Nekem a szigorról az 5-8-as matektanárnőm jut eszembe. Aki ötödikben egy könyvvel kb. a 'mit is' ? is kiverte egy csajból mellettem, aztán felmosórongyot tört össze egy srácon, egy másikon pedig egy térképmutatót tört össze úgy lazán. Voltam már egy-két stresszes szituban (egyetem, versenyek, suli, stb.), de annyira soha nem voltam betojva, mint annak a kb. 155 centis nőnek az óráin. Pedig matekból abszolút nem voltam rossz, sőt. Ezzel a szigorral pedig elérte nálam, hogy meg se forduljon a fejemben, hogy matekkal foglalkozzak. Persze nem azt mondom, hogy ha nincs ő, akkor olyan pályát választok, aminek köze van a matekhoz, de így abszolút nem is volt opció, már kilencedikben sem.
Szóval azért szerintem a mértéktartás számít. Kell a szigor, az biztos, de ez azért terrorba nem menjen át.
Később meg volt egy olyan tanárom, aki kb. soha nem fegyelmezett, de amikor bejött és mesélni kezdett, akkor valóságosan megállt a levegő, pedig 17 fiú osztálytársam volt, és azért nem mondhatni, hogy eminens volt mindenki (külön megérne egy bejegyzést az is, hogy mik voltak ott
)
Aztán volt kapcsolatom olyan emberrel, aki nagyon maximalista volt, nagyon megkérte, hogy odafigyelj, és a jó neki soha nem volt elég jó. Viszont folyamatosan azt éreztette veled, hogy egy senki vagy - és értsd azt, hogy kb. mindenkivel. És bár nagyon sokat tapasztaltam, hogyan kell nagyon nagy stressz alatt dolgozni, de pl. számomra az ilyen személyiség egy idő után abszolút elveszi a motivációmat. És nem azért, mert magas volt a szint csupán egy idő után az volt az érzésem, hogy mindegy. Aztán volt olyan, hogy a megkért szint ugyanolyan magas volt, de a csávó emberként tudott kezelni, ez pedig nagyon motivált, és valóságosan szívtam magamba azt a tudást, amivel ő rendelkezett.
Persze nagyon személyfüggő az egész, és a tanárnak a feladata, hogy meglássa azt, hogy kinél mi működik. Értem én ezt az olyan diákokra, akikben többet lát. Erről meg eszembe jut egy kutatás - egyik egyetemi tanárom mesélte -, hogy bementek egy suliba az USA-ban és néhány gyereknek egy teszt kitöltése után azt mondták, hogy zsenik. Aztán megfigyelték, hogy utána sokkal magasabb szinten tudnak teljesíteni. És nem azért voltak jobbak, mert többek készültek, tanultak, csak azért mert az ott lévő tanárok is hallották, amikor zseninek titulálták őket, és ezután egyszerűen nagyobb figyelmet kaptak, sokkal inkább középpontba kerültek, ez pedig a fejlődésüket is előtérbe helyezte.
Az előző évtized közepesen aktív fórumozója.
Máskor meg dicsér minket, hogy mi vagyunk a legjobb osztály. Tuti skizofrén. 
)
