Jajj már.... Mindig ugyanazokat a köröket futjuk (futjátok)
A futball a legnépszerűbb sport a világon? Igen. Nagy élmény az ha a hazád válogatottja jól teljesít, pláne egy világversenyen? Igen, én még el is sírtam magam mikor kiesünk a belgák ellen (nem szomorúság miatt hanem mert büszke voltam)
Jók vagyunk fociban? Nagyon nem. Szeretnénk hogy jók legyünk fociban? Persze. Reális elvárás hogy ki jutunk az EBre?
Nem. Akkor miért hergelitek magatokat minden egymás meccs után/előtt? Keressetek olyan sportot amiben jók vagyunk.
Persze, vannak kiugró eredmények mint például most megvertük a horvátokat, de ez semmit nem jelent. Anno Torghelle Sanyi még a németeket meg az olaszokat is letérdeltette, mégse ért egy fillért se az a generáció se.
Majdnem háromszor annyit ér a szlovák keret mint a magyar, akkor milyen 3 esélyes meccsről beszélünk? Attól mert őket is utáljuk az nem jelenti azt hogy nyerni fogunk. Persze, akár még sima győzelem is lehet (bármi megtörténhet a sportban) de ha kikapunk akkor megint jön a füttykoncert, panaszkodás, “Vedd le a mezt” stb. stb.
Remélem a “B közép” tisztában van azzal hogy attól függetlenül hogy ez egy nagy meccs (
), az nem azt jelenti hogy a lefújás után szétkell rombolni a fél várost.
“Mindig is elakartam jutni Kínába. Soha nem gondoltam volna, hogy idővel Kína jön el hozzám.”
Közben azért attól is tartok, hogy közbeszól az élet és játszunk egy gól nélküli döntetlent vagy a szlovákok megnyerik 0-1-re 
játékunknak ez nem kedvez.
