Bob_Marley írta:Nyilvan fikcio midnen film kiveve ha megtortent dolgokon alapszik (ne menjunk bele, hogy mi megtortent mi nem). De ne vicceljunk mar, van azert ami eltszerubb meg van ami nem. Majd ha lattok Batmant meg Star Wars figurat az utcan es tarsai kerlek szoljatok......Itt mar megbukik nalam, hogy lenne barmifele ertelme. Az hogy szorakoztato....hogy lehetne szorakoztato mikor alapbol lehetetlensegrol szol. Meg alapbol az mi mar, hogy szorakoztato? Az elet nem szorakozasrol szol, hanem tanulsagokrol, dontesekrol. Ha valamit csinalok, ami nem a megszokott (film zene barmi) akkor azert csinalom, hogy abbol tudjak fejlodni.
A film szinte egyet jelent már a fikcióval, legyen akár az egy 50 évvel ezelőtti fekete-fehér. Vagy legyen dráma vagy legyen mondjuk thriller. De a filmek és a szórakozás közé gyakorlatilag egyenlőségjelet lehet tenni. És szerintem az élet ugyanúgy szól a szórakozásról is. Lehet, hogy én vagyok akkor egy lúzer, de nekem sokat jelent az életemben a szórakozás. De ha már egy ilyen fórumon vagyunk. Egy focimeccs nem szól inkább a szórakozásról, mint a mondanivalóról, tanulságokról?
De vegyünk mondjunk egy filmet, ami tényleg tanulságos és komoly mondanivalója van. Nagyon jó példa a Life of Pi. Az tényleg megmutatja, hogy a fikciónak és az igazságnak hajszálra ugyanannyi tanulsága, mondanivalója lehet. És ezt például a látványon keresztül is kiválóan érzékelteti. Pont az van megfogalmazva benne ami ellen ágálsz. Nem tudom, hogy láttad-e, de szerintem hatással lenne a véleményedre, főleg az utolsó két-három mondat mindent elmond.
Illetve aki szerinted mondjuk Star Wars--rajongó (vagy esetleg csak kedveli) az annyival kevesebb, mert egy filmen szeret szórakozni. Sok százmillió ilyen ember van. És ez csak egy film vagy mondjuk éppen franchise-nak. Ennyi emberben hiba van?
De nézz szét a mozi-kínálatban, mondjuk hónapokra levetítve. Milyen filmeket találsz, főleg a blockbusterek között? Aki éppen mást szeret az elmegy művészmoziba és annyi.
Én nem mondom azt, hogy baromság a véleményed, mert senkinek sem lehet így ledugni a torkán ezt az irányultságot.
De nem is kell ilyen tág értelemben venni. Vegynnk két embert akik mindketten horror-rajongók. Az egyikük a torture/slasher filmeket szereti, a másik a misztikusabb mozikat. Speciel nekem a Saw és barátai rohadtul nem jönnek be, de egy Conjuring-féle nagyon tetszik (elvileg megtörtént eset

) Most akkor kinek van igaza igaza? Teljesen szubjektív. Ez a szép a filmekben, hogy teljesen szubjektívek. Te olyan filmeket nézel amik nem szórakotatnak, hanem "tanítanak", a túlnyomó többség ennek az ellentéte.
Én hiába írok egy kritikát, sok szegmensben érvekkel alátámasztva a mondanivalóm, akinek tetszett a film az úgysem fogja kevésbé szeretni és vice versa.
A zene azért nem jó példa, mert ott nem elsősorban a szövegre figyel az ember. Legalábbis a külföldieknél. Túlnyomórészt nem is érti, nem mindenki tud úgy angolul, hogy hallgatás közben lefordíthassa, ha egyáltalán akarja. Én spec. nem is azért hallgatok zenét, hogy annak bármiféle mondanivalója legyen.
Bocs a hosszú hsz-ért, kösz ha valaki végigolvasta.