzió, szórakozás. Ugyanez érvényes pl egyes tudományos tárgyakra. Kémiát pl nehéz azzal megutáltani, akinek van rá hajlama(ha 4 év alatt nem sikerült megutáltassa a kémiát velem a licis tanárom, akkor állítom h lehetetlen). Más esetben, mint matematika, irodalom nagyon tanárfüggőnek tartom a dolgot, hiszen a matek esetén millióból egy ember, aki tényleg szereti és nem csak eszközként használja érdekesebb dolgokhoz(pl fizika, kémia, infó és kombinációk). Magyar esetén megint nagyon meg lehet utálni az irodalomelemzést, ha unalmas a tanár.
Egy zeneakadémia esetében viszont, ahova ráadásul a diákok nem azért mennek, mert nem jutottak be máshova, hanem tényleg vinni akarják valakire, szerintem teljesen okés a vas-szigor. Kicsit talán túlzás a film. Viszont teljesen meg tudom érteni azt, ha egy tanár többre tartja a zenét, mint a diákjait.

Mondhatnánk h akkor az illető nem tanárnak való. Ezzel némileg vitatkoznék, hiszen a legjobb diákokat pont nem az fogja motiválni, ha a tanár kedves, hanem ha a tanár imádja a zenét, ha látod, hogy szívvel-lélekkel csinálja, amit csinál. Felőlem lehet a világ legnagyobb seggfeje, de ha látom, hogy amit tanít, azt imádja, már mindjárt máshogy állok én is hozzá.

UI: segít a tanár irányába való empátiámban az, hogy viszonylag antiszociális vagyok én is, így meg tudom érteni a gondolkodásmódját. Annak idején, amikor a zasszonnyal néztük a filmet az egyöntetű véleményünk az volt h a tanár nem csinált semmi rosszat.

[MatyiG]

Nem baj, ha szigorú egy tanár, de ha már annyira szigorú, hogy a gyerekek gyomorgörccsel mennek be órára, és megutáltatja velük azt a tantárgyat, az már rég rossz.
Legalábbis saját tapasztalat alapján. De aztán lehet, hogy a perverzek pont ezt élvezik.