bence0330 írta: ↑2022.05.05. 10:19:16
A mi esetünk kb olyan, mint egy ember, aki elszenvedett egy súlyos traumát, de ettől még élhetne teljes életet, csakhogy ő bespirálozta magát, drogok, egyebek, megindult a lejtőn, és onnan már visszajönni ha nem is lehetetlen, de majdnem az.
Tökéletesen egyet értek. Érdemes megnézni a győztes mentalitású csapatok hozzáállását.
Bayern. Kipottyantak, most a Villarealtól és hallod, hogy sopánkodás világvége lenne? Csak a példa. 2009-ben egy megalázó 5-1 ronggyá aláztuk őket. Azt se tudták mi lett velük. Belebetegedtek? Tönkre mentek? Semmi ilyesmi, olyan szinten talpra álltak, hogy BL-t nyertek és egész euróba fölé nőttek 4 év múlva. Olyan erőssé váltak, hogy minden egyes szezonban esélyesként indulnak és a Német bajnokságot végérvényesen maguk alá gyűrték. Tették ezt úgy, hogy azok a játékosok akik részei voltak a megalázó vereségeknek, húzóemberek voltak később. Nem roppantak össze, nem meditáltak azon mi volt, mentek előre.
Liverpool. Évtizedes sikertelenség a bajnokságban, elbukott BL döntő erre mi történt? Felültek a világ trónjára ugyanazzal a kerettel aki egy 4-est kapott a Realtól.Nem roppant össze senki, nem azon meditált, hogy jaj mi lesz, mentek tovább. Sőt Szalah odáig ment, hogy azt mondta, hogy a Realt akarja, mert van elszámolni valójuk. Nem ez a kerüljük el ezt, vagy azt mentalitás. Hanem jöjjön ő.
Chelsea, millió ötszázszor bizonyították, hogy ha egyik évben nem ment a következő évben talpra álltak, mentek tovább és látjuk mi lett.
Real. Kiöregedett a fél csapat, elment Roncsi, a fél világ Benzemán röhögött, hogy miért nem hoznak egy csatár csatárt. Ahhoz képest, Bentema szerintem aranylabdás lesz, a fiataljaik csak beértek és egy PSG, Chelsea, City megfeküdt előttük minden további nélkül.
Nagyon sokat számít a mentalitás, a klubbon belüli miliő. Zidane, pl. szerintem nem jó edző, ha taktikailag kellett volna megnyerni egy meccset sorra mindet bukta, ezzel szemben, a csapata mindig harapott akart nem adta fel.
Nálunk utoljára akkor volt ilyen erő és akarat amikor full vert kiesett helyzetből agyonvertük a PSG-t. Csak menet közben jöttel a rossz gazdasági döntések, a nagy égések, a túlstresszelt játékosok, elkezdtük ezerrel nyomatni, hogy vissza kell térni a nagy örökséghez és meg kell találnunk az új Xavit, az új Iniestat, az új Messit, millió egy játékost agyonnyomtunk ezzel a teherrel, az oregek fejben és fizikálisan is alkalmatlanná váltak arra, hogy felvegyék a versenyt a topklubokkal, a fiatalokat rendszeresen megnyomorítottuk és eszébe sem jutott senkinek, hogy találjunk ki újra magunkat. Építsük fel azt a Barcát ami még nem volt, csak üzzük a múltat.
A Frankfurt elleni meccs, pl. tökéletesen mutatta, hogy Xavinak is, bár elindult egy jó úton, neki is taktikailag hozzáállásban, alkalmazkodásban van mit tanulnia még.
Tök fölösleges azon meditálni, hogy de hát 4-0-ra vertük a Realt. Ha most játszanánk le azt a meccset ezzel a hozzáállással és erővel ami bennük mentálisan jelenleg van örülhetnénk ha négy alatt megússzuk. Így jött össze nekik, mi meg ne ebbe akarjunk bár kapaszkodni, mert egyrészt nem igazolja, hogy jobb csapat lennénk és azt se hogy ők gyengébbek lennének.
Pont azért van ez a két csapat a döntőben mert szerintem mert, hozzáállásban, akaratban, játékban ők érdemelték meg.
Csak így tovább! 
Szurkolok a Liverpoolnak a döntőben, nem a Real ellen, hanem tényleg a vörösöknek, mert nagyon szimpatikus, amit idén Kloppal játszanak. De ez a Real annyira erős mentálisan, hogy nem tudom, egy döntőben meg lehet-e őket verni. Igaz, ha van csapat, ami erre képes lehet, az pont a Liverpool. De így is 70-30 százalékra mondanám a Realnak az esélyeket.
Amikor 1-0 után két komoly ziccert kihagytak, éreztem, hogy ezért bűnhődni fognak. Ez ellen a Real ellen nem szabad ilyet.
