Megosztanák veletek egy élményemet, ami ide s tova 43 éve volt. Városkám focicsapata a spari megkapta a fradit az mnk-ban - ez volt a mai magyarkupa elődje -. Kb ez olyan volt akkor szűkebb pátriarchámnak, mint a jelenleg barcának sorsolt kiscsapat örömünnepe az ellenfél hallatán. Focilázban égett a városka, oly annyira, hogy még a szlovák részéről is érkeztek szurkolók, több mint ezren. A hivatalos nézőszám 8000 emberről ìrt, de tuto voltak 10000-en a háztetőket, fákat, kerìtést, vasúti felüljárót is beleszámolva. Szóval nagy várakozás volt a meccsel kapcsolatosan. Apám, mivel az intézője volt az egyesületnek, hivatalból is ott kellett lennie és persze zsorváltam, hogy vigyen magával, mert jön a kedvenc játékosom a Kű Lajos. Megegyeztünk, hogy mehetek, de nem lehetek láb alatt. Ìgy nem volt nehéz eljutnom a vendég öltözőig, ahol az ajtó előtt vártam a félisteneket. A fater látta az izgalmat rajtam mikor bement a fradi öltözőbe, akkor még nem tudtam miért ment be és arra sem emlékszem, hogy egyáltalán kijött e, csak arra, hogy nyilt az ajtó és Kű Lajos állt velem szemben. Csókolom dadogtam, erre ő nagyon közvetlenül odahajolt és megkérdezte, ennyire öregnek látszom? Nem, rebegtem, mire odavetette, jó lesz a szevasz is. Kicsit felbátorodva kérdeztem tőle, hogy ugye lősz ma gólt, erre azt válaszolta, hogy nem biztos. De én csak eröltettem, hogy igérje meg, hogy lő ma gólt, mert egyébként két kabátgombba fogadtam, hogy lőni fog. Lehajolt hogy a leheletét éreztem és azt mondta, akkor lövök, megsimogatta a fejem és ment a kijáróba. Annyira ráfigyeltem, hogy a csapatból már senki sem volt az öltözőbe, mindenki kiment a pályára.
Nyert a fradi persze 3:1-re és az utolsó gólt a Lajos lőtte. Mit összeizgultam érte.

Befele jövet odavetette, én álltam a szavam, menj hajtsd be a gombokat a hitetlenektől. Persze meg is tettem és büszkén dicsekedtem vele, hogy a Kű Lajos az én két gombomért lőtt gólt a sparinak, ami nyilván nem igaz, de nagyon jó volt ezt állìtani.
Bocs, ha hosszú volt és kösz azoknak akik végigolvassák, de ez egy gyereknek életreszóló emlék, gondoltam megosztom veletek.
